Harangszó, 1918
1918-12-25 / 34-35. szám
244. “246. helyett a kíméletlen önzést, a magasra emelkedett emberi tudást, a minél több vagyont és élvezetet nyújtó földet dicsőítették és bálványozták. Ez aztán magával hozta, hogy jóakarat helyett irigységgel, kizsákmányoló kapzsisággal, sértegető gőggel, kaján gyűlölettel teltek el egymás iránt, mig végül egymás elnyelésére törekedtek. Most új világot akarnak. Új határok és új állam formák közé szorítják a nemzeteket, vagy legalább a legyőzőiteket és ettől új, örök békességet várnak. Másfelől azonban meghagyják, sőt nagyobbra növelik a hitetlenséget, a fejedelmi trónok után le akarják dönteni Isten trónját is és helyette az eddigi bálványokat akarják állandóvá tenni pedig Jézus szerint aki istentelen is: embertelen boszuvággyal, kíméletlen roszakarat- tal alázza meg az erősebb a gyöngébbet. Bent hazánkban is nyíltan hadat üzennek egyes vezetők a félre vezetett tömegek az Isten dicsőítésének és mások, sőt hazájuk iránt való jóakarat nélkül, szemérmetlen önzéssel tülekednek és osztozkodnak az új államformák között. Lehet-e igy szó világbékességről, ! népek testvéri szövetségéről? Nem inkább erre a bibliai igazságra kell-e gondolnunk: A hitetlenek olyanok, mint a háborgó tenger, amely nem nyughatik és amelynek vize iszapot és sárt hány ki. Nincs békesség a hitetleneknek! [És. 57, 20 — 21.] Tárca. Nem az lesz a béke... Nem az lesz a béke: Az a megszenvedett, százszor le könyörgött; Botor elvakultság ha már nem áztatja vérrel a göröngyöt; Ha zöldbe szökken a komor árkok mélye, Hogy rátüz a tavasz első verőfénye. Gránát-tépte erdők mikorra megtelnek vadgalambbúgással, Gyilkos fegyverünket mikor betakarjuk Krisztusi bocsánat fehér fátyolával. És hull virágesö, — és zeng öröm-ének Előttük, utánuk, — akik haza térnek: A béke hozzátok mégsem akkor tér meg! Óh, mert a nagyboldog vígság közepébe, Még sok nehéz bánat vetődik élénkbe; Vérző verejtékes, könnyes esztendőink Mig visszakísértő bús árnyakra válnak, Ott látjuk reszketni gondtelt pillantásán, halovány orcáján : HARANOSZŐ. Hiába békekötés, hasztalan új, szerződések, új határok, új államformák ! Ha az emberek és népek belsőleg meg nem újulnak, hanem épen olyan, sőt még istentelenebb és embertelenebb életet élnek: a békesség hazug és aggasztóan ingatag lesz köztük, mert a külső változások, a másként szabott keretek belső változás és új lelki berendezkedés nélkül nem érnek semmit. Hiába cserél a farkas minden tavasszal és ősszel ruhát: csak farkas marad és farkasok között mindig hajszálon függ a béke. Belső természetét kellene kicserélnie, hogy békés báránnyá lehessen. Azt a világból száműzött karácsonyi vendéget, Krisztust kellene újból vissza hozni, keserű nagy bün- bánattal visszasírni, hogy tanítaná és segítené a világot az isteni békeföltételek megtartására: Isten dicsőítésére, emberséges jóakaratra, mert csak ilyen emberek és országok között lehetne e földön igazi békesség. Mit várhatunk? A politikai és társadalmi életben végbemenő nagy átalakulás a vallási életet sem hagyja érintetlenül. Itt is nagy és mélyre ható változások lesznek. Az új rend bevallottan a réginek romjain akar fölépülni. Sokan annyira mennek a múltnak megtagadásában, hogy le akarnak rombolni mindent, még a jót is csak azért, mert a múltra Kik a kis ajtónál mindhiába várnak. Felsíró álomban amíg hívogatnak Egyet is közülük, — akik elmaradtak : Nem az lesz a béke! Az igazi békét hordozzuk magunkban Árvákra vetődő fényes mosolyunkban. Övék a jövendő és övék az élet, Újra megváltói az emberiségnek ! Szent varázshatalma van a szeretetnek; Hogyha minden sajgó sebet behegesz- Ha végig uralja egykor a világot, [tett, S üszkös romokon új szentegyházat épít, Glóriás hőseink elhalkult szivéből rózsaerdő támad, S milliók imája közelít az égig. Hogyha, kiket az Úr képére teremtett: Nagy méltatlanságtól szégyenpir nem Akkor légy köszöntött, [éget; Százszor megszenvedett, százszor le könyörgött Isteni békesség — hozsánna tenéked! Somboryné Pohánka Margit. Ifi8. december 25. emlékeztet. A szociáldemokrácia és a radikálizmus nem titkolja, hogy ellensége a vallásnak. Nálunk ez az ellenszenv különösen a keresztyénség ellen annál élesebb, mert a szociáldemokraták és radikáUsok vezetői közül a legtöbben névleg sem keresztyének, másrészt a keresztyénséget készakarva összetévesztik a többségben levő kat- holikus egyházzal s annak hibáit a keresztyénség rovására Írják. A legfontosabb kérdés, amely a mi egyházunkat is mélyen érinti: az egyház és az állam szétválasztása s ezzel kapcsolatban a felekezeti iskolák államosítása. Az egyház és az állam szétválasztása azt jelenti, hogy az állam ezután nem veszi igénybe az egyház szolgálatait, ünnepélyes alkalmakkor nem számít közre működésére, az egyházi hivatalok betöltését s az egész egyházkormányzást magára az egyházra bízza; de nem részesíti az egyházat állami támogatásban, sőt az államtól régebben nyert egyházi javakat is kisajátítja, vagyis szekularizálja. Első pillanatra kitűnik, hogy ezzel a katholikus egyház veszt legtöbbet. Minket eddig is mellőzött az állam. Koronázáskor és egyéb állami ünnepélyeken csak a kath egyház fényes szertartásait és magas egyházi méltóságait vették igénybe s viszont csak a katholikus egyház ünnepeit tartatták meg az állami hivatalokkal. Anyagilag is csak a katholikus egyházat látta el az állam bőségesen. Mi az államtól századokon át elnyomatást s a kath. Legenda. Kemény Pál népfölkelő megfordult valamennyi harctéren. Végig próbálta a háború minden dicsőségét és borzalmát. Vitézségével három érmet meg három csillagot szerzett. Kétszer megsebesült, de csakhamar ott volt megint a lövészárokban. — Ha több nem ér, majd csak haza kerülök, — mondogatta csöndesen — Semmi sem tarthat örökké. Ez a veszett csetepaté sem. Aminek kezdete volt: vége is lesz. Úgy-e, gyerekek! — Valamikor. Talán — nyújtják azok a szót kedvetlenül. — Hanem azt nem sokan érjük meg. Pedig már jó volna az áldomást meginni. Szakaszvezető úrnak különös szerencséje van. Más a helyében már régen berukkolt volna örökre. — Hát ha jól elnézem, akikkel együtt kezdtem, mind megunták már a hosszú mulatságot; mind elmentek:
