Harangszó, 1918
1918-09-08 / 24. szám
1918. szeptember 8. HARANQSZÓ 187. vádlónak, vagy vádlottnak van-e igaza. I Ilyenkor az emberi Ítélkezéstől mint- i egy följebb adta az ügyet az Isten l! Ítélkezése elé. Rettenetes ma visszagondolni ezekre az istenítéletekre. Pedig nem is olyan régen még alkalmazták azokat a hires (pl. szegedi) boszorkányperekben. Az istenítéletek többfélék voltak; legáltalánosabb volt a tüzpróba, a vizpróba és a párbaj. Na a bíróság nem tudta eldönteni, rí hogy két fél közül melyiknek van h igaza, akkor rendszerint a tüzpróbát i rendelte el. Ez abban állt, hogy a / vádlottnak bizonyos ideig izzó tüzes v vasat kellett markolnia, vagy mezítláb l! tüzes vaslemezen végigsétálnia. A tü- 5 zes vas természetesen sebeket ejtett. Az Ítélet most már abban állt, hogy az illető égett testrészeit bekötözték, hét-nyolc nap múlva kioldozták s ha azt látták, hogy a sebek szépen gyó- P; gyulnak, akkor felmentették, ártaílan- n nak jelentették ki, ellenkező esetben q pedig elitélték. Ha nő volt a gyanús (pl. házas- ? ságtörés esetén), akkor többnyire v vizpróbát rendeltek el A vizpróba is kétféle volt: forró- és hidegvizpróba. \ A forróvizpróba nagyjából ugyanaz / volt, mint a tüzpróba. A gyanús személy forró vizbe mártotta kezét, ! a sebeket bekötözték, bizonyos idő múlva kioldozták s aszerint ítéltek, l l S elmegyek most valahová kölcsön í kérni egy kis lisztet. . . Szégyenszemre, porig alázva, üres il kézzel tért haza. H — Nem adtak, semmit sem adtak! I Még János bátyád és keresztanyád k sem adott. Azt mondták, hogy nekem i nem adnak,-mert azt is elinnám. De 1 ha te mégy hozzájnk, édes leányom, k neked adnak . . téged sajnálnak . . téged meg is siratnak. El is visznek lí tőlem, mert elpusztulsz te is mellet- k tem . . Hát iszen igazuk van. Rongy, \ hitvány, gazember vagyok, azaz vol- r tam... De majd máskép lesz ezután. I No, ne sírj leányom, minden jó lesz! Soha többé nem iszom pálinkát. Dol- | gozom, mint más becsületes ember. I Lesz majd ezután minden a háznál! Este csakugyan otthon maradt, i noha a pokol perzselő tüze égett a I torkában. Korán lefeküdt, amit már I rég nem tett meg. Most Zsuzsikát is korán elnyomta az álom, hisz előző éjjel semmit sem | aludt. Éjfél tájban azonban ismerős, züllött, szitkozódó hangokra ébredt fel. Botorkálva bukott be Benkő az ajtón s elvágódott a szoba földjén. hogy a sebek gyógyulófélben voltak-e, vagy nem. A hidegvizpróbánál — amit többnyire házasságtörés gyanújának felmerültekor alkalmaztak, — a gyanús felet hideg vízfürdőbe dobták s ha az illető egy ideig a felszínen lebegett s csak azután kezdett merülni, akkor ártatlannak ítélték, ha azonban mindjárt viz alá merült, akkor vétkes gyanánt büntették Az istenítéletek közül egészen napjainkig fenntartotta magát a párbaj, mig végre minálunk fiatal királyunk alighanem végképen kivégezte, amikor a múlt évben a hadseregben virtus- kodni szerető katonák közt eltiltotta azt. A civiléletben való párbajt viszont országos törvények tiltják. De mennyi küzdelmet kellett addig megharcolni, mig idejutottunk ! A küzdők sorában itt is mindig az egyház volt az első. Jó sokáig bizony nem tudta az egyház, hogy mit tévő legyen ezekkel az istenítéletekkel. Azt felismerte mindjárt, hogy ezek nem egyeznek meg a keresztyén valláserkölcsi felfogással, de sokáig nem birt velük határozottan szembehelyezkedni, mert hiszen ezek az istenítéletek látszólag épen azon a keresztyén hiten alapultak, hogy a mindenható Isten ott a tűz- és vizpróbán és a párbajban is úgy irányítja a dolgokat, hogy az igazság kiderüljön. Elfeledkeztek ezek — Nincs, nincs több ilyen hitvány, rongy gazember a világon, mint én vagyok ! — sirta másnap, amikor kijózanodva felébredt s csakúgy omlott pislogó, dagadt szeméből a könny. A kis falitükör elé állt, öklével ütötte az alkoholtól puffadt, eltorzult fejét. — Te, gaz te! Nem megmondta a tisztelendő ur, hogy a pálinkában a pokolbeli sátán lakozik. Megöli a testemet, megöli a lelkemet, elégeti házamat, elnyeli barmaimat, földeimet, megfojtja gyermekemet. . . Ugy-e nemhallgattál a jó szóra, a sátánhoz szegődte!, most az nem enged ki többé karmai közül. De pusztulj inkább romlott test, mintsem az én egyetlen jó leányom is a teljes nyomorúságba | jusson. . . Úgy lopózott el ismét hazulról, azzal az elhatározással, hogy bele veti magát a Rábába. S addig-addig ment, mendegélt, mígnem egyszercsak ismét a korcsmába került. A hasonló züllött társai már vártak reá. Zsuzsika az nap estélyén elment utána a Basa kutyával, hogy haza hívja, de mikor a korcsma ajtóhoz I a mi jámbor apáink arról, hogy az Isten nem azért oltotta a természetbe a hatalmas törvényeket, hogy azokat kishitű emberek kedvéért egyre-másra felfüggessze és csodát tegyen; nem azért tette a tüzet égetővé, a vizet megfojtóvá, hogy egy-két gyarló ember kedvéért egyszerre a tűz ne égessen, a viz meg ne fojtson. Ne azt kívánjuk, hogy az Isten törvényei alkalmazkodjanak a mi szeszélyeinkhez, hanem mi tanuljunk alkalmazkodást az Isten szerzetté természeti törvényekhez. Azt érezte az egyház kezdettől fogva, hogy ezek az istenítéletek voltaképen istenkisértések ép olyanok, mintha Jézus a sátán csábítására leugrott volna a templomtetőről abban a hiszemben, hogy ő meg nem ütheti lábát a kőben, mert övé az igazság és az igazságot az Isten angyalai óvják. De Jézus nem bocsátkozott le a tetőről, nem esett istenkisértésbe, nem helyezkedett szembe a természet törvényeivel. Érezte tehát az egyház, hogy ezeknek az istenitéleteknek sincs kér. vallási jogosultságsk. Mindazáltal sokáig nem birt velük sikerrel szembeszállni, annyira belegyökereztek a népfelfogásba. S mikor az egyház látta, hogy a küzdelem úgyis hiábavaló volna, nem erőltette a dolgot. Jóidéig megelégedett azzal, hogy az islenitéletek legalább az egyház jelenért, vissza borzadt attól, hogy belépjen a vad dorbézólók közé. Az ablakon keresztül leste meg édesapját, amint az kidüledt, pislogó szemmel, eltorzult bamba ábrázattal mámorosán töltötte magába a pálinkát. Borzalommal, utálattal ugrott el Zsuzsika az ablaktól, haza iramodott. S akkor egy terv szülemlett meg a- gyában, melynél fogva két napon át Basát tanította terve keresztülvitelére. Este aztán ismét elment a korcsma ablakához. A kutyát beküldte a dor- bézólókhoz. Basa ügyesen betaszitotta első lábával a rozoga korcsmaajtót, gazdája előtt termett s két lábra állt a vendégasztal előtt. — Nini, pajtikák, megjött az én kutyám is! Nézzétek csak, ennek is pálinka kell, hehehe 1 Az ám, pálinka kell neki, hahaha ! — röhögtek a pajtások is. Röhögésük azonban vad, pogány káromlássá fajult, amint Basa a következő pillanatban jobb lábával felborította az asztalon levő pálinkás üvegeket s aztán kiszaladt a korcsmából.
