Harangszó, 1918

1918-10-05 / 26. szám

1918. október 6 HARANQSZO. 203 kormány a magyar társadalom és a többi egyház előtt: De megvert az Isten bennünket, hogy látva se lássunk, hallva se halljunk, a körülöttünk történők­ből semmi okulást ki ne értsünk, meg ne térhessünk, és ezer nyavalyánkból ki ne gyógyul­hassunk ! szm. Mónika utolsó szavai: A ke- resztyénség egyik legnagyobb alak­jának, Ágostonnak, akinek irataiból Luther a biblia mellett legtöbbet me­rített, az anyja Monika volt. Ágoston megtérése után, amiért anyja harminc évig imádkozott Istenhez, vissza akartak térni Milánóból hazájukba: Észak-Afrikába. Monika azonban út­közben meghalt. Halála előtt ezt mondta fiának: »Egyetlen egy dolog miatt kívántam a földön időzni, hogy keresztyénnek lássalak, mielőtt meghalok. Az űr sokkal többet adott, megadta megér­nem, hogy lemondtál a földi Örömök­ről s most szolgái között láthatlak. Mi keresni valóm már e világon ?« Mikor pedig fiai azon bánkódtak, hogy nem otthon, hanem idegenben kell eltemetniök, igy szólt hozzájuk: »Te­messétek el e testet akárhová. Semmi gondotok ne legyen miatta. Csak azt I az egyet kérem tőletek, hogy az űr oltáránál, akárhol lesztek is, emlé­kezzetek meg rólam.« Arra a kérdésre, nem fél-e ilyen messze a hazától sirba kerülni, igy felelt: »Semmi sincs messze Istennek. Nem kell tehát félnem, hogy nem tudja majd a világ végén, honnan támasszon fel engem !« A háború és a politikai élet eseményei. A háború holmi váratlan fordula­tokkal meglepetésekkel mindig együtt , jár. A hadiszerencse is, mint minden változandó. A fődolog azonban, tör­ténjek közben körülöttünk bármi is, higgadtságunkat, lélekjelenlétünket, ! bizodalmunkat el veszítenünk nem szabad. A helyzet kétségen kívül komoly, de Wekerle miniszterelnök szavaival élve »nincs ok arra, hogy megijedjünk, a szükséges intézkedések megtörténtek olyannyira, hogy a mi védelmi vonalaink minden irányban teljesen biztosítottnak tekinthetők.« Hogy mi történt tulajdonképpen Bulgáriában, az lapunk zártáig, — kedden délig — nem világos. Hogy most mi megy végbe, az homályos. Egy a hitelesség látszatát magán viselő jelentés szerint Bulgária alá­vetette magát az antánt békefeltéte­leinek, a fegyverszüneti tárgyalások eredményre vezettek. Berlini és bécsi diplomáciai körökben azonban még a fegyverszüneti megállapodások ese­tében sem adják fel a reményt, hogy Bulgária kiköszörüli a kardján esett csorbát és tovább folytatja a háborút a központi hatalmak oldalán. Az az offenziva, amelyet most Foch tábornagy vezet a német front ellen, a belga tengerparttól egészen Ver­! dunig terjeszkedve, a legrettentőbb, I amelyet a világháború ismer, llgy látszik az antánt mindenáron döntést akar kicsikarni. A belgák és az an­golok Dixmuiden és Ypern között visszavonulásra kényszeritették a né­meteket. Cambraitól éjszaknyugatra az angolok már régebben túlhaladták a Hindenburg vonalat sőt délnyugatra a Siegfried állásokat is sikerült átlép- niök. A Champagneban csak lassan haladnak előre a franciák ellenben az Argonneok és a Maas között az amerikai előrehaladás már gyorsabb ütemü. » * A német birodalom belpolitikájában is megindult a mélyreható, átalakító hatású változásoknak sora. Kétségte­len, hogy a bulgáriai események siettetik a német belpolitikai válság kifejlődését. Hertling kancellár, Hintze külügyi államtitkár benyújtották le­mondásukat. helyen néhány kéve búza, másutt ár­pa, néhány ruha takarmány. Sok kár Í sehol sincs, de mégis boszantó ez a dolog. Lám, nekünk is alig van föl­dünk, ahonnét valami el ne veszett volna. Valagi határozottan azt mon­dotta a községházán, hogy majd ő kézre keríti a nappal hüselő, éjjel dolgozó tolvajt. Világosan a komára gondolt. Érezni lehetett, hogy még támogatója nem akadt e gyanúnak, de valamenyien őrá gondoltak. Nagyon valószínű, hogy azért van ennek olyan bővében mindene! Nekünk is most a Lejáró dűlőben egyre másra fogy a szárított lóherünk. piyan kis petrencékbe van összerakva s egy-egv petrence hol innét, hol on­nét eltűnik. A csőszök nem tudnak nyomára akadni a tolvajnak, pedig ez igy nem mehet tovább. Szántó István abban a korban élt, melyben, ha az ember nem is fiatal már, de még meg tudja markolni, ami keze ügyébe esik. Kezébe vett egy jó botot este későn sötétben el­ballagott a négy-öt kilométerre levő Lejáró dűlőbe. Olyan messze volt ez a dűlő, hogy korábban a szomszéd községbeliekre gyanakodott, oda kö­zelebb volt a föld. Most azonban az utóbbi napok beszélgetése egy ször­nyű gyanút érlelt meg benne, hogy az ó takarmányából etet tavaszon komája, inig az ő jószága sokszor buzaszalmán él. Az egyik kis petrence tövébe ledült. Sokáig nem történt semmi. Már az álom is szinte elnyomta, mikor va­lami távolabbi lépések zörejére lett yelmessé. .Feszülten néz abba az irányba, hát látja ám, hogy egy em­beri alak nem is nagyon távol rakja egy csomóba a lóhert, amint látszott, azután beköti, végül a szomszéd pet- rencéket közelebb rakja, hogy a hé­zag feltűnő ne legyen, azután a cso­mót felveszi hátára és indul. Szántó István már megfogta botját, hogy fizet a tolvajnak, mert harag fogta el, hogy a haszontalan tolvaj, pompás száraz lóherjéböl majdnem egy kocsiderékkal hátára emelt. Az­után mégis gondolt egyet. Megvárta, hogy merre indul a tolvaj. Annyira biztosnak érezte magát éjfél után két órakor a tolvaj, hogy induláskor még pipára gyújtani is ráért. De Szántó István ép a felvillanó gyufa fénynél látta meg, amit meglátni akart, hogy az éjjeli tolvaj senki más, mint az ö komája : tisztességes, becsületes Met­sző János szomszéd I Nem szólt neki, nem bántotta, ha­nem jő távolságból követte komáját haza felé. Gondolta, úgyis egy a céljuk, mig haza nem érnek. Szeren­csésen eljutottak kertalól a pajtákig, ott vált el az ütjük kétfelé, Szántó jobbra, Metsző balra. Itt aztán Szántó egészen elérte komáját, megfogta a tere lóhert, levette annak válláról igy szólt: már most köszönöm, komám uram, az olcsó fuvart, a pajtába majd magam is beviszem. Holnap hordjuk úgyis a lóhert cselédeimmel, maga jól ismeri az utat, ugy-e eljön bizonyosan — s itt megnyomta a szót Szántó — hazasegiti a többit is hordani 11 Ja-aj komám uram, de szégyenlem magamat — volt a válasz ! De Szántó Istvánnak nem lett több ilyen olcsó fuvarosa, mert Metsző János komája a magáét hordta csak haza ezután. Jegyezzünk részvényeket.

Next

/
Thumbnails
Contents