Harangszó, 1918
1918-03-10 / 11. szám
IX. évfolyam. 1918. március 10. II. szám. Előflzetétl ára 86 azámra közvetlen küldéssel 4 K 60 T, csoportos küldéssel 4 K. Kéziratok QYÉKÉNYES-re (Somogy megye), előfizetési dijak a HARANQ9ZÓ kiadóhivatalának KÖRMENO-re, reklamációk SZENTOOTTHÁRD-ra küldendők. Klófizetést elfogad minden ev. lelkész és tanító. „Jézus, Dávidnak fia, Könyörülj rajtam.“ Luk. 18. 39.“ TARTALOM: Biró László: Belsazár. (Vers.) — C. G.: Világtalan koldus világ. — Szalay Mihály: Egy olvasónk levelére. — A világháború eseményei. — Gyurálz Ferenc: A család s ebben a nő, mint a férfi segítőtársa. — Görög Ernő: Egy kis konyha- kertészet. — B. I.: Titok — Tárca. Csajbók L.: Békevágy. — Fábián I.: A temető nélküli város Belsazár. — Dániel könyve 5. rész. — Babylon felett lomha éj szárnyal, Felhőktől terhes, sötét az ég. Fönn a királyi nagy palotában Hangos vigasság foly egyre még. Fehér asztalon száz kandeláber, Borral megtöltve vert arany kupák ; Duhaj nóták a vendégek ajkán, Belsazár király tart ma lakomát. Hajrá barátim igyunk, — az életet Rövidre szabták haj, az istenek. Babylonban ám én vavyok az ur, Isten nevére én csak nevetek Isten, ah mi Ő, — dőre képzelet. Mit fest magának buta emoer-agv, Ki hatalmasabb ugyan nálamnái ? Egyedül vagyok én a dicső, a nagy ! Hahó szolgahad, jöjjetek elő, Rabolni föl ma jahve templomát) n ! A szent edények ugv csábítanak, Azokból akarok bort inni máma. Belsazár vigad, Belsa'ár dőzsöl, Körötte vihognak mind az urak. Pokoli nóták átkos ajkukon. Minden, mi nemes, itt porba fulad. j De ime a falon lángoló irás : „Mene, Mene, Tekel, Ufarsin !“ B.lsazár remeg, — mi ez a tűz? Lelkét mardossa, tépi a kin. Jönnek elő a Káldeusok, Dániel tekint legelőbb széjjel; Szól a királyhoz: neved átkozott! Vétkeztél nagyon Jahve nevével. . . . Belsazár király félősen remeg. . . Nem bir nyugodni, lelkén a tűz, Ágyán csak fetreng azon az éjjel. Azon az ejjel szolgák rohantak Belsazár király ágya elé. Király, te hatalmas, zsarnok nagy ur, Lakoinod ke I most minden vétkedér. S mire a hajnal a kékszinü égen Könnyű niosollyal felragyogott, Fönn a kiráDi nagy palotában, Szomorún feküdt egy néma halott. Bűnösök vagyunk mi is mindnyájan •_elkünkön átok... neve Belsazár. Öljétek meg hát! — Le vele a lélek Isteni trónjáról! Ahol csak Krisztusnak van helye már S akkor lelkűnknek hófehér falán. Lángoló betűk megint ragyognak. — Olvasd csak, olvasd gyönyörűséggel: Ujjászültelek ! Megváltottalak! BÍRÓ LÁSZLÓ. Világtalan, koldus világ. Az Őrjöngő világ, e vak Sámson a történelem folyamán nem egy ízben dobta oda már azt, ami szent az ebeknek és a disznók elejébe hányta az ő drága gyöngyeit. A maga rövidlátó, rideg, hideg számitó eszével, büszke önhitségével, tudákos bölcse- ségével nem egyszer fordult el már az Klet fejedelmétől, tagadta meg az Urat, feszitette keresztre Jézust, aki pedig bölcseségül lön nekünk Istentől, igazságul, szentségül és váltságul. Elmerülve földikincsek gyűjtésében, haj- hászva tünékeny dicsőséget, kéjelegve múlandó gyönyörökben : nem egyszer lett már teljesen \ ilágtalanná, koldussá, boldogtalanná. De alig volt még valaha koldusabb, szegényebb, elhagyatottabb a világ alig állott még közelebb a világel- merüléssel fenyegető, tátongó örvényhez mint éppen e rémesen szomorú, földi kincsekben bővelkedő, vértől Lapunk a mai számtól kezdve az őszig kéthetenkint jelenik meg.
