Harangszó, 1918

1918-07-14 / 20. szám

154.

HARANQSZÓ.

1918. julius”" 14.

handabandája velte körül, hanem korbáccsal ütött szét közöttük; nem ült fel istenfiui méltóságának ormára, hanem széjjeljárt és jót cselekedett ; nem némult el hétrétgörnyedve a hatalmasok előtt, hanem bizonyságot tett az igazságról. A keresztyénség világossága nem azért van, hogy véka alá rejtve pislákoljon; ez a világosság a házban lakóknak a dolgozó és küzdő millióknak világit. A templomok boltivei alól ezt a világosságot ki kell vinni a mezőkre, a gyárakba, a műhelyekbe, a kereskedők üzleteibe s a bankok asztalaihoz, hogy az emberek ennél a világosságnál járjanak s ne legyen az életnek, a foglalkozásnak egyetlen olyan területe sem, ahol az evangéliom világossága elől valami sötét sarokba lehetne húzódni s ott végrehajtván a bűnös üzelmeket, megint előbujni s a jó keresztyént adni.

A keresztyénség erejét a mindennapi életben kell érvényesíteni. A bakancstalpalás és a posztókészités, árdrágítás és a meg nem érdemelt haszon nem maradhatnak kívül az evangéliom fénykorén. A rablóktól kifosztott embert is meg kell látnunk, segítenünk kell rajta, s a rablók között is széjjel kell ütnünk. Mellékes, hogy aztán minek nevezzük az életbe való ezen evangéliomszerü belemar- kolást; hogy keresztyén szocializmus, !

vagy szociális keresztyénség lesz-e a neve. Elég baj, hogy külön nevet kell rá kitalálni, holott ez az igazi keresztyénység, csakhogy sokan jobbnak találták házuknál a keresztyénség gyertyáját véka alá dugni, s más csalóka és csaló világítás mellett dolgozni. A keresztyén világ ébredjen a keresztyénség tudatára, szabadítsa ki magát a bűnök éjszakájából, reáderitvén az evangéliom fémsugarait ! Németh Károly.

Kormányrendelet

a fejadag megállapításáról, a termésrendelet végrehajtásáról és a sertéshizlalásról.

A fejadag megállapítás. Őstermelő munkát végző, tizenöt éven felüli férfi és női munkás búzából, rozsból, kétszeresből és árpából együtt havon- kint és fejenkint 15 kilogramot, 15 éven aluli férfi és női munkások, valamint egyéb családtagok 12 kilogram terményt igényelhetnek.

Mindenki más részére, ideértve a rendszeres mezőgazdasági munkát nem végző termelőket is, a naponkint fogyasztható lisztmennyiség 240 gram.

Ha a terméseredmények megengedik, úgy a közélelmezési miniszter úgy a mezőgazdasági munkások, valamint az ipari munkások részére pótadagokat állapíthat meg.

Gazdasági szükséglet cimén csak akkora készlet feloldása igényelhető, illetve vásárolható, a mely a konvencióra, lelkészek vagy tanítók járan- 1 dóságára, vándormunkások élelmezé- , sérfe, aratórészre, vetőmagra és hiz- 1 lalásra föltétlenül szükséges.

Vetőmag cimén kát. holdankint búzánál 100, rozsnál 110, árpánál 100, zabnál 90, bükkönynél 90, köles- I nél 20, tatárkánál 70 kg. oldható < fel.

Lótartásra feloldható: nehéz munkát ’ végző lónál egy évre legfeljebb 7 * métermázsa zab; tenyésztésre szol- - gáló ménlovaknál 12, két éven aluli j; csikóknál 3 métermázsa zab.

Serstéshizlalásra árpa és zap álta- t Iában nem használható fel. Ugyan- I csak tilos árpa és zab felhasználása i szarvasmarha eltartására. Kivétel csak a tenyészállatokkal tehető.

Baromfiállomány eltartására csak ; ocsu vehető igénybe. Ocsunak csak ! a cséplés vagy rostálás alkalmával nyert aljgabona tekintendő.

Az állathizlalásra szükséges tengeri adagok megállapítását külön rendelet fogja szabályozni.

A termésrendelet végrehajtása. A rendelet fő célja az, hogy egyszeri eljárással egyszer és mindenkorra

Tárca.

Az Isten nem siet, nem feled.

— Elbeszélés Tolsztoj-tól. — Németből: Kiss Samu.

Egyszer uj fegyenceket hoztak a fegyházba. Este a régi rabok körülvették az újonnan érkezetteket s kikérdezték őket, hogy kik-mik, melyik városba vagy faluba valók és miért kerültek ide. Akszjonow egy padkán ült, lecsüggesztette a fejét s úgy hallgatta a többieket. A jövevények között volt egy szálastermetü, hatvan év körüli férfi, szürke, nyírott szakállal. Ez elmesélte, hogy miért fogták el:

— Semmiért, éppenséggel semmiért kerültem ide, testvérek. Egy lovat akasztottam ki a szánkóból; megfogták és azt kiabálták, hogy loptam. Pedig mondom, csak gyorsan tovább akartam utazni; s nem is tartottam meg magamnak azt a lovat. Hozzá még az a fuvaros nekem barátom.

Rendben van minden, — mondtam én. Nem, — feleltek vissza, el akartad lopni. De hogy igazán mit és hol loptam, azi nem tudják. Az volt aztán egy eset! Miatta már régen ide kellett volna jutnom; azonban nem tudtak semmit sem rám bizonyítani és most jogtalanul hoztak ide. Külömben hogy az igazat megvalljam, én már voltam Szibériában, de az itt-tartózkodásomat nem nyújtottam hosszúra . .

— Hovávoló vagy ? kérdezte az egyik fegyenc.

— Wladimir városába; odavaló polgár vagyok, a nevem Makar, a vezetéknevem pedig: Szemjonowits.

Akszjonow fölemelte a fejét s megkérdezte :

— Hallod-e Szemjonowits, Wladi- mirban nem hallottál valamit Aksz- jonowékról ? Élnek még?

Hogyne hallottam volna róluk! Gazdagok nagyon ; mindannak dacára az apa itt van valahol Szibériában, ügy látszik, az is csak olyan magunkfajta. Hát te öreg, mi miatt vagy itt?

Akszjonow nem szívesen beszélt a , maga szerencsétlenségéről; egyet sóhajtott és mondá:

— Bűneim miatt töltöm már a huszonhatodik évet kényszermunkában.

— Miféle bűnök miatt? kérdezte Szemjonowits Makar.

Akszjonow kitérőleg válaszolt:

— Bizonyára megérdemlem.

Többet aztán nem beszélt. De rabtársai elmondták az újoncoknak, hogy Akszjonow hogyan került Szibériába ; elmondták, hogy útközben valaki meggyilkolta a rjasani kereskedőt és a kést Akszjonow holmija közé rejtette, s hogy ártatlanul Ítélték el.

Mikor Szemjonowits Makar ezt hallotta, Akszjonowra nézve a térdére ütött és igy szólt:

— No ez aztán csoda! Igazán csoda! Hanem megöregedtél, barátom !

Kérdezték, hogy min csodálkozik annyira, s hogy azelőtt hol látta , Akszjonowot; de Szemjonowits Makar I. nem felelt a hozzá intézett kérdésekre, , csak annyit mondott:

Ihkítűni

i