Harangszó, 1918
1918-03-24 / 12. szám
92. HARANQSZÓ. 1918. március 24. nik minden államsegély !) S pénz is van bőven, csak elő kell venni a láda fiából ! — Hiszen ma akárhány falun gyülekezet van, amelynek 5—6 jó módú gazda tagja könnyen minden megerőltetés nélkül biztosíthatná gyülekezetének jövendőjét! Ne ássa el tehát senki se a talentumokat, melyeket Istentől kölcsön, haszonélvezetre kapott; hanem gyü- mölcsöztesse azokat és pedig nemcsak családja, hanem egyháza jövőjének is a biztosítására ! Akkor remélheti hogy nem veszik el tőle amije vagyon, hanem inkább megszaporitják azt! »Mert minden, akinek van adatik, a kinek pedig nincs, a mije van is, elvétetik tőle! Olvassuk a bibliát Hol biblia a házban nincs, Hiányzik ott a legfőbb kincs Tanyát a sátán ütött ott, De Isten nem lel hajlékot. Március 24. vasárnap, Mátlié. 26. 69—75. „ 25. hétfő, Janos. 18, 28 40. n 26. kedd. 19, 1 — 15. n 27. szerda, Luk. 23, 26—34 n 28. csütört, „ 23, 39- 46. „ 29. péntek, János 19. 25—30. „ 30. szombat, „ 19, 31—42. 31. vasárnap, „ 11, 23—27. Április 1 hétfő, Luk. 24, 36-49 n 2. kedd, Máthé. 9, 18—26. n 3. szerda, János. 5, 24-29. V 4. csütört, Ezekiel. 37, 11 — 14. 5. péntek, Luk. 24, 13-27. n 6. szombat, „ 24, 28-35 A világháború eseményei. Az antant újból kimutatta a foga : fehérét. Újból tanúbizonyságot tett afelől, hogyan is értelmezi ő a kis nemzetek szabadságát, önrendelkezési jogát. Most Hollandiára vetette rá magát s követeli tőle hajóhadának záros határidőn belüli kiszolgáltatását. Az antánt erőszakos fellépésére a németalföldi kormány még nem adta meg a választ. A helyzet a kis országra nézve annál veszélyesebb mert az antánt Egyesült Államokkal együtt azzal fenyegette meg Hollandiát, hogy amennyiben a kérelmet nem teljesiti, úgy megvonja tőle az eddig szállított kenyérmagvakat. Az antánt tehát Hollandiára is az éhség rémét akarja bocsátani. A német buvárhajóharc megszüntette Anglia élelmiszerbőségét, pusztuló hajóterét pótolni nem képes, most egyszerűen úgy akar segíteni magán, hogy elrabolja a semleges államok országainak hajóterét. Nemcsak Hollandiával szemben ; lepett fel ilyen vakmerő ajánlattal, j hanem Svédország ellen is. Az orosz szovjettek az egész világ érdeklődése mellett tárgyalják az orosz békeszerződést. Remény van arra, hogy a többség a szerződés aláírását j határozza el, bármennyire is japánok- j nak Oroszország elleni fellépésével j fenyegetődzik is az antánt. Trocky I állítólag végleg megvált a külügyek vezetésétől s egyik híradás szerint most Szentpétervár kormánybiztosa lesz. Oroszország fővárosa pedig újból Moszkva lett Romániával megkötöttük az előzetes békét. A végleges tárgyalások folyamatban vannak. A központi hatalmak erősen benn járnak Ukraina mélyében és mindenütt ahol megjelentek helyreállították a rendet és jogbiztonságot. Az elmúlt napokban a harctereken nem volt lényegesebb esemény. Párist több ízben és eredménnyel bombázták a német repülők. Palesztinában vannak hevesebb összecsapások. Mig hazánk úgyszólván teljesen felszabadult a külső ellenségtől, addig a magyar magyarral áll haragos ellentétként egymással szemben a választójogi kérdés miatt. Miként a királynak magának, úgy minden igaz hazafinak ebben a kérdésben igyekezni kellene a megegyezésre. Itt említjük meg, hogy a királyné márc. 10-én egészséges fiúgyermeket szült. Ez már az ötödik gyermek a királyi családban. Hit és munka. Sir Walter Scott, a nagy angol iró egysz°r csónakon vitette át magát egy tavon. A csónakosnak eTyik evezőjére „Hit“, a másikra „Munka“ volt nagy s olvasni kezdte Pál apostolnak a korintusbeliekhez irt 2. levelének 5. részében a legelső verset, amely azt mondja: »mert tudjuk, hogyha e mi por sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől; nem kézzel csinált, hanem örökkévaló házunk a mennyben». Világosan mutatják ezek a szavak, hogy az igazi keresztyén ember nem jár vaktában itt a földi életben, mint Pál mondja: nem fut bizonytalanra, nem vágja hiában a levegő eget, hanem az előre elkészített hazát keresi. Tudjuk, hogy előre ment ezen a pályán hogy maga az Élet Ura azért helyet készítsen tanítványai számára. János apostol az Ur lelke által látta is a várost, amely felé mi csak törekszünk. A Jelenések könyvének 21 része az 1 verstől fogva mondja: »Ezután láték uj eget és uj földet, mert az első ég és az első föld elmúlt. . . és én János láttam a szent várost, az uj Jéruzsálemet, amely az Istentől szállá alá a menyből elkészítve, mint egy férje számára felé- kesitett menyasszony és hallék nagy szózatot, mely ezt mondja vala a mennyből: Íme az Isten sátora az emberekkel van és velők lakozik és azok az ő népei lesznek és maga az Isten lesz velők az ő Istenök. És az Isten eltöröl minben könnyet az ő szemeikről és a halál nem lesz többé, sem gyász, sem kiáltás sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak«. Ezen az estén csak beletekintett Róza az örökkévaló városba szóló menetrendbe, de azért a temetői házban sokkal nyugodtabban hajtotta fejét álomra, mint eleinte hitte. Már nagyon régen aludt olyan édesen, üdítőn, mint itt az előbb rettegett temetővárosban. Reggel mégegyszer végiggondolva az este folyamán tönténteket és éjszakai pihenését s az a bibliai történet ujult meg lelkében, amit még az iskolában tanult. Jákob mikor az atyai háztól menekült elhagyatva, elfáradva a pusztában hált s ott Isten angyalait látta a megnyílt égből a földre járni. Ere úgy kiáltott fel: az Isten van ezen , a helyen és én nem tudtam. Minél több időt töltött el ebben a házban, minél többet forgatta bibliáját I s készült elő oda az örökvárosba való ! utazáshoz, annál inkább nem félt a temetőtől: annál inkább nem minden* elnyelő sirhalmokat látott a temetőben, hanem az örök életnek előcsarnokát. Kezdette világosan látni, hogy e világ csakugyan elmúlik gyönyörűségeivel egyben, de aki Istenben hisz az örökre megmarad. Álig telt el néhány hét nemcsak nem készült elfutni a temetői háztól, hanem elküldeni is nehéz lett volna. Nem mondotta többé, hogy a véletlen vezette ide sötét tépelődése idején, érezte, hogy Isten végetlen szeretete, bölcsesége vezette ebbe az evangéliumot szerető családba. Isten ujját látta az eddig történtekben, amely megmutatta neki azt, amit eddig nem látott. Micsoda végetlen bölcsesség is az — gondolta — amely a nagy város temetőjébe vezetett hogy a temető nélküli várost megtaláljam Mert most már világosan látta, hogy egy város mégis van, amelvben nincs temető s ez a mennyei Jeruzsálem, amelyben a halál nem leszen többé. S hogy ezt a várost megtalálta, látta az oda vezető utat, többé nem félt a temetőtől, nem félt attól, hogy olyan családban él, amelyben mag-
