Harangszó, 1918
1918-02-10 / 7. szám
52. HARANQSZÓ. 1918. február 10. Általában mi is tisztelettel adózunk a nemes életű embereknek, de földi boldogságunkat és mennyei üdvösségünket az u. n. szentektől nem várjuk, azokat nem is hívjuk segítségül, mert ezzel csak azt bizonyítanánk, hogy Krisztusnak az érdemét nem tartjuk elégségesnek. 4. A szentek képei és ereklyéi. A kath. egyház a tiszteletadást átszármaztatta a szentek képeire és maradványaira, az u. n. ereklyékre is. A szentek képeit a hívek csókkal, kalaplevétellel és térdepléssel tisztelik. Épen igy azokat az ereklyéket is, amelyeket olyan nagy számban mutat föl a kath. egyház. A Krisztus keresztjéből pl. annyi darabot mutogatnak, hogy azokból nagyon sok keresztfa kitelnék. 1844-ben Trierben kiállították Krisztus varratlan köntösét. Ugyanezt még vagy 20 helyen is mutogatják. — Ézeknek a képeknek és ereklyéknek a kath. egyház csoda tevő erőt tulajdonit: az egyik szentnek a lába, a másiknak meg a vére meggyógyítja a halálos betegeket. Mi azt tartjuk, hogy az Öntudatlan képeket az ilyen tisztelet nem illeti meg. Hogy pedig az ereklyéknek a bálványozó tiszteletében nem leli kedvét az Isten, arra nézve útmutatást — Haliga! szól a gulya kolompja is ! Most jön a gulya haza a legelőről: — Szebben szól, mint erre idegenben a harangok ! .. — Oh, mily édes, oh, mily gyönyörű a mi falunk estéje! Leányok és legények dala vegyül a kolomp- szóba Jönnek haza a rétről, gereb- lyével és villával a vállukon . . — Mennyei szép vagy drága magyar föld világa s te édes magyar szó és szép magyar dal! . . Most már érzi szivem, lelkem, miért halunk ily korai, véres halált!.,. Üzent a haza, a drága szülőföld, a mi szentföldünk! Forró, ifjú vérünk hullása örök záloga a magyar haza fennmaradásának s abból fakad áldás, békesség, dicsőség és hatalom reá. Minden szellő, mely sírunkat simogatja, elhozza az édes haza áldását és üzeretét, hogy. nem veszett el s nem vesz el soha a nagy honszerző fejedelem országában a magyar szó és magyar dal és az érte elvérzettek emlékezete sem vész ki az élő, hálás magyar szivekből!. . . Eltűnt már a vérző hősök szivéből minden keserűség és fájdalom, az édes megnyugvás és a hit szent vigasza szállt helyébe. Üzent a haza ! Folyiatjuk. adott akkor, amikor szolgáját, Mózest, tigy temette el, hogy senki se tudhassa annak temetése helyét. Kegyes emberek testének tehát úgy adhatunk tiszteletet, ha pihenni hagyjuk azt, amig porrá lészen, ami a porból vétetett. A szentek ereklyéinek a vallásos tiszteletét nemcsak azért vetjük el, mivel az ereklyék igen sokszor nem igaziak, hanem azért is, mert az azoknak tulajdonított csodatevő erő elvonja az embereket annak a jó példának a követésétől, amelyet a kegyes emberek hitükkel és szerete- tükkel csakugyan mutathatnak minekünk és mert az Isten imádását nem szabad ilyen külsőségekkel összekötni, hiszen »az Isten lélek és akik imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.« 5. A biinbocsánat. A kath. egyház szerint a bünbo- csánathoz nemcsak a bünbocsánat szükséges, hanem az is, hogy a bűnös ember a papnak egyenként fölsorolja a bűneit. A bűnöknek az ilyen fölsorolása a pap előtt a fülbe- gyónás. De Isten igy is csak az örök büntetést engedi el a bűnösnek. Hátra van még az ideiglenes büntetés, amelyet a bűnösnek el kell szenvednie. A földön ez a büntetés az imádkozás, a böjtölés, az alamizsnaosztogatás. De ezzel a büntetéssel még nem tett eleget az ember az ő bűneiért, az elégtételadásnak a nehezebb része tehát a tisztitóhelyre marad, ahová a meghalt embernek a lelke kerül. — Az egyház azonban Mária és a szentek fölösleges jócselekedeteiből adhat a bűnösöknek, akik igy megszabadulnak a földön és a tisztítótűzben reájuk váró ideiglenes büntetésektől. A büntetésnek ezt az elengedését búcsúnak nevezi a kath. egyház. A búcsú megadását azonban föltételekhez köti: csak azok nyerhetnek búcsút, akik bizonyos templomokat, u. n. bucsujáróhelyeket fölkeresnek, egyes fohászokat elimádkoznak, vagy bizonyos ünnepeken részt vesznek Ezeknek egyes pápák teljes bünbocsánatot is engedélyeznek, ami által a búcsú a büntetés elengedéséből egyenesen valóságos bünbocsá- nattá lesz. Evang. egyházunk azt a fülbegyó- nást, amely által a papoknak a nép fölött való hatalmát akarja emelni a kath. egyház, már azért is elveti, mert nincsen olyan ember, aki minden egyes bűnét föl tudná sorolni. Elveti az elégtételadást is, mert a Szentirás I szerint bűneiért nem tehet eleget az a bűnös ember, akinek nagy oka van naponként elimádkoznia: »Bocsásd meg a mi vétkeinket,« .— hanem egyedül csak a Krisztus. Elveti a tisztitóhelyről szóló tant is, hiszen annak nyoma sincs a bibliában és elveti az egyháznak, a pápának a bűnbocsátó hatalmát is, mivel a bűnt egyedül csak az Isten bocsáthatja meg. Mi a komolyan átérzett bünbánaton és az Isten kegyelmében való hiten kívül semmi mást nem kívánunk meg a bűnös embertől. A bűnöknek is csak azt az általános megvallását tartjuk helyesnek, amelybe belefoglalhatjuk minden vétkünket Mi is hirdetjük, hogy az igazi bünbánat nem lehet el jócselekedetek nélkül, mi ezeket a jócselekedeteket nem külsőségekben, hanem egy megtért életnek a tisztaságában keressük. Folytatjuk. Zongor Béla. Newton Izsák, a nagy természettudós ezt a vallomást tette: «Én életemben két fontos dolgot tanultam : először azt, hogy én nagybünös vagyok és másodszor azt, hogy Jézus még nagyobb Üdvözítő.» Ez a nagy ember, aki tudományos felfedezéseivel az egész világ tiszteletét kiérdemelte, mindig a ^legnagyobb tisztelettel vette le kalapját, valahányzor jelenlétében Isten nevét említették. A világháború eseményei. A béketárgyalásokat tehát még is csak folytatják. Sajnos azonban l>oc- kij az orosz külügyek népbiztosa, eddigi szereplése után Ítélve még mindig kerékkötőként szerepel a béketárgyalásokon. Nem egyenes, őszinte leiekkel munkálkodik közre a béke mielőbbi megkötésén. Mindinkább nyilvánvalóvá lesz fekete lelke. S ezt az orosz nép is észre vette már, azért mindinkább betelni kezd az orosz békeapostolokkal, akik odahaza gyilkolják az embereket, s olyan rémuralmat gyakorolnak, amilyent a cár kozákjai sem csináltak. Hogy a béke mégis remélhető, ennek oka hogy a nagy orosz birodalom teljesen részekre szakad. Több külömböző kisebb állam keletkezik amelyek mindegyike a békét kívánja. Legutóbbi híradások szerint a finnek is részt vesznek a tárgyalásokban. Finnországban azonban sajnálatos foradalmi események játszódnak le és nem lehet tudni, hogy mi lesz ezeknek a következménye.
