Harangszó, 1918
1918-06-02 / 17. szám
1918 junius 2. ándék. Az ötletek helyébe tetteket runk s ezek között is a legelsősorban közegészségügyi miniszteréum fel- itását, amelyre immár égető szük- g van. Bátran állíthatjuk, hogy a rtokpolitika reformja, a modern ala- »kra fektetett ipari és mezőgazda- gi politika mellett, sót talán előbb erőteljes egészségügyi évtizedek vajúdó kérdéseinek megoldása a relsőrendü feladata a magyar kor- ínyzatnak és a magyar faj jövöién íltán aggódó magyar társadalomnak. De hadd beszéljenek a számok : A »Statisztikai Havi Közlemények« >ruár havi füzete szerint a Magyar- rodalomban- 12.583 házasságot kö- ttek ; az élveszülöttek száma 24,982, t elhaltaké 32,166 volt, tehát a Sppesség fogyása 7,185. A születések száma az előző hóval :emben emelkedést mutat; az ezer lekre eső arány ugyanis a január í.2-vel szemaen 15.4 volt. Legjob- in a Tisza jobb- és balpartján alakult születési szám, ezzel szemben a Isza-Maros szögén állandóan igen lacsony. A halálozások aránya szintén emel- sdett 16.0-ról 19.8-ra. Legtöbb halál - íet fordult elő a társországokban, Blamint a királyhágón túl. A cse- íemőhalottak száma 4331 volt, az Ivesziilöttek 16.9% a. Fertőző betegségben 7380 egyén halt el (a múlt hóban 7194); erősen emelkedett a gümőkór, némileg a hólyagos himlő és kanyaró okozta halálozás. A himlő különösen Lika-Krba- va vármegyében pusztított, ahol 125 áldozatot követelt. A többi fertőző betegség ereje változatlan volt, vagy csökkent. Ebben a hóban 2 ázsiai kolera-eset is fordult elő. _______HARANOSZÖ.__________ Ür es lapok. 1 Kor 13, 1. „ ... szeretet pedig nincsen énbennem...“ Valaki egyszer azt mondotta: számtalan embert vádolnak az életkönyvének üres lapjai, — azok az üres lapok, amelyek ürességükkel azt bizonyítják, hogy nem tedted meg, amit tenned kellett volna, — hogy igen sok alkalmat elszalasztottál, amikor a szeretet tanítványának bizonyulhattál volna. Minden Istenajándékozta nap olyan lap, amit tele kell Írnod ; és, ha csak egyetlenegy irgalmas cselekedet, csak egyetlen barátságos szó, a békülé- kenységnek csak egyetlenegy jelé kerül is rá, akkor a lap nem marad üresen. De jaj! — azok az üres lapok ! Egy szomorú szivet vigasztalhattunk volna meg, — de nem tettük; felebarátunknak megbocsáthattunk volna, jót mondhattunk volna idnagy urat, hogy tiszta szivemből Ivánjam, hogy az Isten tartsa meg, rja meg, éltesse soká a hadnagy •at, mint főhadnagy urat is. De ha légis — ne adja a jó Isten — ki- íóllittatnék ez árnyék világból és zt már csak azért mondom, kérem lássan, mert ez ily szokás — adja neg a hadnagy urnák az örök üd- össéget, mint főhadnagy urnák is. Nagyot nyelt és utána tette : igenis őhadnagy ur kérem alássan ! * Pipaszó mellett beszélgettünk igy »apkelte táján miközben egy municiós ádából rögtönzött mosdóban össze szedett vízzel fürdetett az én derék Mihály legényem f — Hát igaz volna az főhadnagy jr, hogy mi már túl volnánk azon a ájon is, ahol a nap föl kél ? I — Miért? — Mert tegnap elfogott muszkákkal széltem. Oszt mikor tudakoltam, erre járunk, ük azt mondták. Nem ittem. De ük csak azt mondták, ogy igen. Persze ük nem ismerik eszprém megyét, igy aztán hiába ondtam, hogy az nem lehet, mert éjszak felé nézve ott is jobb kézről kel a nap, mint itt, hát nem lehetünk 1 túl azon a tájon, ha ámbátor talán nem is járunk már messze tőle. * A hűség, az odaadás, a szorgalmas igyekvés példaképe volt. Aggódó szeretettel vett körül. És egy napon rettentően tépelődött, amikor megmondottam, hogy egy vett parancs teljesítésénél nem kisérhet el. Nagyon a lelkemre kötötte: jól vigyázzak. A fejemet kapkodjam jobbra balra. Ha meg shrappnel süvit, ne hogy nem fedezem magamat Szinte beléreszketett, amikor két levelet adtam át neki: az Édesapámnak címzettem az egyiket, szülőfalum lelkészére — jó barátomra a másikat. — Ha négy nap múlva nem jönnék vissza, kérdezősködöl utánam. Ha megtudod, hogy bajom esett azonnal ha nem tudsz meg semmit, még egy napig vársz s akkor indulsz útra haza Édesapámék falujába. Jól értsd meg : magaddal viszed a cókmókomat. Azt leteszed a falu végén az első házba. Aztán elmégy a főtisztelendő úrhoz. 131. felőle, — de hallgattunk ; kibékülhettünk volna, — de ismét elmulasztottuk az alkalmat. Ahány napot szeretet nélkül él át az ember, annyit vészit el. Minden szeretet nélküli élet elveszített élet. A hit vesz, a szeretet ád. A hit gazdag az Isten szeretetében, a szeretet másokat gazdagít; a hit igy ujjong : minden bűnöm megbocsáttatott! — ezért aztán a te szeretetednek is meg kell bocsátania hetvenhétszer is. Minél több hit, annál több szeretet. Urunk, adj nekünk élő hitet, amely a szeretet által tevékeny! Németből: G. Zs. Oroszországi hadifoglyainkról. Még Oroszországban levő hadifoglyaink hozzátartozói között nagy a nyugtalanság és bizonytalanság, mert a múlt év szeptember—november óta semmiféle hirt nem kaptak e fogságban levőktől. Sok levelet kaptunk, amelyek aggódva kérdezősködnek a foglyok sorsáról és ezért illetékes helyre fordultunk fölvilágo- sitásért. Azt mondták nekünk, hogy Japánország esetleges keleti bele- avatkozása Oroszország keleti részén, Kabarovszkban és a japán tengermelléken volt foglyainkat már nem sodorná veszedelembe, mert ezeket — A mienkhez? — Igen a mienkhez, az evangélikushoz. Átadod neki a 2 levelet. És ő majd elvezet az édesapámékhoz — De főhadnagy ur kérem, hogy menjek én az öreg urak elé, amikor megfogadtam, hogy hűségesen szolgálom — kérem, aztán, aztán... — Sebaj fiam, most nem jöhetsz. Nem lesz semmi bajom. De hát,.. Nos megértettél 1 Szemlesütve, hebegő hangon mondotta, hogy auf. Azzal gépkocsira ültem s elvágtattunk. Negyedik napon hajnalban — alig pittymallott még — értünk vissza. Mihály barátom könnyű izgatott és nyugtalan volt. — Csakhogy meg tetszett gyünni — jelentem alássan ! — volt a köszöntése. De aztán úgy lekorholt, amikor az emlékül eltett shrapneleket, más egymást előszedtem, amit ránk pufogtattak, hogy alig győztem végig hallgatni a nagy szemre hányást, amiért nem vittem magammal őt, akinek az a legszentebb kötelessége, hogy rám vigyázzon, hogy épségbe^ egészségben kerüljek haza Édes jó szüleim-
