Harangszó, 1918
1918-07-28 / 21. szám
IX. évfolyam. 1918. julius 28. 21. szám. luiiiiiiiuiiiiiintiniiiiiiifiiiiiiiiniiiii iiMamiiMiiiiiiiiiiaiai un NÉPLAP. Felelős szerkesztő és kiadó : Szalay Mihály Lovászpatona (Veszprém m.) Társszerkesztök: Czipott Géza, Németh Károly és Zongor Béla. Előfizetési ára 36 »iámra közvetlen küldéssel 4 K 80 f, csoportos küldéssel 4 K. Kéziratok LOVÁ9ZPATONÁ-ra (Veszprém megye), előfizetési dijak, reklamációk a HARANQ8ZÓ kiadóhivatalának KÖRMEND-re, küldendők. Előfizetést elfogad minden ev. lelkész és tanitó. „Sok háborúságon által kell nékünk az Isten országába bemennünk.“ Csel. 14. 22. TARTALOM: Horváth Imre: Velencei síkon. (Vers.) — Németh Károly: A háború. — Kovács Pálné: Sajtómozgalmunk. — A világháború és politikai élet eseményei. — Magyarnak a magyar földet. — Báró Podmaniczky Pál: Ziegenbalg Bertalan. — Tóthné — Munkácsy Eleonóra: Nápolyi gályarabok (Vers.) — Tárca Ligethy Béla: Óh tépett ember. — Csajbók Lidiké : Piavei rózsák. (Versek) — Koritsánszky Ottó: Az arany vitézségi érem. Velencei síkon. V Virágos a mező, virágos a róna, • Olasz kiskertekben kinyílott a rózsa, írt Szakíts, pajtás, róla ! ;tJ Széles a Piave. . . virágos a partja, V Velencei síkon hömpölyög a habja, V Rajta, fiuk, rajta ! V Véres lesz estére a Piave habja, (1 De mi azért mégis általmenünk rajta, b Csak előre, rajta ! I í Látod pajtás, milyen lyukat vájt a gránát? ki Látod a holt hősök ha'.ovány orcáját, V S vérnek piros árját ? I Hallod-e, hallod-e ágyuk dübörgését, , Kürtszó harsanását, fegyverek zörgését, i Halódók hörgését? p Otthon, a kertünkben most nyilik a ró[zsa . . . V Mondd meg az anyámnak : nem szakitok [róla! ... |/ Véremtől piros a velencei róna . .. I Velencei síkon mill jó rózsaszirom 1 Hull a koporsómra..,. Hull a kopor- 1 Nem tehetek róla ! .. ." [sómra . . . Harctér. Horváth Imre. A háború. Megálljunk! Az ötödik háborús esztendő küszöbén álljunk meg. ügy illik, hogy mi, akik »idehazac vagyunk, sokféle gondunk, munkánk, veszteségeink és nyereségeink közben megemlékezzünk arról, amit négy esztendő tülekedésében, kenyérért, ruháért vivottt küzdelmeiben, lelkünk szövedékének lassú, fokozatos mállásában, foszlásában, lazulásában sok- j szór a világos tudatból mint valami rémes titkot a léleknek valamely sötét kamrájában zártunk : hogy szerte a világon süketek, vakok, né- ' mák, kezetlenek, lábatlanok, őrültek, ttidővészesek, szívbajosok, malári- I ások és mindenféle nyavalyások, akiken a háborúnak agyig véres kereke keresztül gázolt, fetrengnek, köhögnek, nyögnek, kínlódnak, halódnak : hogy ma is sok millió ember néz farkasszemet a harctereken ezer kezét éjjel-nappal szünetlenül kinyuj- togató halállal s avval a bizonyta- j lansággal: mi lesz velem, ha kezemet vagy lábamat tépi le, ha szememet tolja ki, vagy a fülemet süketiti meg a négyesztendős szörnyeteg, a földkerekségre üdére nyomásként nehezedő háború. Megálljunk ! Magyar fajom, jó emberek, ti akik verejtékeztek az egyik, véreztek a másik mezőn, ti akik napról-napra meghozzátok szenvedésekben és aggodalmakban, sóhajokban és könnyekben, apákban, hitvesekben és fiákban az áldozatot, melynek tüzét a fájdalomtól égő szív lángja gerjeszti és táplálja: álljatok meg és lássátok, hogy ilyen küzdelmet, mely széjjeltépi a földnek méhét, a halál barázdáival szántja fel a tenger mélyét s fojtó párákkal fertőzi meg a levegőeget, mely a gyásznak fekete övével szövi be a földgömböt, hogy ilyen harcot még nem ért meg ez emberiség. Álljatok meg és lássátok, hogy az Istennek őriző kegyelme nélkül az ötödik esztendő küszöbén
