Harangszó, 1918
1918-07-28 / 21. szám
p egyházi intézményeinket is, mert nem t elégséges hogy büszkén viseljük ama í 400 éves kincsünket, melyet őseink <> oly gonddal őriztek és gyarapitottak i hanem biztosítani kell azt az elkövet- > kezendő évszázadokra is. Sajnos, közülünk igen sokan nem ébredtek i még ennek tudatára s minden másra áldoznak, csak erre nem s nem veszik észre mint hull ki kezünkből sajtónk felállítása nélkül az egyik leghathatósabb fegyver, mint hódit r nagyobb tért az ellenség, amely • kárörvendve nézi ami tétlenül ver- ; gödő életünket s mint látja nemso- )l kára elérkezettnek azt a régen várt f pillanatot, mikor meghúzhatja Ma- i gyarhoni Evangélikus Egyházunk feli lett a vészharangot. Nagyon sokat mulasztottunk a i múltban, de pótolhatjuk ha nem k sokáig késünk még sajtónk létesité- («. sével s különösen azoktól várjuk a >1 lelkes pártfogást, kiknek a Mindenei ható bő áldást adott fáradságos ti munkájuk után jutalmul. Hisszük lil hogy ők meg is értik eme kérdés I fontosságát annyival inkább, mivel j p ez esetben nem is adományról, ha- I jr nem tőke befektetésről van szó. j i|l Igyekezzünk az alatt az idő alatt is l? támogatni a Harangszót anyagilag, j hogy eme célunkat minél több családhoz eljuttathassa s kérjük az Istent . hogy elég erőt adjon erre hivatott i J91S. julius 28 _______________ > i jókedvű bakáink »tiszteltek« meg ezzel is az elnevezéssel Hogy vájjon volt e Dl. köszönet ebben a >megtisztelés«-ben, f, az mindenki el gondolhatja. Utánuk egy vitéz horvát ezred I bátor, kiváló zászlóalja jött, maid a J mienk. Olyan fiuk, hogy a legszive- p sebben stunnolt az mind a hány k azonnal, mihelyest hangosabb lett a I csetepaté. Mert hát, ha háború — p mondták — legyen igazi háború, nem ^ afféle pucokturásból leskelődes. Rá is került a sor erre rövidesen. A muszka támadott. Egyik támadó ■ hullám a másik után. Mind öszemor- í zsólodott. Meg nem ingott a sor egy :j pillanatra sem. Csak ugv feszült a I fiuk izma. Szive hangosan vert mind- i egyiknek, szinte taitékoztak. — Eh, gyerünk már most mi előre ! Meg is lett. Ellentámadásba! De a ri balszárnynál valami hiba lön, hogy ri hogy nem, benyomta a muszka; a » csehek letették a fegyvert A horvá- I tok hátába került az ellenség, körülfogták. Nem volt sok idő a habozása. Úgy látszott az egész sor meginog, s megindul az áradat, mint mikor í árvízkor utat tör magának a féktelen HARANOSZO. j lelkészeinknek, hogy nem törődve az akadályokkal bátran vegyék a sajtónk ügyét védelmükbe s ha mi mindnyájan érezzük ezt, akkor ők nem fognak megszégyenülni miattunk. Ha fáradhatatlanok leszünk a munkában, megáldja munkánkat az, akitől jó minden jó adomány. .A rendetlenség végre a legbecsületesb embert is sokszor oly tettekbe keveri, melyek a lélekismeret körül vastag fátyolt vonnak ; midőn a jó rendben lévő csekély vagyonnal is számtalan jót tehet magának s övéinek.“ Széchenyi. A háború és a politikai élet eseményei. A németeknek Reimstól kétoldalt megindított offenzivája tehermentesitő támadásra kényszeritette az antántot az Aisne és a Marne között Ezt a frontrészletet tartották a franciák Páris szempontjából a legveszedelmesebbnek és ezért indították meg itt ellenoffenzivájukat, mitsem törődve az áldozatokkal, óriási erőkkel indították meg a nagynak Ígért ellenoffen- zivát és igy egyáltalán nem csodálni való, hogy az bizonyos kezdő sikerekkel járt. A cél az volt, hogy a német arcvonalat keresztül törjék. Az áttörés tervéből azonban semmi sem ellen a gáton. Előbb elszántan küzdöttek a horvátok, aztán, nem volt ! más hátra, mint belenyugodni a változatlanba : megadni magukat. Rettentő hatással volt ez a mieinkre. Hát a vitéz derék horvát testvérek is! Pedig ha tudták volna, mennyire vérzett most ezeknek a szive. S ilyenkor szinte tartózthatatlan a tömeg hatás. A mieink lett a szárny, i Körös körül ellenség. Mi lesz most? Elszánt harc. Az erők végső megfeszítése. Embertelen össze-vissza ordítás. A neki tüzesedett testek összegabalyodtak. Már-már aggódni kellett, hogy a mieink — a többiek példájára szinte belenyugosznak a változ- hatatlannak látszóba. És ebben a kétségbeejtő helyzetben torka szakadtából elkiáltja magát egy pöttönyi emberke, (szakasz vezető, civilben asztalos): — Fiuk, a muszkák gyilkolják, akik megadták magukat Es belevetette magát a legnagyobb gabalyodásba és balra jobbra osztotta halált mérő csapásait. Mit ? — kapott észbe egyszerre mindenki, — a muszkák legyilkolják lett eddig. A franciák julius 18. óta 20.000 foglyot és 400-nál több ágyút jelentenek. Az olasz fronton különösebb események nincsenek. Albániában nagy összecsapások voltak az utóbbi hetekben ; olasz és francia erők érkeztek nagy számmal. Az oroszországi kérdést újra napirendre tűzte a cseh-tót brigád hadjárata. A Murman partvidéken angolok veszélyeztetik a bolseviki kormány uralmát. Állítólag a japán kormány beígérte fegyveres beavatkozását az antánt javára. A helyzet Oroszországban tehát mind bonyolultabb kezd lenni. * Németországban Kühlmann államtitkár visszavonult, helyébe a császár Hintzet nevezte ki, ki már el is foglalta állását. Hertling birodalmi kancellár fontos nyilatkozatokat tett a birodalmi gyűlés főbizottságában, kifejtette, hogy komoly békekozeledésre minden megbeszélés lehetséges, majd áttérve a belga kérdésre, azt mondta, hogy Belgium kézi zálog, sorsa attól függ, visszakapja-e Németország gyarmatait és szabad lesz-e a tenger? Burián gróf külügyminiszterünk is nyilatkozott. Nyilatkozatai megegyeznek Hertling kijelentéseivel. A magyar képviselőházban befejezték a választójogi vitát. Legutóbb _________ _________ 163. azo kat, akik a kényszer helyzetben megadták magukat?! Ezt a szégyent nem hozzuk a magyar katonára. Tovább harcolunk . . S a szakaszvezető lélekjelenléte, elszántsága és ötletessége eldöntötte az ütközetet. Nem csak hogy a muszka megállott, hanem az erősítés megérkezése után — előre nyomultunk. Elfoglalták a mi vitézeink az orosz állást. Vissza szerezték az elfogott horvátokat és győzelmeinknek egy olyan dicsőséges sorozata indult meg ennek nyomán, hogy arra méltán büszke minden magyar katona. A kis szakaszvezetőt pedig rögtön őrmesterré léptették elő s rövidesen megkapta az arany vitézségi érmet. Nem-e tudna valaki a fogságból hazatért honfitársaink közül a következő hadifoglyokról? Bókkon Pál, Nadejdinski zavód, Gub. Perm, és Braumüller Kálmán, Konstantinovs- koja, Sleisze no II. o. b. D. Donge- biet, Südrusland. Szives értesítést kér Bókkon Pálné, Csönge, vasmegye.
