Harangszó, 1918

1918-02-24 / 9. szám

IX. évfolyam.

1918. február 24.

...

9. szám.

Elflftzeté»l Ara 36 izamra közvetlen küldéssel 4 K 60 r, csoportos küldéssel 4 K. Kéziratok QYÉKÉNYES-re (Somogr megye), előfizetési dijak a HARANQ8ZÓ kiadóhivatalának KÖRMEND-re, reklamációk SZENTQOTTHÁRO-ra küldendők. Előfizetést elfogad minden ev. lelkész és tanító.

„Boldog az, kinek hamissága megbocsáttatott, véike elfedeztetett.“ 32. Zsolt I.

TARTALOM: Vitális Gyula: Nyugtalan éjok. (Vers) — Novak Rezső: Nagy idők próbája. — Királyi szózat a nemzethezI — Az ukrán népről. — C. G.: Ki lesz az uj egyetemes felügyelő? — A világháború eseményei. — Zongor Béla: A választótanok — Petróczy Mihály. Jöjj el hozzám (Vers.) — Tárca. Horeczky B.: Karácsonyest a Piávénál. — Fábián l.: Temető nélküli város

Nyugt alan éjek.

Mikor leszáll az est fekete szárnya S a földre ráborul sötétlö árnya:

Néma csendbe merül a nagy mindenség S elpihenni látszik a föld és az ég.

— Én is úgy szeretnék hangtalan éjben Nyugodva pihenni álom ölében.

Várom érzékeim elzsibbadását,

Öntudatom csendes elszunnyadását.

De lágy párnák között hiába fekszem, Nem tudok nyugodni — bárha igyekszem. Szempillámra nem száll üdítő szender, Szivem lázban lüktet, gyötrelmesen ver. Izgult agyam egyre rémképeket lát S vergődve virrasztóm át az éjszakát.

— Lelkem ott tévelyeg, ahol minden fáj, Hol panaszos jajban nyög az egész táj.

Az én éjszakám egy fekete átok! Lehunyom a szemem s én mégis látok. Homályon keresztül távolba nézek,

Hol zúgva tombolnak viharok, vészek.

Hol bősz szörnyek torka bömbölve dörög, Hol sir a levegő és a föld hörög.

Hol füstfelhők mögött elveszett az ég,

Hol szörnyű pokol a kezdet és a vég.

Előttem viharzik milliók harca . . .

Szemem elé tárul küzdők dúlt arca. . . Ajkukon üvöltés már a harci dal,

Amint vad tusákban foly a viadal. Őrjöngök kezében fegyvervillanat. . .

S ezernyi halált oszt minden pillanat. Innen is, onnan is hullanak rendre A kiomló vértől biborszin földre.

Amerre hullámzik a nagy áradat,

Leroskad a bérc is s erdő nem marad. Csendes falvak felett tüzlángok gyulnak És büszke városok romokba hullnak. Rengve rendül minden és a porba vész, Amerre hömpölyög a tomboló vész.

És nincsen irgalom, nincsen kímélet: Pusztítva vonul ott a végítélet!

Tűnjetek előlem szörnyű rémképek, Szememről az álmot el ne űzzétek.

Az én éjszakámat ne virrasszátok, Nyugalmamat tova ne riasszátok.

— Vagy inkább tűnjék a zord éj homálya S hajnalfény derüljön az egész tájra ; Rémeket űző nap szálljon az égre,

S az egész világra szálljon a béke!

VITÁLIS GYULA