Harangszó, 1918

1918-05-19 / 16. szám

1918. május 19.'

______________ HARANQSZÖ.

g

azdasági fejlődésének a Balkánon. A dunai kérdést, valamint a dobrud- zsai kérdést is szabályozza a szerződés, amelynek egyes fejezeteit a következőkben ismertetjük:

A diplomáciai viszony helyreállításáról intézkedik az első fejezet, mig a második fejezet a román hadsereg £ leszereléséről rendelkezik. A szövetséges hatalmak haderői a megszállott lerületeket egy később meghatározandó * időpontban fogják kiüríteni. De addig a megszállott területek közigazgatása :9 román hatóságok kezeibe megy át, viszont a román hatóságoknak követ- i niök kell a megszálló sereg parancsnokai által kiadott rendelkezéseket.

A határkiigazitást tartalmazza a ,'harmadik fejezet. A Dobrudzsa két jrészle oszlik. A déli része bolgár birtok lesz, mig az északi részét, (»egészen a Dunáig, közösen kapják a ^központi hatalmak. Ennek a közös ^résznek jelentékeny szerepe lesz a H bolgár-török rekompenzációs tárgyalásoknál. A bukovinai határra eső ^sarkon kívül a határkiigazitások legnagyobb részé Magyarországnak jut. /Amit kapunk, azok nem nagyobb i ^községek es falvak, hanem inkább csak ' magaslatok és erdők, szóval stratégiai biztosítékok. Tehát a határkiigazitás nem jelent újabb nemzetiségi veszedelmet, igen kevés románból lesz ina- ;gyar állampolgár, inkább csak üres

területeket kapunk. Mindezekért a területekért Románia nem kap anyagi kompenzációt sőt — a negyedik fejezet értelmében — Románia fizet az Erdélyben okozott károkért. Megfizeti továbbá mindazoknak a vasutaknak, épületeknek és befektetéseknek költségeit, amelyeket a román megszállás óta román területen építettünk. A hadiköltségeknek, vagyis a hadvezetés állami költségeinek megtérítéséről a szerződést kötő felek kölcsönösen lemondanak.

A megszállott területek kiürítéséről rendelkezik az ötödik fejezet, továbbá a vasút, a posta és távirda kezeléséről a visszavándorlásról, a rekvirálások- ról és a megszálló sereg élelmezéséről, amely Románia terhére fog történni.

A hatodik fejezet a Dunai hajózás szabályozását tartalmazza. Románia a központi hatalmak államaival egy uj dunahajózási szerződést fog kötni. Minden államnak joga lesz ahoz, hogy a Dunán hadihajókat tartson.

A zsidók egyenjogúsításáról intézkedik a hetedik fejezet, amely kimondja Romániában az összes hitvallások egyenlőségét. A nyolcadik fejezet a gazdasági viszonyok szabályozásáról | szól és kimondja, hogy a gazdasági kérdéseket, valamint a polgári és hadikárok szabályozását és a foglyok és polgári internáltak kicserélését külön i szerződések fogják megálapitani.

iíén, sem Mihály, megszerettük, meg- rfbecsültük egymást. És ' úgy érzem, ».amikor mai tábori kártyáján azt polvasom: »Isten vele, szeretném még '/viszontlátni a jó főhadnagy uramat«, naz a nehéz munkában elfáradt kéz, t, amelyben a kis betüvető toll elvész, p egy becsületes, tiszta érzésű, magyar ^szívnek hűséges tolmácsa. S a nagy, II itt-ott elrántott hetük, meg ákom-bá- j! komok mellett meghúzódik egv nagyon p megnyugtató tudat. Az, hogy becsüli lettel végzett hűséges munkának ju- i! talma a megérdemelt megbecsülés, h amely — ime — hogy megértésre talál t Mihá’ynál, mai kártyájából kiolvasom.

Hadd szenteljek hát egy pár sort ennek az én derék legényemnek, i azokból az időkből, amikor a mi sok vészen-viharon át való rohanásunk >i közben megpihenve, kedves, derűs q pillanatok idejét éltük .

Vidéki városkában éltünk. Tető & alatt laktunk. Menyezetes volt az í ágyam. Igazában sejtelmünk sem volt I még a háborúról. Röstellettük már az j ügyet. Mihály is, én is, hogy mi ilyen i nagy úri módban élünk, mig sokezer í társunk nélkülözésekben szenved. Elhatároztuk, hogy eljelentkezünk harc- 1 téri szolgálatra.

Egy szép napon meg is jött az elvezényelésem. Valami nyakatekert névvel jelölt komandóhoz, amely névről kisült, hogy az egy helynek a titkos elnevezése. Akkor még a titkos megjelölések járták, nehogy az ellenség megtudja az esetleg elcsapott okmányokból azokat a katonai titkokat, amiknek a felfedésével sokat használhat magának.

— No, Mihály, megjött az elko- mandirozás. Te családos ember vagy. Jó feleséged, szép kis lányod, neked kötelességeid vannak irántuk. Nem viszlek el szó nélkül. Határozz. Gondolkozz előbb, el akarsz-e jönni velem. Aztán — nem bánom — menj haza két napra, beszéld meg a feleségeddel is s mond meg, téged, vagy mást vigyek-e!

Mihály köhintett. Ballábát előre tette, majd meg hátrahuzván a jobbat rakta eléje. Alig serkenő kis bajuszát megsimitotta. Rám nézett, aztán lesütötte a szemét. Újabb köhintés. Ágyam menyezetét nezte. És szörnyű nagy volt az ő zavara.

123.

A keresztyén egyház és a házasság.

A házasságkötés legrégibb módja a nőrablás volt. A rablást még akkor is végrehajtották, amikor a felek a házasságra nézve már előre megegyeztek.

A nőrablást felváltotta azután az adás-vétel. Az ősmagyarok házasság- kötésének módjáról a legrégibb tudósítás egy Gardézi nevű arab-perzsa iró könyvéből maradt ránk s ez a tudósítás azt mondja, hogy az ősmagyaroknál is az adás-vétel volt divatban. Ezért beszélünk ma is eladólányról, vőlegényről, (vevő legény) és vőfélyről (vevő fél.)

Az adásvételt a legény és leány apja kötötték meg. A legénynek és a leánynak tehát voltaképen beleszólásuk nem volt. A házasságot róluk s nélkülük az apai hatalom birtokosai döntötték el igenlegesen vagy nemlegesen.

S itt mutatkozik épen az egyház jótékony s egészséges befolyása legelőbb. As egyház ismervén a házasság komolyságát s minden térre kiható nagy jelentőségét, nem nézhette sokáig tétlenül azokat a házasságokat, melyek a voltaképeni házasfelek megkérdezése, egymáshoz való érzéseik tekintetbe vétele nélkül majdnem

— Ne szólj most egyet se. Ráérsz két nap múlva.

— Én el nem hagyom a hadnagy urat — mondta — nehezen : Jól megvoltunk egymással — vágta ki a cibil beszédet — eddig is, nagyon sajnálnám, ha nem lehetnék továbbra a hűséged legénye. . . De oszt’ hova mennénk ?

— A svaimléniába Mihály; ki a harctérre.

És huncutkodni való kedvem kerekedvén igy folytattam :

— Azzal bizott meg a császár s igy szól a parancs, hogy mi is ott legyünk, ahol a muszka cárt elfogják. Nagy lesz a mi dicsőségünk, ha a parancsot teljesíteni tudjuk.

— A muszka cárt!... Elfogjuk?... Mi fogjuk el?... Hát már hogyne mennék !

És két nap múltán feleségével, karon ülő kis lányával jött vissza falujából.

— Menek, menek a hadnagy úrral. A feleségem is igy szereti. Ma mindnyájunknak kint a helyünk, mindnyájunknak, aki büszke a magyarságára.

— Csak egyre kérem, — mond a menyecske: Majd ha visszagyünnek,