Harangszó, 1918

1918-12-01 / 31. szám

1918. december 1. HARANGSZÓ. 235. tást és kizsákmányolást, legyen hozzá erkölcsi erőnk, hogy az átmeneti időt türelemmel és bizalommal kitartsuk. 4. Az állam ma rettenetes helyzet­ben van. A négyéves bűnös háború fölemésztette az állami vagyont, föl­emésztette egész nyersanyagkészle­tünket, elkoptatta vasutainkat, tönkre­tette minden közüzemünket, elpusztí­totta nemzetközi összeköttetéseinket, megbénította egész közigazgatásunkat és kiirtotta munkaerőnk javát. Az országot éhínség fenyegeti, vasutain­kat a megállás veszedelme, egész gazdasági életünket az összeomlás. 5. Hogyan lehet ezeket a vesze­delmeket elhárítani ? Mindenekelőtt dolgozni, dolgozni! Mindenki azon a helyen, a hol van, dolgozzék kettős erővel, mert különben megáll és föl- bomlik minden. Dolgozzunk, mert hiszen most már a jog és igazság népállamáért dolgozunk. 6. A kormány első cselekedete az volt, hogy véget vetett az országot gyilkoló háborúnak és megkötötte a külső békét. De a külső béke áldá­sai csak akkor érvényesülhetnek, ha béke van idebent is. Ne tűrjük tehát, hogy idebent bárki is megzavarja a békét, rendet és nyugalmat. 7. Mi kell a belső békéhez? Min­denek előtt fegyelem. Ha tudtunk en­gedelmeskedni az elnymó és kizsák­mányoló kormányoknak, ha tudtunk engedelmeskedni azoknak a kormá­nyoknak. amelyek százezer számra küldték halálba testvéreinket, tudjunk engedelmeskedni a mai kormánynak, mely a mi bizalmunkból ül a helyén s amely éjjel-nappal azon dolgozik, hogy Magyarországon rendet, békét, szabadságot, jólétet teremtsen. Kis hibák miatt ne elégedetlenkedjünk, gondoljuk meg, hogy az elmúlt kor­mányok bűneit évtizedekig néztük béketüréssel és hogy az átalakítás nem történhetik meg néhány hét alatt. Hallgattassuk el a bujtogatókat, amíg az országot halálos veszedelmek fe­nyegetik. 8. Az egész ország a háború ál­dozata. A négy évet átszenvedett katonáinkon az ország segíteni fog, de csak akkor segíthet rajtuk, ha ka­tonáink segítenek az országot meg­menteni. 9. Ha az ország összeomlik, ez senkinek se használ, mindenkinek csak árt. Ez a fölfordulás éhínséget, rablást, gyújtogatást, fosztogatást je­lent. Mindenkinek van anyja, felesége, gyerekei, testvérei, az ő életükre vi­gyáz, aki a rendre vigyáz és aki szor­galmasan dolgozik. 10. Dolgozzunk, tartsunk rendet, legyünk türelemmel, mentsük meg Magyarországot. Éljen a szabad ma­gyar népköztársaság! Magyar Nemzeti Tanács. Ha a fecske levert fészkét ismét újra és újra tudja rakni s legfeljebb az üldözésen okulva más eresz alatt keres védelmet: rommá dőlt életterve, vagy vesztett vagyona mellett miért csüggedne el éppen az ember, ki egyedül bir értelemmel s egyedül hisz a gondviselésben ? Br. Kemény Zs. regényíró. A katonaló sorsa. Milyen szép legendákat. lehet ol­vasni a katonalóról, a mely érti a trombitaszót, a gazdája beszédét és hű, 0int a kutya. Hány képen látható megörökitve, mint a katonaló meg­ható ragaszkodásának bizonyítéka, a haldokló huszár, a ki mellett hűsé­gesen őrködik magáramaradt lova! És ebben a háborúban hányszor emlegették, mekkora munkát végeznek a katonalovak, a forspontok és mi­lyen szépen gondoskodnak ezekről a a derék állatokról. Tessék ezek után elolvasni a Zala cimü újság követ­kező hírét: A nagykanizsai utcákon tegnap és az elmúlt két éjszakán csoportostul száguldoztak le és föl a gazdátlan lovak. A szegény harctéri állat már ingyen sem kell, mert mindenki el­látta magát annyi lóval, a mennyit el tud tartani. A katonaságnak nincs elegendő szénája, zabja s az éhes állatok a fák kérgét és a havat eszik. Körülbelül harminc lovat a kínzó éhség bekényszeritett a városháza udvarára, ahol egy-kettőre fölfaltak néhány vesszőkosarat, aztán körülvet­tek egy hivatalszolgát, hogy az moz­dulni se tudott közöttük. Nem bán­tották az embert, csak néztek rá nagy, fekete, kérő, nedves szemmel, hogy szinte látta az ember a hangtalan kérést: — Ember, te nagy, hatalmas, jó vagy, segíts rajtunk! Égy ló fölment a rendőrkapitány­ság első emeletére. Ezt is az éhség hajtotta föl a lépcsőkön. A nagy, a hatalmas, a jó emberek azonban nem segítettek a szerencsétlen állatokon s azok közül több az utcán fordult föl éhen. Az embernek a szive majd meghasadt, a mikor az éjszaka látta az elcsigázott, éhségkinozta lovakat i szomorúan, reménytelenséggel okos I szemükben az utcákon barangolni. I Egyik-másik nyitott kapun még be­mentek, de hamarosan visszafordul­tak ; bele-beleharaptak a kerítések fájába, aztán tovább vánszorogtak. Nem akadt okos ember, hatóság, a mely egv-kétnapi eleséget kieszközölt volna számukra; nem akadt hatóság, a mely gondoskodott volna, hogy a lovakat tovább szállítsák, olyan he­lyekre, a hol viszont a mezei munka is késik a lóhiány miatt. Nem gon­dolt senki a jelentős nemzeti vagyon megmentésére. Jó emberek, derék hatóságok, könyörüljetek meg a sze­rencsétlen lovakon. Ha mást nem tudtok tenni, bunkóztassátok le őket. Sok legenda szertefoszlott ebben a háborúban, köztük a katonaló legen­dája is. +«- HÍREK. -H Az egyház köréből. KÉRELEVt. A hátrálékos előfizetőket tisztelettel kérjük, hogy a „Harangszó“- val szemben fennáló kötelezettségüknek haladéktalanul eleget tenni szívesked­jenek. Halálozások. Rónay Pál ev. tanító neje szül. Csérv Zsuzsánna életének 63-dik, boldog házasságának 44-dik évében Som- lószőllösön elhalt. A megboldogultban töb­bek között Rónay Gyula uraiujfalui lelkész édes anyját siratja. Legyen az elhunyt emléke áldott. Jakab Iván, suri lelkész október 30-án rövid szenvedés után meghalt. Mint oly sokan, ö is a spanyol járványnak esett áldozatául. Jakab Iván pápai születésű volt. Korai halálát özvegy édesanyja, neje és apró árvák siratják. Nyugodjék békében. Apostolkodó egyháztagok. Ma, mikor mindenfelé a közöny és hitetlenség nehezül a szivekre, egymás után támadnak önkéntes munkások, akik felveszik a küzdelmet Krisztus ügyéért és templomtól, iskolától távol levő hitrokonaikat hitükben, kitartá­sukban erősítik. Így tesz egyik Dunántúli szórványunkban egy takarékpénztári tiszt­viselő hitbuzgó neje, aki a községükben levő 10 evang. családot összetartja, erősíti, s vallásos olvasmányokkal köti őket egy­házunkhoz. Legutóbb a Luthernaptárt rendelte meg valamennyi család számára és azon van, hogy a Harangszó is lehetőleg mindegyik családhoz járjon. Munkáját már eddig is szép siker koro­názta. Sok ilyen egyháztag kellene a mi lagymatag, közönybe merült egyházunknak, így valósulna még az egyetemes papság elve, ha mindenki Istentől elhívott papnak érezné magát és szavával, életével építené embertársait. Mért nem becsüli meg minden keresztyén ezt az elhivatását ? ! Értesítés a „Luther Naptár“ ügyében. Tisztelettel tudatjuk, hogy az 1919-ik évi .Luther Naptárinak szállítása a legnagyobb sajnálatunkra megakadt, mert a postán csomagot jelenleg nem vesznek fel. Mihelyt lehetséges lesz, a szállítás tovább folyik. Ahova tehát eddig nem érkeztek meg a példányok, ott egyelőre egy kis türelmet

Next

/
Thumbnails
Contents