Harangszó, 1918
1918-10-05 / 26. szám
202. HARANQSZO. 1918. október 6. szociális tevékenysége a jövőben, A magyar ipar jelentősége, Mezőgazdaságunk jelentősége, A magyar birtokpolitika irányai a háború után, A mezőgazdák szervezése, A szövetkezeti szervezkedés, A földbérlö szövetkezetek, Magyarország pénzügyi és hitelviszonyai, Feladataink a pénzgazdálkodás terén stb. Az előadásokat megbeszélés, vita követte, hogy minden kérdés annál tisztábban álljon a résztvevők előtt. így forditja a kath. egyház figyelmét és erejét azokra a nagy társadalmi, gazdasági és művelődési kérdésekre, amelyeknek gyökeres megoldását a legsürgősebb feladatnak tekinti s reméli, hogy a nagy gyűlés hatása alatt az egész országban erőteljes katholikus szervezkedés indul meg. Ök tehát úgy érzik nem folyik minden a kedvük szerint s jónak látják az erőgyűjtést, szervezkedést, hogy egységes, öntudatos sereggel menjenek bele a jövő küzdelTárca. Olcsó fuvar a drága világban. Elbeszélés. Irta: Fábián Imre. Metsző János tisztességes, becsületes ember volt. Volt neki szép tanyája közel a falu közepében, négy ablakkal az utcára. A négy ablak előtt négy szép árnyas öreg hársfa 6 a hársfák alatt a fal mellé támasztott kis pad. Ha ilyen háza volt elölről, amit az utón jártában mindenki láthatott, én azt is elmondom, amit kívülről látni nem lehetett. Volt ókegyelmének telt csűre, kamrája, pincéje s telt istállója, persze meg a rókalyukasban három fertály szessziója. Az igy ellátott emberről azután hamar elmondják, hogy tisztességes és becsületes enfber. De ezt nem valami rossz végre mondom, csak mert mai nap úgy hozzászokott az; ember a minden féle szóbeszédhez! János gazda vagy tizenöt évvel korábban bíró is volt, három évig hordta a bírói pálcát. Aki biró lehet három meibe s a nagy kérdések megoldásába. Nekünk már, úgy látszik, sokkal jobban, sőt igen is jól folyik a dolgunk. Nem izgatnak bennünket a nagy társadalmi, gazdasági és művelődési kérdések. Majd megoldják mások, nélkülünk. Hogy ellenünkre, rovásunkra is, nem baj: legalább lesz miről panaszkodnunk. Mert későn panaszkodni, kár után bölcselkedni, hogy igy kellett volna, amúgy kellett volna, igen jól tudunk. Most mással vagyunk elfoglalva. Gyűléseinken más kérdés kelti fel a legnagyobb érdeklődést, a leghosszabb és legélesebb vitát és máson próbáljuk ki erőnket. Dunántúl kivételével mindegyik egyházkerület közgyűlésén s az egyetemes gyűlésen is az zavarta fel legjobban a kedélyeket: lehet-e kerületi és egyetemes egyházi tisztviselőkre tót nyelvű szavazatot beadni, mert tót gyülekezeteink a mai nehéz időt tarévig Sunyiváron, annak meg épen muszáj tisztességes, becsületes embernek lennie ! Mindezen felül Metsző János komája volt Szántó Istvánnak, a falu legelső gazdájának. Aki viszont nem három, hanem hat esztendeig hordta Sunyiváron a bírói pálcát. Vele az urak is parolázni szoktak. Csizmás emberben nem igen talált az ember tekintélyesebbet a környéken. Az ó szava nyomott a latban legtöbbet. Há valaki Szántó Istvánra hivatkozhatott valami vita alkalmával, a vitát megnyerte. Ez a Szántó István komája és szomszédja volt Metsző Jánosnak a tisztességes becsületes embernek. A baj csak az volt, hogy evvel a komasággal Metsző János szokott csak kérkedni. Szántó István nem volt különben büszke, rátartó ember, de elégszer elárulta, hogy szomszéd komájával nem nagyon van tisztesség, becsület dolgában megelégedve. Sőt úgy maguk körében beszélgetés alkalmával azt is többször szóvá tette, hogy ez a Metsző koma mégis különös ember. Sok takarmányszük esztendő volt egymásután, amikor tották legalkalmatosabbnak, hogy a legutóbbi kerületi és egyetemes felügyelői választások alkalmával tót szavazatokkal tüntessenek tótságuk mellett, sőt mikor a szavazatbontó bizottság szavazataikat érvényteleneknek nyilvánította, két esperesség panaszt jelentett be a bizottság ellen. így került a tótszavazatok ügye kerületi gyűlések, sőt az egyetemes gyűlés elé és zavarta meg egyházunk édes nyugalmát és marad még előre láthatóan sokáig a felszínen, hogy egy kissé mozgalmasábbá tegye egyházi életünket. De jól folyhatnak a dolgaink, hogy erre is ráérünk! De mentek vagyunk minden ellenségtől, hogy egymás fejét verhetjük! De sok a vesztegetni való erőnk, hogy ilyenekre pazaroljuk! De boldogok és gondtalanok vagyunk, hogy a háború ötödik évében kedvünk kerekedik, az ilyen kisded játékokra! De szépen növeljük hírünket a magyar mindenki megszorult tavaszra, de ennek a pajtája egészen sohase ürült ki.v Pépig — mondja Szántó — nem az irigység mondatja velem, mert nem irigylem tőle, amije van. Hála Isten itt is akad mit aprítani a tejbe, de mégis különös, hogy ennek jóval kevesebb rétje van és majdnem annyi jószága, mint nekem és most már évek óta mindig jobban tud etetni, mint én. Nyáron is ráér a ház előtti padkán hüselni, mig én családostul künn izzadok a mezőn. Igen ám, édesapám, veszi át a szót Szántó uram legény fia, de édesapám este lenyugszik, pihen, Metsző keresztapám meg éjjel nem ér rá pihenni, az éjjeli hőssel dolgozik. Amint mondja, magának is, jószágának is jobban esik a hőssel való munka. Közbeszéd tárgya a faluban, hogy Metsző János éjjel dolgozik, mint a baglyok. — De az is közbeszéd tárgya lesz nem sokára, —* mondja Szántó István, hogy az én komám éjjel nem jár mindig az egyenes utón ! A minap is beszélgettük a község házán, hogy kisebb-nagyobb lopások egymást érik mostanában a faluban. Elvész egyik
