Harangszó, 1918

1918-09-08 / 24. szám

188.

HARANGSZÓ.

1918. szeptember 8.

létében, papi segédlettel s vallási ceremóniák mellett hajtassanak végre. Természetes, hogy az egyház emberei arra használták fel jelenlétüket, hogy az Ítéletek minél emberségesebben hajtassanak végre. Jelenlétével ilykép fokozatosan tompította az egyház az istenítéletek kegyetlenségének élét. Mihelyst azután a nép felvilágosodása, a vallási gondolkodásmód tisztulása — főkép a reformáció hatása következtében — megindult, az egyház azonnal rajta volt, hogy az istenítéleteket korlátozza s végre azokat megszüntesse.

A párbajjal szemben eleitől fogva határozott ellenállást fejtett ki az egyház. Párbajellenes egyesületeket alakított. Egyházi férfiaknak szigorúan eltiltotta a párbajozást. Pedig abban az időben a papok nemcsak papok, hanem katonák is voltak, nemcsak a Biblia, hanem a damaszkuszi acélkard forgatásához is értettek, hisz a püspökök közül hadvezérek is kerültek ki (pl. Tömöri érsek, a mohácsi csata fővezére).

De a párbaj ellen mind a mai napig tényleges eredmény nélkül harcolt az egyház. Bizonyos körök virtuskodó középkori gondolkodásmódja — különösen a hadsereg volt ennek meleg- ágya, — egész napjainkig hódolt a párbajnak s nem egyszer akaratuk és jobb meggyőződésük ellenére párbajra

A kövér szuszogó korcsmáros újra tele töltögette a szutykos pálinkás palackokat s a dorbézolók elé rakta. Ámde még mielőtt hozzá nyúlhattak volna az ivók, bent termett Basa, feldöntötte ismét a telt palackokat.

— Tyü, az átkozott kutyáját, megölöm ! Véi ét eresztem a pokol faj- zatjának ! — ordította Benkő tajtékzó dühvei. Födetlen fővel rohant ki a kutyája után. Botorkáló lába kétszer megbotlott az utcán, felbukott. S ez még dühöngőbbé tette. Késsel kezében. fékezhetetlen, vad indulattal rontott be otthon.

— Hol az a kutya?! Megölöm a bösle fajzatját!

— Ezt a kutyát ne bántsa, apám, mert nem oka semminek. Az én parancsomra tette, amit tett ! — állt Zsuzsika merészen, elszántan apja elé.

— Téged is megöllek, apagyilkos féreg! S a kés megvillant kezében, ámde a következő pillanatban hördülve ejtette le a gyilkos szerszámot. Basa csuklójánál elkapta kezét s keresztül harapta.

*

kényszeritett olyan okos és komoly keresztyén embereket is, mint pl. Tisza István. Hála ifjú királyunk bölcseségének, hogy ebben a kérdésben is megértette az idők szavát s a hadseregben eltiltotta a párbajozás istenkisértö cselekedetét. Bizton reméljük, hogy ezzel a tűz- és vizpróbával együtt a párbaj is sírjához érkezett.

Ha azonban az egyház kitartó harcának végre sikerült is a nemzeti és társadalmi életből kitörülni az istenkisértö istenítéleteket, nem mondhatjuk el ugyanezt az egyes ember életéről. Mink, egyes emberek, még mindig beleesünk az istenkisértés vétkébe. Ha a tűz megéget bennünket, ha a viz megfojtja valakinket, készek vagyunk azonnal az Istent okolni, az Istent káromolni a bajért, hogy a tűz mért nem lett nem-égetővé, a viz mért nem lett nem-megfojtóvá épen akkor, mikor a mi érdekeink forogtak kockán. Amikor a síkos utón elcsúszunk, amikor a jég elveri búzánkat, amikor az ellenség golyója megöli fiainkat, testvéreinket: mily gyakran veri fel lelkünk nyugalmát a zúgolódó gondolat: mért nem lett az a síkos ut épen a mi rajt-jártunkkor nem-sikossá, mért nem ment az a jégverés épen akkor másfelé, mért nem lett az az j ellenséges golyó célt-tévesztővé, hatástalanná?! Száz és száz példát lehetne felhozni arra. mily gyakran

Kórházba került Benkő. A harapástól vérmérgezést kapott. Sokat szenvedet testileg, még inkább lelki- 1 leg a súlyos lelkiismereti vádtól.

Romlott teste, vére gyötrő lázban égve követelte jó ideig az alkohol mérgét, de természetesen a kórházban nem juthatott olyasféléhez.

Sokáig tartott a betegsége, de ez annyiban csak javára szolgált, hogy az iszákosság átkos szenvedélyétől teljesen megszabadult az alatt.

Eélkézzel hagyta el a kórházat, de áldja azt az órát, melyen kezét elveszítette.

Azóta egy csepp alkoholt nem iszik, ellenben egy kézzel is, leánya legnagyobb örömére, boldogságára, szorgalmas munkás életet él.

DUNÁNTÚLI szakács- könyvet PÓTFÜZETTEL együtt bérmentve szállít 6 kor. ellenében Nag*y Ferenené Bakonyszentlászló.

4—10.

esünk mink istenkisértésbe, mily gyak-- ran zúgolódunk, kétségeskedünk, hi-i tétlenkedünk csak azért, mert Isten^ a mi istenkisértö várakozásunk, sőt ] imádságunk kedvéért sem tett csodát.51 Istent kisértő gondolkozásmódunk,' istenkisértö várakozásainkban való csalódásunk a leggyakoribb szülő anyja istenkáromlásunknak, hitetlenségünknek. Ha az Isten a kedvünkért nem tesz csodát, kivételt, akkor mi balgatag emberek azonnal készek vagyunk zúgolódva kimondani, hogv tehát nincs is Isten.

Szokjunk le erről a lépten-nyomon mutatkozó istenkisértésről. Tanuljunk alkalmazkodást, hozzásimulást az örök , törvényekben megjelenő isteni akarathoz. Ne menjünk a síkos útra, ha elesni nem akarunk; ne csináljunk háborút, ha kedveseinket golyó általi haláltól óvni akarjuk. Ne kísértsük az Istent. Ha pedig mégis megkísértettük, ha kezének erejét mégis kihívtuk magunk ellen s baj ér bennünket, akkor viszont tanuljunk bölcs megnyugvást azon a változ'hatatlan valóságon, hogy a mi vágyaink,

| szeszélyeink s spekulációinkkal szemben az Isten kezének ereje, akarata, az Isten örök rendelései érvényesülnek, kormányoznak s hogy csakis igy van ez jól, mert elgondolni is borzalom, mi lenne akkor, ha a mi gyarló vágyaink, önző, sokszor hitvány, szennyes kívánságaink s korlátolt spekulációink uralkodnának. Vége.

A háború és a politikai élet eseményei.

A nyugati harctéren az antánt- offenziva folytatódik anélkül, hogy döntő eredményeket érne el. Foch tábornok az offenziva céljaira rengeteg embert vett igénybe. Ä harcokban résztvett tüzérségi formációk és egyéb csapatok beszámitásával a nyolc nap alatt kerek másfélmillió ember támadta meg a német arcvonalat. Az antánt csapatainak legjavából kerültek ki ezek az emberek és rengeteg tank és repülőrajokkal támogatva kisérelték meg az áttörést, mely a nyolc nap iszonyú harcai közben sem sikerült. Eredménye az offenzivának. hogy a németek visszavonultak a régi Hin- denburg-állások irányába Az ellenséges haditudósitók is megállapítják, hogy a németek rendben vonultak vissza, sőt egyes helyeken ellentámadásokat is intéznek. Azokon a pontokon, ahol az antánt-csapatok támadnak, az ellenállás mindinkább