Harangszó, 1918

1918-12-25 / 34-35. szám

IX. évfolyam.

1918. december 25.- .^2i9

—35 szám.

tiiiiiiHiiHMH iiMtmmnimumnMummummwimmii

VALLÁSOS NÉPLAP.

Felelős szerkesztő és kiadó :

Szalay Mihály Lovászpatona (Veszprém m.) Társszerkesztök: Czipott Géza, Németh Károly és Zongor Béla.

Előfizetési ára 85 számra közvetlen küldéssel 4 K 80 f, csoportos küldéssel 4 K. Kéziratok LOVA8ZPATONA-ra (Veszprém megye), előfizetési dijak, reklamációk a HARANOSZÓ kiadóhivatalának KÖRMENO-re, küldendők. Előfizetést elfogad minden ev. lelkész ée tanító.

.....................................................f.........................................................................................................................

„

Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek és a földön békesség és az emberekhez jóakarat.“ Luk. 2, 14.

TARTALOM: f Madár Mátyás: Karácsonykor. (Vers.) — Szalay Mihály: Békeföltételek. — szm.: Mit várhatunk? — Ypszilon Vagyonközösség — Kgy francia tudós Magyarországról. — A kormány birtokpolitikája. — Karácsonyi lángok mellett. — Gyermekvilág. Ligethy Béla: Bandi és a madarak . . . (Vers.) — Sorsdöntő időket élünk. — Kiss Samu: Apróságok. — Hírek. — Tárca. Somboryné Pohánka Margit: Nem az lesz a béke . . . (Vers.) — Péci: Legenda.

KarácsonyKor.

Jertek vándortársim,

Hív a szent karácsony

Keresni Megváltónk E bűnüs világon.

Induljunk hát bátran!

Ne rettentsen vissza Rögös utunk terhe,

Meg ne tántorítson A világ szerelme;

Menjünk Bethlehembe.

Ott, hol a magas ég Ráborúl a földre,

Felszárad szemünknek Sok keserű könnye,

Erőt nyer a gyönge.

Isten! jó Istenünk, Egyengesd utunkat;

Segélj, hogy elérjük Kitűzött célunkat,

Felleljük Urunkat.

f MADÁR MÁTYÁS.

Békeföltételek.

Irta: Szalay Mihály.

tíéketárgyalások között köszönt ránk karácsony ünnepe. Oda irányul az egész világ figyelme. A győztesek büszke bizakodással, a legyőzöttek sápadt reménykedéssel lesik: mikor és hogyan valósul meg ez a karácsonyi üzenet: Békesség e földön!

Világbékéről, örök békéről, népek testvéri szövetségéről beszélnek. Nemzetközi szerződésektől, döntő bíróságoktól s egyéb közös megállapodásoktól várják az állandó békességet. És eközben szorongó lélekkel érzik a mélyebben látók, hogy hazug békesség készül, amely újabb viszályok csiráját rejti magában s a testvéri szövetség csak papiroson lesz meg, nem a szívekben. Láthatatlanul, mégis láthatóan ott lebeg a béketárgyalások felett ez az ítélet : Tanácskozzatok, de haszontalan lesz, beszéljetek beszédet, de nem áll meg. [És. 8, 10.]

Igazi békesség csak a krisztusi

békesség volna, amelyet az angyalok éneke hirdet; de ez is csak akkor valósulhatna meg, ha a kiszabott békeföltételeket lelkiismeretesen megtartaná a világ. Erről azonban nemcsak megfeledkezik, hanem tudni sem akar.

A karácsonyi üzenetből többnyire csak ezt szoktuk megtanulni: Békesség e földön ! mert csak ezt tartjuk magunkra nézve kellemesnek és kívánatosnak. Csakhogy ez a békesség kemény föltételekhez van kötve: Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek és az emberekhez jó akarat! Kívánja tehát a megzaklatott világ a békességet ? Akkor adja meg előbb Istennek a dicsőséget és legyen mélységes, benső jóakarattal az emberekhez.

Csakhogy ezt már, sót épen ezt nem akarja. Nem látják be a népek és vezetőik, hogy a háborút nem egy-két ember, hanem az Istentől elfordult gonoszság vagyis az készítette elő, hogy az emberek Isten