Harangszó, 1918
1918-07-28 / 21. szám
164. HARANQSZÓ. 1918. julius 28. a következő javaslatok benyújtását határozta el a kormány: Oroszországgal, Finnországgal, Romániával kötött békeszerződések becikkelyezéséről szóló javaslatokat; Gyöngyös újraépítéséről szóló törvényjavaslatot. A pénzügyminiszter szintén több rendbeli javaslatot terjesztett elő, köztük a szénadóról. Pozsony városa legutóbb falai között üdvözölte a királyi párt. Pasteur, a híres tudós, a hitetlenségről és a teremtés nagyságáról . „ Utódaink egykor nevetni fognak mai modern materialisztikus (újkori anyagias) bölcseletiink ostobasága felett. Minél inkább tanulmányozom a természetet, annál nagyobb csodálattal és bámulattal állok meg a teremtő müvei előtt. Imádkozom a laboratóriumban (dolgozó teremben) végzett munka közben. “ Magyarnak a magyar földet! A háború előtt igen sok föld jutott magyar kézből megbízhatatlan nemzetiségi, vagy spekuláló uzsorás kézbe. Erdélyben romániai pénzintézeteit segítségével az oláh ldkosság sok régi magyar területet megszerzett s tudjuk, hogy azon a cimen akarta Románia Erdélyt elrabolni, hogy ott sok a román lakos és román földbirtok. Azt is láttuk, hogy a hazai románság nagy része szívesen látta volna Erdélynek Romániához csatolását. Más felől egyes pénzintézetek és vállalkozók vetették rá magukat a magyar földre, akik azonban nem a magyar földet, hanem csak annak hasznát szeretik. Így lett a föld spekulációjuk, vagy gseftelésük tárgyává. Megvették, hogy uzsorás áron parcellázva adják el a környékbeli lakosságnak. Ezt akarják folytatni most is. Mig a magyar nép vérével védi a földet, ők milliókat harácsolnak össze és sietnek a földet maguknak biztosítani, hogy majd a hazatérő szegény magyar népnek gazdag nyereséggel adják tovább. Az ilyenek száma most még galíciai menekültekkel is jól megszaporodott. Minden nemzetéért és hazájáért aggódó magyar ember fájdalommal látja ezt és mindenkinek arra kell törekedni, hogy ez ne történhessék igy tovább. Szerencsére a kormány is észre vette a nagy veszedelmet és megalakította az Országos Ingatlan forgalmi Bizottságot, amelynek az a feladata, hogy a földet megbízhatatlan elemek prédájává lenni ne engedje s a lelketlen spekulációnak útját állja. Ez után csak ennek a bizottságnak engedeltnével cserélhet gazdát a magyar föld. A bizottság újabban is több birtokvételt megsemmisített, ahol galíciai zsidók voltak a vevők. Magunk meg úgy védekezhetünk, hogy alakítsunk minden faluban hitelszövetkezetet, vagy kistakarékot s ha akad községünk közelében nagyobb eladó föld, vegye meg a hitelszövetkezet és az parcelázza nyereség nélkül a lakósok között.. Evang. népünk forduljon ez ügyben bizalommal lelkészeihez, tanítóihoz, azok bizonyosan segítségükre sietnek a nemzetvédő feladat megoldásában. Érdeklődőknek mi is szivesen adunk felvilágosítást, esetleg közelebb ismertetjük a hitelszövetkezetek célját és működését. »Minden feled és mindent feledünk, Annál a könnynél nincsen egyebünk, Mit a hűség hullat reánk zokogva.« Tompa Mihály. Ziegenbalg Bertalan, az első evangélikus misszionárius élete. (1683—1719.) Irta : Br. Podmaniczky Pál. V. Az Istennek igéje pedig növekedik és terjed vala. (Csel. 12, 23. Hirtelen váratlan nagy öröm érte Ziegenbalgot és Plütschaut 1709. julius 20 án. Három uj misszionárius érkezett ezen a napon Trankebárba. Bőséges pénzkészletet hoztak a misz- sziói munka számára. A velük küldött levelek arról is bizonyságot tettek, hogy a misszió iránt való szeretet és hűség nem lankadt meg otthon, különösen a dán királyi családban nem. Ziegenbalg ujult reménységgel tekinthetett a jövőbe. Mivel a munkások száma megszaporodott, Ziegenbalg teljes erővel arra a munkára vethette magát, amelyet képzettségénél s főleg nyelvi tehetségénél fogva csakis ő végezhetett. Folytatta az uj testámentom tamul fordítását, amelyet buzgó imádság közepeit már 1708. október 17-én megkezdett. 1711. márc. 31-én fejezte be a nagy müvet. Igaza volt, hogy Indiának minden kincse között ez a legértékesebb. A keresztyén világ nagy örömmel és hálaadással vette tudomásul, hogy a tamulok immár ■ saját anyanyelvükön olvashatják Isten- I nek életadó igéjét. Ziegenbalg irodalmi 1 munkássága egyre nagyobb arányo- I kát öltött. 1712-ben már 38-ra rúgott 1 az általa Írott tamul keresztyén mun- I kák száma Nagy hátránya volt azonban a 1 missziói munkának, hogy sem Isten ] igéje, sem a többi keresztyén iratok f nem terjedhettek még sajtó utján. S Ziegtinbalg egyelőre úgy segített ma- I gán, hogy kéziratban terjesztette a 2 legfontosabbját. Végre 1 7 i 2-ben gon- H doskodott Isten a missziónak erről a I szükségéről is. A misszió angol ba- 1 rátái megajándékozták Ziegenbalgot 1 egy sajtóval. Igaz ugyan, hogy csak I latin betűket küldtek, de a következő évben megérkeztek Haliéból Ziegen- 1 balg utasítása szerint metszett tamul betűk is. 1713-ban már meg is jelent a pogányság kárhozatos voltáról szóló traktátus s Luther kis kátéjának már I több mint öt éve kész tamul fordítása. A következő év szept. 15-én kikerült a sajtó alól az uj testámentom első I része is; a négy evangéliom s az apostolok cselekedeteiről Írott könyv. Ziegenbalg fokozott erővel törekedett ! most arra, hogy egész Tamulországot betöltse az evangélium zengzetével. I Ellátogatott a szomszédos tandzsauri t királyságba. Hosszabb ideig tartózko- I! dott Madrasban, Szomorú szívvel 1 látta, hogy a katholikus misszionári- 1 usok milyen fölületesen munkálkodnak JÄJ s munkásságuk inkább hátráltatja Isten <■ országának terjedését, mintsem elő- 1 segítené. Már Trankebárban is, de | főleg utazásai közben sokszor talál- 1 1 kozott a hamis prófétának, Mohamed- I nek a követőivel Igyekezett a nekik ]l megfelelő módon ezeknek is hirdetni 1 az evangéliumot. Jártában-keltében 1 egyre jobban megismerte a tamul nép I lelkét, egyre jobban tudott igehirde- | tésében alkalmazkodni a nép sajátos 1 gondolkozás módjához. Az újabban | érkezett misszionáriusok közül külö- U nősen Gründler Ernő volt nagy segit- |] ségére. Ez volt az első misszionárius, II aki Trankebáron kívül telepedett meg. 1710. februárjában Pozeiárban misz- J sziói állomást alapított. 1711. szeptember 15-én Plütschau í visszatért Európába. Euróbában való ! megjelenése nagyon föllenditette a i missziói érdeklődést. A trankebári munkáról szóló beszámolója sok szivet fölrázott közönyösségéből, sok félreértést, gyanút eloszlatott, sok kezet tett készségessé a segítségre. Megjelent a kegyes dán király előtt is, aki s nagy örömmel hallotta, hogy Isten '
