Harangszó, 1918
1918-10-20 / 27. szám
IX évfolyam. 1918. október 20. 27. szám. aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa LASOS NÉPLAP. Felelős szerkesztő és kiadó : Szalay Mihály Lovászpatona (Veszprém m.) Társszerkesztök: Czipott Géza, Németh Károly és Zongor Béla. EI6flzet*sl ára 86 számra közvetlen küldéssel 4 K 60 f, csoportos küldéssel 4 K. Kéziratok LOVÁ3ZPATONÁ-ra (Veszprém megye), előfizetési dijak, reklamációk a HARANGSZÓ kiadóhivatalának KÖRMENO-re, küldendők. Előfizetést elfogad áladén ev. lelkész és tanító. „Jó várni és megadással lenni az Ur szabaditásáig.“ Jer. sir. 3. 26. TARTALOM: Ligethy Béla: Merldő napok. . . (Vers.) — Németh Károly: Lerongyolódunk! — A spanyol járvány és a tudására büszke ember. — A háború és a politikai élet eseményei. — Balikó Lajos : A reformáció egyik nagy áldásáról. — Okszerű földmivelés. — Csajhok Lidiké: Levél főorvos bátyámhoz. (Vers.) — Gyermek-Világ. Meddő napok... Mint holmi fájó, zsibbadt gondolat, Mely tehetetlen vergődik a leiken, Úgy élem át, e tétlen napokat Uj észtnek gyötrö bilincsébe verten! A tenger még ma álmodon pihen, Rejtelmes partján örködöen állok; Minden kis neszre híven figyelek És minden hangot szivszorongva várok! Mert minden hang a lelkek szózata Es minden sóhaj emberszivek vágya: Fojtott, mint távol felhők moraja És rejtett, mint a vadonok virága. Uj Idők szelét érzem, uj világ, Uj Élet szentelt harsonáit hallom Egység, Erő, e szent, igaz bírák Most kelnek útra túl a nyüzsgő parton. Hajójuk bátran, biztosan halad. Igazság-asszony páncéljába verten; Nincs köztük, aki csuful elmarad S megalkuvó, ki gyáván visszaretten! ; S egy napra végűi megjö a sereg : (E percet oh mily szivszorongva várom) í Eloszlattak a borús fellegek 1 S uj Élet árad szerte a világon! Az Ember újra önmagához tér, S az eget szeli tündöklő szivárvány És porban fekszik, melyért folyt a vér, Megtépetten a Bűn, az ősi bálvány! Ligethy Béla. Lerongyolódunk! A béke idejére — igazán csak | négy esztendő telt el azóta? — j úgy tekintünk vissza, mint a i paradicsomi boldogság állapotára. Jóllehet akkor sem volt minden, ahogyan mondani szokás, fenékig tejfel. Hanem azóta sok megváltozott és nagyon megváltozott. Az idei télbe nem ! egy ember rongyos kabáttal, | rongyos nadrággal, rongyos lábbelivel megy bele. Nyáron minden bokor szállást ád, télen meghatványozódik a nyomorúság, nehezebben elviselhető a j nélkülözés. Lerongyolódásunk nemcsak ruházatunkra áll. Az ötödik háborús télnek lelkileg is leron- - oyolódva megyünk neki. A lelkeket is elnyütte, megviselte, megszaggatta a háború, s mindaz, ami a háborúval együtt jár. Az a sok piszok, szeny, amit a háború felvert, feltúrt, felhányt, beleeszi magát a lélekbe, rombol és öl. A bátor és egyenes lélek a napról-napra vivott ala- ; csonyérdekücsatározásban meg- 1 rokkanik,adohoslégkörben meg- í penészledik. Életbátorságunk, i tettrekészségünk, nagyratörésünk, nemes eszményeink, magas vágyaink fáradt madarak
