Harangszó, 1918

1918-08-11 / 22. szám

170.

HARANQSZÖ.

1918. augusztus 11.

őket megillető adagokat, hogy a nehéz munka idején, tavasszal és nyáron jobban táplálkozhassanak. S mi történt? Tavasszal elvették tőlük azt, amit a maguk szájától vontak meg, amit a maguk gyomrán takarítottak meg. Felemlítjük, hogy a sertéseket soványan kellett tavaly ősszel leőlni, zsir nem volt, és mégis zsírt rekviráltak a községekben. Felemlítjük azt is, hogy jóllehet a petroleumfor- rások már Galíciában is, Romániában is nekünk termelnek, a falukon nincs világitó anyag, s ha valaki a családban beteg, egy éjjel két-három szál füstölgő, bűzös gyertyát égetnek el, darabját-egy koronával fizetve,, ha ugyan kapnak gyertyát is.

Ez az oka, hogy habár itt az uj kenyér, nem örülünk neki annyira, mint azt várni lehetett volna. Az Isten jó volt, a föld megadta termését, de az emberek elrontják, ami jót Isten ád. Tudjuk, hogy maga a háború egy nagy igazságtalánság. Tudjuk, hogy a háborúban igen különböző mértékben jut ki a szenvedésből az egyeseknek. Tudjuk és azért türiink. De a kormányhatalom is gondolja meg, hogy egyik feladata éppen abban áll, hogy a háborúval járó igazságtalanságokat lehetőleg megszüntesse, s gondoskodjék arról, hogy annak is legyen kenyere, aki a kenyeret termeli. A magyar földműves imádTárca.

Kancsi Jankó szöllöje.

Elbeszélés. Irta: Csite Károly.

Kancsi Jankó felkötött karral köszöntött be egyik tavaszi estén Csiza Gergőhöz.

— Egy kis szivességre kérlek, Gergő. Légy szives, mesd meg a héten a szöllőimet! Olyan szerencsét- lenül jártam, hogy tehetetlen vagyok

I minden dologban. Egyik ökröm úgy I hozzá csapta szarvát a jobb karom- 1 hoz, hogy tán el is tört benne a I csont...

— Szívesen megteszem, testvér. Miért is ne segítenék rajtad, ha már

I bajban vagy.

I — Köszönöm, Gergő, igen köszö- \ nőm! Meglásd, nem leszek érte há- \ladatlan. Jövő hónapban megellik legyik disznóm, egy malac a tiéd lesz. VEzt én mondom neked : Kancsi János. jAmit pedig én mondok, az szent igaz, — ütögette Kancsi büszkén a mellét.

kozó és dolgozó keresztyén. A mindennapi kenyérért is imádkozik, dolgozik egyaránt. »A mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.« Nemcsak a maga kenyeréért, valamennyiünk kenyeréért imádkozik és dolgozik. Reméljük, óhajtjuk és kívánjuk, hogy az uj kenyér, a mi kenyerünk, a termelő kenyere is lesz s a falusi gyermekek nem lesznek kénytelenek a jövő aratáskor házról- házra koldulni kenyérért.

Németh Károly.

Nemes gondolkodás. I. Ptolemeus egyptomi király azt vallotta, hogy nem a nép él az uralkodóért, hanem az uralkodó a népért. Mikor egyik barátja azt mondta, hogy egy királynak több fénnyel kell magát körül venni, igy felelt: „Egy fejedelem akkor nagy igazán, ha nem magát, hanem népét gazdagítja.“

A hadi adó.

A háború kiadásainak fedezésére, az árvák, rokkantak segélyezésére s a károk pótlására szükséges összeg nek jó részét csak adóból tudja az állam előteremteni. Az adósságból valószínűleg marad a következő nemzedékekre is, mert a mai nemzedék nem bírja magát teljesen kitisztázni; de jogos is, hogy a teher egy része a jövő nemzedékekre háruljon, mert nem csak magunkért, hanem az ő

A szőllő metszés megtörtént, valamint megellett Kancsi Jankó disznója is, még pedig nem kevesebbet kilencnél. Igaz, hogy a kilencedik malac nem volt életre való: harmadnapra ki múlt az árnyékvilágból. Hanem a többi annál jobban gyarapodott. Három a piacra került belőle pecsenyének az éhes városi nép gyomrába, öt pedig megmaradt növendéknek a gazda számára, mert hát Gergő hiába várta a megígért malacot. Kancsi úgy megfeledkezett róla, mintha soha hírét sem hallotta volna Csiza Gergőnek.

Végre Gergő maga érdeklődött a malac iránt.

— Jaj, pajtáss, bocsás meg! — csóyálta Kancsi nagy sopánkodással a fejet — Igaz, hogy megellett már a disznóm, de az a malac, amit neked szántam, megdöglött. . . Hanem megállj csak, Gergő, nem feledkezem meg azért rólad; Majd ha jó termést ád az Isten szőllőböl, adok három csutora bort.

Minthogy mindennek eljön lassan- kint az ideje, beköszöntött végre a boldog szüret napja is. Kancsi Jan fenmaradásukért, biztonságukért és boldogulásukért is hozzuk vérben, pénzben, lelki, testi erőfeszítésben a szinte emberfeletti áldozatokat. Az adósság nagy részét mégis nekünk kell letörleszteni, még pedig lehetőleg minél előbb, már csak a kamatok apasztása végett is.

A kormány állandóan foglalkozik ezzel a nagy és nehéz kérdéssel. Pénzügyi szakemberek javaslatokat készítenek, utakat, módokat ajánlanak. A helyes megoldástól függ jórészt hazánk gazdasági helyzete s pénzünk értékének emelkedése, amiből következnék a drágaság csökkenése.

Igen fontos a vagyonnak minél pontosabb megállapítása, mert csak igy lehet a terhet mindenkire arányosan elosztani. Legnehezebb a pénzben álló vagyont kipuhatolni. Ez a megadóztatás elől sok utón elszökhetik, vagy a láda fenekére, sőt ideiglenesen a föld alá is bujhatik. De ha a takarékpénztári betéteknek egy részét mindjárt a takarékpénztárakban lefoglálja az állam, a részvényeket mai értékük szerint veszi számba, a kötvényeket, adósleveleket és papiros pénzeket lebélyegzetlen okmányok és bankók érvénytelenek: napfényre kerülnek a szökevények és bujkálok is. Természetesen számba kell venni a kereskedők künn levő követeléseit is, mint vagyonuk sokszor nagyon

kónak termett vagy negyven akó bora, noha másfél akóra való mustja elfolyt.

— Jaj jaj. Gergő testvér, milyen nagy szerencsétlenség ért! — panaszkodott nagy siránkozással Csizának. — Tönkre vagyok téve: elfolyatta az ügyetlen asszony a sok, jó mustomat, legalább is felét a termésnek. . . Micsoda nagy kár. . . micsoda töméntelen nagy kár!...

— Értem, Jankó, értem: elfolyt, elveszett az én három csutora borom, akárcsak a malac !. . .

Negyven akó borral sok-sok embergyártotta nagy kulacsot tele lehet töltögetni, ellenben Isten teremtette, eleven, feneketlen kulacsot már jóval kevesebbet. Jó példa rá Kancsi Jankó és a kedves hitestársa, akik mindenáron azt akarták bebizonyitanyi, hogy mindaz igen elfér az ő feneketlen kulacsukban. Ez okból Jankó minden Isten áldotta napon elballagott a szől- lőhegyi pincébe, kulácsokkal bőven felszerelve, amiket mind teletöltőge- tett s ilyenkép kívül belül megterhelve botorkált aztán késő esténkint hazafelé.