Harangszó, 1918
1918-12-01 / 31. szám
234 HARANQSZO. ív 1 a. december 1. rendült az út, amelyen elhaladt, megrendült a ház, amelybe tüzes leikével leszállóit, megrendült a szív, amelybe belépett, megrendültek az országok, nemzetek, amelyek között megjelent. Ilyenkor új idők szele járta át a világot s az a szél az ő lelkének szárnycsapásaitól származott. Ilyenkor mérföldes lépésekkel haladt előbbre a világ s benne Krisztus eszméi, igazságai jutottak nagy mértékben diadalra. Minden rendkívüli idő rendkívüli erővel hirdeti Krisztus szavait: »Bízzatok, én meggyőztem a világot !«Nem a világé, nem a másé, egyedül az övé a győzelem, ö lép be mindig nagyobb hatással és győzelemmel a világba. Ez a törvény, ez az öröktől fogva megállapított isteni terv most sem hazudtolhatja meg magát. Sőt még nagyobb mértékben kell érvényesülnie, mert soha ilyen nagy alkalom, soha ilyen sok népre, szinte az egész világra kiterjedő nagy események nem történtek és soha ennyi szívben, ennyi országban, ennyi társadalmi intézményben akkora megrendülések, ilyen alapos megrázkódtatások nem mentek végbe. Valóban Krisztus jöveteléről tanúskodik a mai idő is és ezt az utánunk élő korok még tisztábban meg tudják majd állapítani. Nem ő nem jött a háború előtt és a háború alatt, hanem mi torlaszoltuk el útját bűneinkkel, Még igy gyűlöletbe, vérbe, kínokba merülve is ott láttuk őt járni az egymást marcangoló népek között. Ahol a vér között is a szeretetnek egy-egy virága fakadt, ahol a védtelen lakosságban, a fogságba esett katonákban nem az ellenséget, hanem a szerencséiig embert látták s ahol az ellenség sebesültjeit is rendszeresen gyógyították : ott mindenütt Krisztus járt a maga könyörülő, megbocsátó szeretetével. Ez pedig ebben a háborúban sokkal nagyobb mértékben mutatkozott, mint azelőtt bármelyikben, tehát ma minden bűn mellett is jobb, szelidebb, Krisztus hatásától gazdagabb a világ. Ó ember és ember között a békességet akarta, harcot csak a bűn ellen indított s mivel a békességet nem tudta a világ megbecsülni, világháborúnak kellett megtanítani a béke megbecsülésére s a háborúk kerülésére. így jött Krisztus a vérzivataron keresztül is. így győzte meg ismét a világot. így fordította jóra, amit az emberek gonoszul gondoltak. Ö jön a forradalmi átalakulásban is. Ö jön meg azok által is akik vele minden közösséget megtagadnak. I Ami valóban nagy eszme és igazság I van tanításukban: mind Krisztustól I kölcsönözték. Ami nem tőle való, nem is lesz maradandó, hanem mint az iszap fog lassanként elmaradozni. Krisztus hirdette legelőször, hogy közös atyánk van, amiből magától következik, hogy mint testvéreket egyenlő jog, egyenlő igazság, egyenlő szabadság, egyenlő boldogulási föltételek illetnek bennünket. Ő Ítélte el legélesebben a dologtalan, csak lako- mázó dúsgazdag és elhagyatott Lázár közti különbséget. Ő kívánta, hogy az elsőséget nem az uralkodásban, hanem a másokért való szolgálatban kell keresni. Az ő nyomán valósította meg a reformáció a maga egyházain belül a demokráciát, amely meg adja minden egyháznak az önrendelkezési jogot, minden egyháztagnak az általános egyenlő szavazati jogot és művelődési lehetőséget. Csak sajnálni lehet, hogy százados elnyomatása és a hitközöny terjedése miatt nem tudta mindezt a társadalmi és állami életbe rendes fejlődés utján nagyobb mértékben átvinni. Krisztus jövetelét érzi bizonyos mértékben a katholikus egyház is. Nemcsak a kivül állók, hanem már az alsó papság is követelni kezdi a püspöki és szerzetesi javak kisajátítását, az evangéliómi egyszerűséget, a papnőtlenség eltörlését és egyéb ! korszerű reformokat. Hoz ez az átalakulás sok nehézséget, sok megpróbáltatást nagy megrázkódtatást egyházunknak is, de megnyugtat bennünket az a tudat, hogy mindenen keresztül Krisztus jön a világba s az egész világ akarva, nem akarva, hittel, vagy hitetlenül nagy lépéssel halad az egy akol és egy pásztor felé. szm. Biztosítsuk alapítványainkat. Áldozatkész híveink a múltban is, a jelenben is sok alapítványt tettek és tesznek gyülekezeteink javára, amelyekkel a maguk, vagy elhunyt családtagjaik nevét akarják megörökíteni és gyülekezetük jövőjét kívánják biztosítani. Azokat az alapítványokat, amelyek iskolai, vagy általában egyházfentar- tási célt szolgálnak, egészben, vagy részben az elidegenítés veszedelme fenyegeti, amennyiben csak idő kérdése iskoláink államosítása s amint iskoláink, tanítólakjaink és tanítói földjeink az állam birtokába kerülnek, velük együtt mennek iskolai célra tett alapítványaink s azoknak bizonyos része is, amelyek általában egyházfentartási célra tétettek, mert az iskolát is az egyház tartja fenn, tehát az ilyen alapítvány kamatainak egy része az iskolát illeti. Megtörténhetik tehát, hogy az alapítványokat az állam megfelezi, hogy a tőkének fele továbbra is az iskola javára kamatozzék. Ez ellen nem is igen tiltakozhatunk. Hogy mégis megmentsük, ami megmenthető és az alapítványtevők szándékán csorba ne essék, mert világos, hogy ők az egész alapítványt gyülekezetüknek szánták és ott akarják nevüket, vagy családtagjaik nevét megőriztetni: a még élő alapítvá- nyozók készítsenek aláírásukkal uj alapító levelet s vegyék bele ezt a záradékot: »Ha pedig az egyházközség iskolája idővel más jellegűvé válnék, az alapítvány tőkéje és kamatai elidegeníthetetlenül egészben a .... i ág h. ev. egyházközséget illetik« és kössék ki, hogy azután a kamatok vagy csupán ág. h. ev. hitoktatásban részesülő iskolás gyermekek segélyezésére, vagy kántori fizetésre, vagy más tisztán egyházi célra szolgálnak. Mivel pedig ez az ügy nemcsak az alapítványtevőket, hanem a gyülekezetek minden tagját legközelebbről érdekli, hívják fel rá olvasóink gyülekezetük vezetőinek és alapítványtevőinek figyelmét és késlekedés nélkül tegyék meg, amit tehetnek alapítványaik biztosítására. A Nemzeti Tanács kiáltványa. A Nemzeti Tanács a következő felhívást bocsátotta ki: Mindenkihez! 1. Az állam senkit el nem tarthat, aki nem dolgozik. Állami eltartásra csak az árváknak, öregeknek és rokkantaknak van igényük. 2. A társadalmi élet alapja a munka és a csere. A népállam föladata, hogy a munkát és cserét szabályozza, mindenkit hozzájuttasson a neki való munkához és minden dolgozó embert hozzájuttasson munkája teljes egyen- értékéhez. 3. A jogfosztás, az elnyomás és a kizsákmányolás államát nem lehet egy-két nap alatt jogállammá és népállammá átalakítani. Ha hosszú esztendőkig el tudtuk tűrni az elnyoma-
