Harangszó, 1918

1918-06-02 / 17. szám

130.

HARANÖSZÓ.

1918 juntas 2.

van forrva, hogy bár nagy kisebbségben voltunk az »orosz hengerrel« szemben, mégis mi központi hatalmak győztünk, aminek oka és helyes magyarázata egyedül a szervezettségben és a jó vezetésben keresendő.

Evangélikus egyházunk fájdalommal nélkülözi mindezideig biztos haladásához, boldogulásához a fentebb említett, napjainkban annyira szükséges és nélkülözhetetlen tényezőket. Akár a lelki egységet keressük, akár a szervezettséget, egyházunkban azt sehol fel nem találjuk. Ne csudálkozunk tehát azon, hogy lassankint mint oldott kéve széthulunk, elveszünk. Alkalmazzuk azért a világhábos» tanulságait egyházi életünkre. Keressük a lelki egységet, szervezkedjünk mi is, amig nem késő. Hogy mi is minden egyes adandó alkalommal, pártjára tudjunk kelni a gyöngének, aki segítségért kiált, a jognak, az üldözött tisztességnek. Hogy minden gyűlölködés, irigység nélkül, minden osztályharc nélkül, minden jogos érdek tiszteletben tartása mellett evangélikus anya- szentegysázunk igy újból tettekkel tényező legyen ebben a magyar hazában, mint volt régen.

Szervezkedjünk egységes vezetés alatt, amig nem késő! Jelszavunk legyen egy mindnyájunkért, mindnyájan egyért a Krisztus evangéliumával a kezünkben és szivünkben. SzervezTárca.

Orgona.

Régen, amikor még kicsiny gyermek voltam, Szelíd kis öcsémmel sokat játszadoztam Kertünk egy zugában,

Orgonák árnyában.

Oly boldogok voltunk, egymást úgy szerettük! Orgona nyílását mindig együtt lestük Bűbájos hajnalon,

Csodaszép alkonyon.

Egyszer... épp tavaszban pompázott a világ, Hervadt a jó testvér, mint egy beteg virág. Szirmát az orgona Akkor bontogatta.

Bűbájos hajnalon csak én magam vártam,

A legelső kinyilt fürtöt neki szántam.

„Orgona . . . orgona“,

Mosolygott az ajka.

Nyíló orgonákat azután leszedtük,

Koszorúba kötve mind-mind odatettük :

Bus ravatalára,

Könnyázott sírjára,

CSIK MARGIT. I

kedjünk, tömörüljünk, amig nem késő, mert csak egy egységes lelki vezetés mellett, jól szervezve leszünk képesek mi is -a harcot megharcolni, futásunkat elvégezni, a dicső evangélikus hitet megtartani; leszünk képesek az egyetemes egyház érdekét s ennek keretén belül minden egyé? egyháztagnak, evangélikusnak jogát bárhonnét is jövő esetleges támadásokkal szemben megvédeni, létünket biztosítani.

Hogy azonban a szervezkedést, az evangélikusoknak egy táborba tömörülését sikerrel keresztül vihessük, ennek első alapfeltétele, hogy legyen egy nyomdánk, erős evangélikus sajtónk, amely mindenhová az ország leg- elrejtettebb zugába is, az elszigetelten élő ev. testvéreknek elvigye az evangélikusoknak meleg testvéries üdvözletét és bennük az összetartozás érzetét, egyházunk iránti ragaszkodását ébren tartsa, ápolja. S ha ez sikerült, akkor evangélikus egyházunkban elkövetkezett a jobb kor, mely után ma »buzgó imádság epedez, százezrek ajakán«. Czipott Géza.

Pusztulunk, veszünk.

A »Statisztikai Havi Közlemények« havonként megjelenő füzetei szomorú képét mutatják a népesedési mozgalomnak. Ez a szaraz olvasmány,

I amelynek pontos lelkiismeretességei

Mibály, az én hű legényem.

Irta : Koritsánszky Ottó.

Folytatás.

— Mihály! Ott van a kenyérládán a blúzom, A zsebében két csillag. Varrd fel a gallérra.

— Igenis.

Négykézláb bújik ki sátromból, magával vivén a blúzt. Kitakarítja. Aztán visszamászik hozzám.

— Alássan jelentem. Egy-egy oldalára egyet varjak ?

— Igen.

A sátorlap nyílásán át látom, hogy a felkelő nap aranyo^ragyogása végig csókolja az én Miháiyom gondterhes arcát. Ráncokba szedi homlokát. Ösz- szehuzza szemöldökét. Hümmög Forgatja a zubbonyt. Pászoltatja ide is, oda is a csillagot. Tagadólag rázza a fejét. Nem érti a helyzetet sehogy sem. Újra becsúszik hozzám.

— Hadnagy ur, hogyan varrjam ? Egymás mellé, vagy fölé vagy hogyan?

Még akkor sem mondom, hogy előléptettek, csak annyit, hogy annak rendje és módja szerint egymás fölé.

összetett adatait most újra átlapoztula a legszivetfacsaróbb kiméletlenséggel adja tudtunkra a magyar nemzet, a| államfentartó magyar faj mind ijeszl több arányokban növekvő pusztulását! állandó gyengülését. Mig egyfelől megállapítható hogy a népesség téri mészetes szaporodása Magyarországi nak éppen azon a vidékén a leggyenl gébb, ahol a magyar faj dominál vagyis a Tisza-Maros szögén, másfelől komoly intésül szolgál arra is, hogl a tüdővész rettenetes pusztításai! amely betegség ellen az állam és á társadalom nagyobbrészt csupán á szavak virágos, de győzni nem tud<l fegyvereivel harcolt eddig, komoljj tettekkel kell megakadályozni. Ai egészségügyi, a népesedési politika gyökeres reformjára van szükség, hogy! nemcsak hathatós védekezést tudjunw kifejteni, nemcsak intézkedésekkel tud-] juk meggátolni fajunk e rohamos gyengülését, hanem a faj égészségügyi az egészségügy nemzeti fontossági! problémáit egy olyan megoldásra jut J tassuk, amely a nagy jövőre hivatott? magyar faj fen maradását, szaporodá-4 sát, virágzó jólétét biztosítani tudjam Ehhez persze tettekben nyilvánuló alkotó, komoly áhitatos munka szük-i séges s nem lanygyos érdeklődés, nem* az illetékes tényezők s a társadalmi egyesülések részéről eddig is untig hirdetett buzgó jóakarat és nemes

Az én Mihály barátom csak nem m tudja ésszel felérni, hogy ez vájjon n mire való lehet. Mk csináljon, hogy'y

csinálja ?

Látom, amint tanakodik egy másik > tiszti legénnyel, aki talán, mert nem n az ő gazdájáról volt szó, nem volt ! lázban, izgalomban, megmagyarázta,! neki:

— Hogyan, hát nem érted? Fö-j*j hadnagy lett a hadnagy ur, hát ugyM varrjad fel.

— Ugy-e. Jaaa ? !

És fel varrta. Közben feltápászkodom :( és rám segíti a zubbonyt. Ép ahogyj'j ayulni akarok, hogy karomat a zub bony ujja belsejébe dugjam s fel-p vegyem, Mihály elkapja, haptákba|i vágja magát. Megigazítja a sapkáját,!, összecsapja bakkancsát, hogy azt j talán a Dnyeszteren túl lévő ellenség is meghallotta és torkaszakadtából 1 jelenti:

— Alássan jelentem a hadnagy urnák, fölvarrtam a csillagot. És most igy kellett fölvarrni, hát a hadnagy ur már nem hadnagy ur, hanem főhadnagy ur. Engedje meg — alássan kérerti — a hadnagy ..., a fő-