Harangszó, 1918

1918-01-13 / 3. szám

IX. évfolyam.

1918. január. 13

3. szám.

VALLÁSOS NÉPLAP.

Felelős szerkesztő és kiad): Szalay Mihály Gyékényes.

Társszerkesztök: Czipott Géza, Németh Károly és Zongor Béla.

ElflAzatéal ára 96 számra közvetlen küldessél 4 K 60 f, csoportos küldéssel 4 K. Kéziratok QYÉKÉNYE8-re (Somogy megye), előfizetési dijak a HARANQ8ZÓ kiadóhivatalának KÖRMEND-re, reklamációk SZENTOOTTHÁRD-ra küldendők. Előfizetést elfogad minden ev. lelkész és tanító.

„Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.“ 16. Zsolt. 6.

TARTALOM: Szabó Gyula: Anyám útja. (Vers.) — szm. : Súlyos örökség. — Indokolás. — Endreffy János: A reformáció vértanúi — A világháború eseményei. — Káldos István: Karácsony a Piáve partján. — Gyermk-Világ. — A Harangszó perselye- — Tárca. Ferke Ákost: Dicsőség és becsület. (Vers.) — Csite Károly: A hála virága. (Elbeszélés.)

Anyám útja.

Egyik kicsi templomba vezet,

5 a kél áldott szorgalmas kezet I Kulcsolja hő. igaz imára.

, „Köszönöm a kegyelmed" mára.

I írtak az én fiaim. Atyám,

I Látod lelkem, rettegő szivem > Óvjad őket sok véres csatán.

I Kertbe visz a második útja.

) (Ottan áll meg falum vasútja.)

Szív dobogva vár percet, órát Néz fehéren rózsát, violát. r- Régen Írtak... jönnek biztosan... [ Tán meglepnek?... elment a vonat... ) Újra, másnap reménnyel ott van Reggel, s ha jő csendes alkonyat.

i Két fiát várja minden órán ü Édes, jó gaíamblelkü anyám.

Á Angyalszíve hangosan dobog, i ha a vonat messziről robog.

S ha elszaladt — nyíló rózsára

Könnyes szemek drága gyöngye hull S az én szegény anyám házára Aíomtaían éjszaka borul.

SZABÓ GYULA.

L,Sulyos örökség.

A reformáció 400 éves jubileuma után az ötödik század elején állunk. A jubileum éve szinte ránk parancsolt, hogy vessünk számot magunkkal : becsüljük fel a ránk maradt örökséget; állapítsuk meg mai értékét, kamatoztatását; tájékozódjunk; hol, hogyan állunk, mit vár tölünk a világ, mit várhatunk mi a világtól s milyen feladatokat vet elénk a reformáció uj százada?

A múlt öröksége mérhetetlenül nagy. El sem lehet mind sorolni, mennyi áldást köszönhet a világ a reformációnak, mert hatása kiterjedt ] tudva, vagy tudatlanul az emberi élet és fejlődés minden mozzanataira. A reformáció az evangéliommal uj lelket | lehelt a világba. Amint az evangéliom

lelke egészen uj emberekké tette a reformátorokat, úgy hogy uj lett érzésük, gondolkodásuk, törekvésük, Istenhez, önmagukhoz, a világhoz való viszonyuk: épen igy kicserélődött az evangéliom hatása alatt a világ érzése gondolkodása, törekvése s egész fejlődésének iránya. Ahol egyszer érvényesülni kezd az evangéliom, rányomja a maga nemesi bélyegét az emberekre s az emberi alkotásokra egyaránt. Az evangéliom, lelket tud verni a félhalottakba s uj életet tud támasztani a romokon is.

Ennek a nagy örökségnek: az

evangéliomnak hajtása lett a többi örökség, amelynek letéteményesei, sáfárai elsősorban mi vagyunk. Ilyenek a hit, a lelki szabadság, a lelki békesség, az ősök áldozatkészsége, szenvedése s ránk hagyott sok nagy alkotása, amelyeknek áldását ma háborítatlanul élvezhetjük.

Nagy, de egyúttal súlyos, felelós- séggel teljes a mi örökségünk. Sokat kaptunk, sokon kell sáfárkodnunk, i sokról kell számot adnunk. Annál