Harangszó, 1918
1918-10-05 / 26. szám
1918. október 6. HARANQSZO. 205. sunkra. Ezzel lett volna eldöntve az is, ki okozta a háborút, kit terhel ezért a rettentő vérontásért a felelősség. De titkos szerződések nélkül is látjuk külső és belső ellenségeink törekvéseiből, hogy hazánk feldarabolására törekesznek és ha ezt el nem érhetik, nem az ő szándékukon múlik. A háború nem a trónörököspár meggyilkolása miatt tört ki, hanem azért, mert az utána következő vizsgálattal kiderült, hogy hazánk ellen messze elágazó, összeesküvés dolgozik, amelynek szálai fölértek nemcsak a legmagasabb állami hivatalokig, hanem a szerb trónig, belülről bátorították, erősítették a megrablásunkra törekvő mozgalmokat, amelyekben magasrangu katonák és állami tisztviselők is részt vettek. Az egész pedig különösen a balkáni háború óta vált veszedelmessé. Az akkor Törökország és Bulgária rovására megnagyobbodott Szerbiának mértéktelenül megnőtt a kedve a további terjeszkedésre s ezt a mi rovásunkra akarta megtenni. Nagy Szerbia (Velika Szrpszka) lett a jelszó, amelynek megvalósítására alkalmasnak találtak minden eszközt. Szerbia azonban magától nem mert volna ilyen vakmerőségre vetemedni, hanem tulaidonkép a hatalmas Oroszország előőrse volt. Ezé volt a velünk szövetségben levő, de szintén a mi földünkre áhítozó Románia is. Gondoljunk csak a mármarosi ruthének hazaárulási pereire ; mindezt az oroszok szervezték; vagy a debreceni bombamerényletre, amellyel a magyar görög-katholikus püspököt akarták elpusztítani; ennek nyomai Románián át szintén Oroszországba vezettek, így állt Oroszország a szerajevói gyilkosság mögött is Sőt mint Oroszország szövetségese, Anglia is pártjára kelt a gyilkos Szerbiának, pedig valamikor Sándor l^rály és felesége meggyilkolása miatt meg a követét is visszahívta Belgrád- bol. A mi trónörököspárunk meggyilkolásakor nem volt olyan érzékeny a lelkiismerete, mert ö is szívesen látná feldarabolásunkat, hogy Németország ne találhatna bennünk erős szövetsége.'t Ellenségeink terve az volt, hogy kívülről teljesen körülkerítenek bennünket, Oroszország erős katonai vasutakat épit hazánk és Németország határa felé, hogy seregeit annak idejen nagy ^tömegben gyorsan ide dobhassa, katonailag jól felkészülnek, belül pedig fellázítják a más nyelvű lakosokat és egyszerre szorítanak meg kívülről, belülről bennünket. Választanunk kellett. Vagy megvárjuk teljes felkészülésüket s akkor biztos a vesztünk; vagy bele kell menni, ha Szerbia elégtételt nem ád, a leszámolásba most, mikor még lehet reményünk a megmaradásra. Szerbia hatalmas szövetségeseiben bízva megtagadta az elégtételt s a háború elkerülhetetlenné vált. Már a balkáni háború előtt ki merte tenni egy zombori szei b kereskedő a kirakatba Nagy Szerbia térképét, amelyen a Törökországtól elfoglalandó területeken kívül rajta volt, a »szerb császárság* része: Torontál és Bács- Bodrog megye is. Belgrádban pedig annak elfoglalása után egvik szabadkai honvedszázados a királyi palotában több cirillbetüs térképet talált, amelyek azt ábrázolják, hogyan szeretne az antánt Európa térképét megváltoztatni A térkép szerint az egész Bánát, Bácska es Dunántúl déli részé a Balatonig, azonkívül Horvátország, Dalmácia, Fiume, Trieszt, Krajna, Karinthia, Górz és Gradiska, Albánia, Montenegro, Bosznia-Hercegovina és Bulgária egy része Szerbiához tartoznék. Ausztriát teljesen kitörli az országok sorából. A csehek osztrák és porosz Sziléziával, Morvaországgal, osztrák, német és orosz Lengyel- ország egy részével s a magyarországi tót megyékkel együtt külön északi nagy szláv államot alkotnának. Galicia keleti része, Bukovina, Törökország tekintélyes darabja Kons- tantinápollyal és a Dardanellákkal, valamint Németország keleti része Oroszországé lenne. Erdély Romá- ! niához van rajzolva. Magyarország Budapest körül nyolc-tiz varmegyére zsugorodott volna össze. Olaszországnak semmit sem szánt a térképrajzoló, mert akkor meg a mi szövetségesünk volt. A román betöréskor elfogott több tényleges román katonánál is apró térképet találtak, amelyen már Erdély, sőt az Alföld csaknem a Tiszáig Romániához tartozónak volt feltüntetve. A Wilson által kitalált »önrendelkezési jog,« amelyet az antant és velük együtt főként a csehek minduntalan hangoztatnak, szinten nem jelent mást, mint Ausztria és Magvarország feldarabolását, mert azt akarja, hogy minden nemzetiség maga döntse el, melyik államhoz akar tartozni. A csehek törekvései, ismételt árulásai ismeretesek: sokat kell hallanunk cseh-tót államról és eset-tót hadseregről, amelyek Oroszországban, Olaszországban, Franciaországban harcolnak ellenünk. Legutóbb Amerika a cseh-tótokat külön hadviselő hatalomnak ismerte el, akik Németországgal, Ausztria- Magyarországgal hadi állapotban vannak s minden ügyeiket külön cseh- tót nemzettanács intézheti, amellyel Amerika ugv érintkezik, mint az önálló országok kormányaival. Hogy mit követelnek a csehek, erre nézve két vezető lapjukból indézünk szemelvényt. A Brünnben megjelenő »Lidove Novinv* azt írja: »A cseh nép semmit sem akar tudni egy Laj- tán-tuli (magyarországi) minisztériumról, nem ismeri el Lajtáninnent (Ausztriát), hanem azt követeli, hogy a szövetséges birodalomban a szláv függetlenség, az önálló Csehország, mint teljesen egyenlőjogu rész legyen képviselve « A »Venkov* pedig ÍVasek volt miniszter tollából többek közt ezt mondja: »Ha valaha, most jött el az ideje, hogy a cseh nemzet rendíthetetlenül kitartson kitűzött célja mellett és a jelszó ez legyen: A cseheknek nem szabad egyességet köt- niök, mikor Csehország teljes államjogi önállóságát követelik s nem szabad tágitaniók attól, hogy Magyar- ország tot vármegyéi Csehországhoz csatoltassanak.* Magyarországból a csehek tizennégy tót vármegyét követelnek, vagyis egész Felső-Magyar- országot. Az antánt es semleges államok párisi szabadkőmives nagygyűlése szintén fölvette bekeíöltételei közé »Csehország felállítását és a Habs- burgház által jelenleg elnyomott összes nemzetiségek fölszabadítását.* A nemzetközi szociáldemokratók pedig annyira felszabadítanának nálunk mindenkit, hogy a magyarság Magyarországon nem önálló nemzet, hanem csak nemzetiség lehetne. Tehát nem csak az antánt kormányok, hanem jó részt az antánt társadalmak is szeretnék nevünket a nemzetek sorából kitörölni Érdekes, hogy a hazátlan Basics, aki talán legtöbbet álmodott Nagy- szerbiáról, még bolyongva is igy álmodozik; »A becsületes bekét csak úgy biztosíthatjuk, ha az Ausztria- Magyarország igája alatt levő összes népek felszabadulnak, ha Franciaország Elszáz Lotharingiát visszakapja, ha az olaszok végre hajtják egyesülésüket a fel nem szabadított testvé-
