Harangszó, 1918
1918-07-14 / 20. szám
IX. évfolyam. 1918. julius 14. 20 szám. Előfizetési ára 8b számra közvetlen küldess«*! 4 K 80 T, csoportos küldéssel 4 K. Kéziratok LOVÁSZPATONÁ-ra (Veszprém megye), előfizetési dijak, reklamációk a HARANG8ZÖ kiadóhivatalának KÖRMEND-re, küldendők. Előfizetést elfogad minden ev. lelkész és tanító „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.“ Fii. 4. 13. TART ALOM: Ligethy Béla Vigasztalás. (Vers.) — Németh Károly: A keresztyénség ereje! — Kormányrendelet. — Deli Jó- zsefné. — A háború és a politikai élet eseményei — Br. Podmaniczky Pál: Ziegenbalg Bertalan. — Tárca. Kiss Samu: Az Isten nem siet nem feled. Vigasztalás. ha már az élet sok-sok szenvedése Megtörte durván fáradt, néma telkünk, hullámok közt, ha érezzük a vesztünk : Hitünk gyáván ne adjuk fel mégse'!... A sülyedő hajónak egy-egy roncsa Kiment a halál ölelő kezéből, 5 a civakodó hullámok öléből Fáradt testünket távol partra vonja!... Kimondhatatlan a mi szenvedésünk. Emésztő, rontó mérhetetlen harcunk, Jajszótól fáradt már panaszos ajkunk, 5 a könnyekből is elég volna nékünk ! Nincs lélek, amely kifejezze szóban Mit átéltünk e szörnyű éjjek-éjén Nándorok voltunk szakadékok szélén. Tépett vitotlák viharvert hajóban ! S bár fásult szívvel álljuk már e harcot. Hitünk, reményünk né adjuk fel gyáván : Sok szenvedésünk, fájó könnyünk árán Érhetünk még egy napsugaras partot I E hervadó Lét újra kivirulhat, A szenvedés sem örök, sem a bánat, Napfény még érhet borús őszi tájat S az alkony-égre virradat simulhat! Ligethy Béla. t A keresztyénség ereje. Vagyunk-e sokan, akik a keresztyénség ébredését várjuk? Mikor a háborús négy esztendő mind sűrűbben teríti ránk a sötétség takaróját, melynek leple alatt a züllésnek indult társadalom bűneinek undok férgei ijesztő mértékben szaporodva nyüzsögnek, vagyunk-e sokan, akik valljuk, hogy a keresztyénség szentélyeiben őriztetik az a fényforrás, melynek világitó sugarai előtt széjjeioszlanak a fojtogató, mérges párák? Valamikor, az egyház őskorában oszlopszentekhez zarándokolt a nép ; különös szentek voltak ezek, akik eszelős fejjel magas oszlopok tetejére másztak s ott élték le a világtól elszakadt, meddő életüket. Azóta is szakadatlanul kisért a keresztyénségben ez a felfogás, hogy aki Istenhez akar térni, az forduljon el a világtól mondjon búcsút a földi hiábavalóságnak, vonuljon félre a hiúság vásárának sokadalmából Az * ilyen keresztyéneket a világ folyása nem érdekli, a világi dolgok nem foglalkoztatják, a földi küzdelem nem izgatja. Mi az igaz keresztyénséget nem az oszlopszentektől akarjuk megtanulni. A mi tanítómesterünk és példaképünk Jézus, • tankönyvünk az evangéliom. Aki ébredni akar, keresztyén eletet folytatni akar, vegye kezébe az evangéliomot, olvassa, tanulja, tudja meg hogyan élt, mit tanított Jézus, mit kíván tanítványaitól, kővetőitől, híveitől. Tetteket, cselekedeteket sürget. A mennyei Atya akaratának teljesítésére utalja a kételkedőket, a hivalkodva állókat, a tétlenül szemlélőket. Nem egy színéből kifakult, savát-borsát kihigitott életet, hanem az életnek teljességét akarja beleplántálni a keresztyénekbe Jézust nem halkította meg beszédét, mikor az *uzsoráskodó kalmárok fülsiketítő
