Harangszó, 1918

1918-12-01 / 31. szám

IX. évfolyam.

1918. december I.

31 szám.

VALLÁSOS NÉPLAP.

Felelős szerkesztő és kiadó :

Szalay Mihály Lovászpatona (Veszprém m.) Társszerkesztök: Czipott Géza, Németh Károly és Zongor Béla.

Előfizetési ára 80 azámra kOzvatlan küldéssel 4 K 60 t, csoportot küldéssel 4 K. Kéziratok LOVA8ZPATONÁ-ra (Veszprém megye), előfizetési dijak, reklamációk a HARANQ8ZÓ kiadóhivatalának KÖRMEND-re, küldendők. Előfizetést elfogad minden ev. lelkész és tanító.

iHHiiiiiiuimniimm

IBSIIIItaiHIIIHI

.J

„Az igazságnak gyümölcse pedig békességben vettetik.“ Jak. 3, 18.

TARTALOM: Imrék Samu: Boldogok, akik sírnak... Négy éve.T. Ne félj kicsiny sereg! (Versek.) — szm.: |ön-e csakugyan az eljövendő? — Biztosítsuk alapítványainkat. — A Nemzeti Tanács kiáltványa. — A katonaló sorsa. — Hírek. — Persely

Boldogok, akik sírnak..

Siralom életünk, sírva fekszünk, kelünk, Folyton csak borongós, ködfátyolos

[egünk;

A szivünk vérezik, a lelkünk meg sajog, Egyre-másra érnek e földön a bajok.

S e nehéz életben, búban, szenvedésben, Mint madár fészkénél, párjával meg[lebben,

, aJÖrömet keltve szól a Krisztus lágy szava: Boldogok a sírók, övék ég vigasza !

Í

*

Négy éve...

Négy éve dühöng már a rémes, vad vihar, Négy éve, hogy szívünk megszakadni

[akar,

Í Hosszú, négy esztendő csupa gyász,

[siralom,

... Az egész nagy világ egy sötét sir[halom.

Szentséges, nagy Isten! meddig tart [még e vész? Mikor tér e földre vissza a józan ész?

I Fényes egeidből dörögd le már szavad: Emberek! elég volt!— gyilkolni nem

[szabad! ;

Ne félj kicsiny sereg!

Siralom völgyében sóhajtoz a lelkünk, Négy hosszú éve már, örömünk hogy

[eltűnt;

Beborult fölöttünk tán végleg a szép-ég,

— Irgalmas nagy Isten! örömünk lesz-e

[még ? . . .

És íme egyszerre megzendül szent szabad,

Keresztül harsogja a véres harcokat, Száll hegyen és völgyön: „Ne félj kicsiny sereg!“

— S bánatunk eloszlik, szívünk nem

[kesereg.

IMRÉK SAMU.

Jön-e csakugyan az eljövendő?

A háború alatt mintha nem jött, hanem végleg eltűnt volna a világból a békességes, alázatos ádventi király. Sőt mintha most a béke küszöbén is üres szó volna az ő eljövetele. Beszélnek örök békéről, nepek egyetértéséről, politikai,' gazdasági békéről, csak Krisztus békességéről nem. Sokan a béke építői közül nem is akarnak Krisztusról tudni; mintha már nein ő volna az eljövendő, hanem más megváltóktól kellene a szabadulást és békességet várnunk.

Pedig az egész történelem az ő ; folytonos jöveteléről tanúskodik. A népek fejlődésében hol élesebben, hol elmosódottabban ott van lába nyoma mindenütt. Ahol csak nemesebb fellángolás, emelkedetebb gondolkodás,

I tisztább vágy, emberségesebb törvény, igazságosabb rend után való törekvés j jelentkezett: mindenütt rá mutathatunk : itt Krisztus ment el, itt ő járt az emberek között. Az ő lelke gyújtotta, tisztította meg a sziveket, vágyakat, törekvéseket és az ő lehellete teremtett új életet.

Nagy események, nagy alkalmak i idején nagyobb mértékben éreztette ő is a világba lépését. Az ilyen jövetelei úgy kiváltak folytonos jöveteléből, mint az a hozsánnás bevonulás í többi jeruzsálemi utjai közül. Ilyen rendkívüli alkalom volt a keresztyén egyház megszületése, a reformáció s a francia forradalom nyomában támadt szabadságharcok. Ilyenkor meg-