Harangszó, 1918
1918-07-14 / 20. szám
1918. julius 14. HARANOSZÖ. 155. biztosítva legyen a szükségletek kielégítése az egész esztendőre. A miniszter meg fogja határozni i azt a mennyiséget, a melyet egy-egy is községnek a közfogyasztás céljaira ^ minden körülmények között rendel- i* kezésére kell bocsátania. Ennek folytán felhivja a hatóságokat, hogy a : termésrendelet minden pontját a legszigorúbban tartsák meg. mert külön-, ben a legszigorúbb rekvirálást fogja elrendelni, ha az egy-egy községgel w szemben megállapított mennyiség az ! átvételi eljárás alkalmával nem lesz n biztosítható. Azonkívül pedig fele- y lősségre fogja vonni ilyen esetekben f. a hatósági személyeket is. A gabona tárolására alkalmas h raktárak biztositandók, a melyeket n megfelelően kell őriztetni. A gyors M lebonyolítás érdekében kisebb gazdák íi termésének cséplése közös szérűkön v végzendő. A cséplés megkezdése d bejelentendő és a munka megszaki- I» tás nélkül folytatandó. A cséplést e szigorúan ellenőrizni kell, nehogy (I bizonyos mennyiségek a közíogyasz- > tás elől elvonassanak. A kicsépelt t: mennyiség hatóságilag lemázsálandó & és az eredmény hitelesített cséplö- Á könyvbe bevezetendő. A cséplési * könyvek adatait a hatóság fejei (elöl- •. járóság, polgármesterek) gyűjtik és a központi statisztikai hivatalnak he- >i tenkint beküldik. A kicsépelt mennyiségekkel az átvételi bizottság rendelkezik. A termelő azonban házi és gazdasági szükségletére a bizottság megérkezése előtt is felhasználhat igazolt mennyiségeket, sőt termését a bizottság megérkezése előtt a H. T. illetékes bizományosának elszámolás mellett el is adhatja. Az átvevő bizottságok az aratás megindultával azonnal megkezdik munkájukat. Irányadó szempont az, hogy minél gyorsabban, minél nagyobb mennyiségek bocsáttassanak a közfogyasztás céljaira. Közvetlenül a termelőtől senki sem vásárolhat és a termelő másnak, mint a H. T bizományosának terményeit el nem adhatja. Azok azonban, a kik nem termelők, az elöljáróságtól, vagy a polgármestertől beszerzési utalványt kaphatnak, a mely utalvány ellenében a H. T. bizományosától a község területén termett és ott lévő készletekből a fejadagoknak megfelelő mennyiséget megvásárolhatják. Ilyen utalványok azonban julius 10-ike előtt ki nem adhatók. Ez időpont után az utalványok kiadása megkezdhető, a szükséglet azonban csak szeptember 30-ig terjedő időre fedezhető. A H. T. bizományosai a beszerzési utalványok beváltását csak hatósági közeg jelenlétében eszközölhetik. A sertéshizlalás. Egy darab sertést — Nohát igazán csoda barátaim ! h Hogy hogyan találkoznak össze az \t> emberek! E fölkiáltásnál Akszjonownak az t> ötlött az eszébe, hogy vájjon ez az p ember nem tudja-e ki ölte meg a pl kereskedőt? Megkérdezte tőle: — Talán hallottál már azelőtt Szemjonowits valamit erről a dologit ról, vagy láttál te már valaha en- ß gem? — Hogyne hallottam volna róla ! A világ tele van mindenféle hírrel. Azonban sok idő telt el azóta s elli feledtem, amit hallottam is. — Talán azt is tudod, hogy ki b ölte meg a kereskedőt ? Szemjonowits Makar nevetve vála- [p szólt: p — Minden bizonnyal az, akinél a i kést találták. Mégha úgy dugta volna pi is valaki azt a holmid közé, — az jj; illetőt nem csípték rajt’, tehát nem jó ó a bűnös Külómben is hogyan N lehetett volna a kést a zsákodba »I lopni ? Hiszen az bizonyára a fejed & alatt volt, úgy hogy észre kelled v volna venned. Mikor Akszjonow ezeket a szavakat i hallotta, az a gyanúja támadt, hogy ez az ember a gyilkos. Fölállt és elment onnan. Egész éjjel nem tudott aludni. Valami nagy nehézség ült a szivére. Majd a feleségét látta képzeletben, mint akkor, midőn a vásárra menet búcsút vett tőle. Oly élénken látta maga előtt az arcát, szemeit; és hallotta, amint hozzá ! beszélt. Majd a gyermekei jelentek meg előtte, éppen úgy, mint amilyenek akkor voltak, egész kicsinyek, az egyik prémes kabátkában, a másik meg még az anyai mellen. Azután önmagára gondolt, milyen vígkedvű és ifjú volt még akkor ; visszaemlékezett a vendéglőre, mikor ott ülve gitárján játszott és elfogták. Aztán a hely jutott eszébe, ahol megkan- csukázták, a bámész nép, a bilincsek, a többi rabok, az egész huszonhat évi fogházi élete és korai megvénülése. Oly búskomorság vett rajta erőt ezek átgondolására, hogy közel volt az öngyilkossághoz. És mindennek ez a gazember az oka. — gondolta magában. Elfogta a düh Szemjonovits Makar iránt. Boszut esküdött ellene, ha ! mindenki hizlalhat, a kinek sovány sertése és saját termésű takarmánya van. Egy darabon felül bárki csak annyi sertést hizlalhat, a hány sertés zsírójára és szalonnájára a háztartásban, vagy gazdaságában ellátást élvező személyek, vagy szalonnajárandósággal biró munkások ellátásához a fejadagok alapján szüksége van. A hizlalási engedélyt kis- és nagy- községegben két darab sertésig a hizlalótelep helyére illetékes községi elöljáróság, két darab sertésen felül a járási főszolgabíró, városokban a polgármester, Budapesten a kerületi elöljáróság adja meg. .Húsznál több sertés csak a földmi- velési miniszter engedélyével hizlalható. A sertések levágása csak hatósági engedélylyel történhetik. Az engedély feltételeit külön rendelet fogja szabályozni. Hizlalást közszükségleti célokra csak azok végezhetnek, a kik az Országos Sertésforgalmi Irodával szerződést kötnek. Szerződést köthetnek gazdálkodók, a kik sovány sertésekkel és saját termésű takarmánynyal rendelkeznek, továbbá gazdaszövetkezetek (társulatok) és ipari hizlalók, a kiknek engedélyezett telepe van és a szakszerű hizlalás követelményeinek megfelelnek. mindjárt az életébe kerül is. Egész éjjel mormolta az imáit, azonban nem tudott megnyugodni. Nappal kerülte Szemjonowitsot s rá sem nézett. így telt el két hét. Éjszakánként nem jött Akszjonow szemére álom. Oly nagy lelki fájdalmakat állt ki, hogy nem tudta, mit csináljon. Egy éjjel midőn fői s alá járt a börtönben, észrevette, hogy az egyik pad alatt mozog a föld. Megállt és úgy figyelt. Egyszerre Szemjonovits Makar ugrott elő a pad alól és ijjedten nézett Akszjonowra. Akszjonow tovább akart menni, hogy ne is lássa, amikor Makar megragadta a kezét s elmondta, hogy a fal alatt átjáró lyukat ásott és a földet naponként a csizmájában hordta ki, midőn munkára mentek. — Ha a szádat befogod, öreg, — mondotta, akkor téged is kiszabadítják. De ha följelentesz és engem megkorbácsolnak, — jól vigyázz magadra, mert megöllek. Mikor Akszjonow a gazembert igy hallotta beszélni, reszketett a dühtől, s kezét kiszabadítva mondotta :
