Harangszó, 1918
1918-05-05 / 15. szám
1918. május 5. HARANQSZÖ. 117 nek és valamennyien elmondhatják egy szívvel, lélekkel: mi tiszteljük az Urat úgy mint apáink is réges régen tették? A lelki atyák, tanítók, rokonok mindig tudni fogják, ha különben a fiatalok egymásra nem találnának, hogy melyik derék ev. házasulandó melyik jó evangélikus leányt érdemelné meg. Fordítsunk különös gondot a szórványokban elszórtan élő hiisorsosa- inkra, azok házasulandó fiaikra, férjhez menendő leányaikra. Legyen gondunk arra. hogy minden evangélikus leány, házasulandó evangélikusra találjon. És ha különben nem találnak megfelelő hitsorsosabelire — forduljanak bizalommal a lelki atyához, az bizonnyal jó akarattal és megértéssel fog kezük ügyében eljárni — ha pedig nem lehet elkerülni, hogy mégis csak más vallásuk kerülnek össze, legyünk azon — ha az illető fél nem tér át hozzánk, — hogy legalább a születendő gyermekek vallására vonatkozólag adjon rever- salist egyházunk javára, az az oly kötelező nyilatkozatot állíttasson ki, hogy valamennyi gyermek mind evangélikus legyen. Az eljárás nagyon egyszerű. A jegyespár elmegy a szolgabirói vagy járásbirói hivatalba (.városokban a polgármesterhez) esetleg a közjegyzőhöz, ott elmondják óhajukat, kérésüket és minden fillér költség nélkül meg lesz Írva nekik a reversalis. A béke helyre álltával nagyon sok házasság fog köttetni, — ha óhajtjuk a házasulandók békét családi boldogságát, ha szeretjük evangélikus egyházunkat — tegyük meg a hitsorso- saink, az egyházunk iránt tanozó kötelességeinket, azt, hogy evangélikus házasulandó feleket egymásnak ajánljunk és vegyes házasságot kötőknek szivére kössük reversalis kívánását ev. egyhazunk javára. Baldauf Gusztáv. Hibák. hiba dolgozni, mikor nem vagyunk oly állapotban hogy dolgozhassunk. Hiba azt gondolni, hogy minél többet eszünk és iszunk annál egészségesebbek és erősebbek leszünk. Hiba éjfélkor lefeküdni és hajnalban felkelni és azt képzelni, hogy minden óra melyet az alvásból nyertünk a munkának nyertük meg. Hiba szellőzetlen szobában aludni Hiba sietve vagy étvágy nélkül enni vagy folytatni az evést mikor az étvágy kielégiitetett. csupán az iz kedvéért. Hiba azt vélni, hogv a gyermekek ép annyit dolgozhatnak mini a felnőttek és hogv azok minél több órát tanulnak, annál többet tudnak. Hiba azt gondolni, hogy bármelyik gyógyszer, mely azonnali jobbanlétet okoz (p. o. a bor, vagy pálinka) a szervezetre jó, tekintet nélkül az utóhatásokra. Hiba aludni légvonalban bármely időszakban. Hiba azt vélni, hogy bármelyik szabadalmazott gyógyszer minden betegségre különlegesség. Sok betegség ered a gyógyszer helytelen használatából. Nem a gyógyszer által, hanem a természet törvényeivel egyező életmód által biztosittatik a testi lelki és erkölcsi épség. Hiba erős italt adni gyermekeknek, kivévén orvosi rendeletre mint gyógyszert. Hiba felhevült állapotban fürödni, vagy hideg vizet inni. Angolból: V. B. Anya és leánya. Könnyek közt fel-felsóhajt\'a Üldögélt az édes anya, Mikor felé csengett lágyan Ifjú leánykája szava. Mit áztatod könnyeiddel Az én arany hajfürtjeim ? Édes anyám, tán rossz idők Következnek reánk megint?" Erre szivéhez szorítja Az anya kedves magzatát köteléket s megértette vele. hogy ép, egészséges Egyúttal parancsaira Péter huszár mogyorófa pálcával kiszolgáltatta számára a csalás diját. — Most már világosan emlékszem szól közbe az alispánné. A fiú még a mankóit is otthagyva sietett el. De csak nem rokona volt a fiú a házi urnák ? — Nem Nagyságos Asszony; az a fiú én voltam. — Lehetetlen — hangzott a meglepetés nyilatkozata a vendégek ajkain. — De igen — erősiti a vendéglős komolyan. A megérdemelt fenyítés után a főbíró ur jó tanáccsal látott i el. Figyelmeztetett, hogy a jó ut vezet jó célhoz, imádkozzam és dolgozzam akkor boldogulok. Becsületes, buzgó munkássággal az istenfélő ember nem szégyent, hanem áldási szerez magának. És hogy a jó intés inegma- ! i radjon emlékezetemben, ebben hatI hálósán segített Adél kisasszony is i mint kis leányka, mikor jajgatásomra \ sírva szaladt elő s kérte a huszárt, hogy ne verjen. Ezt a jelenetet soha nem felejtem, valamint az odajött urfinak a botlásomért elitelő kémény tenintetét. Mindez megérlelte bennem az elhatározást oly életmódra, amelyet követve senkinek nem adok okot arra. hogy fölöttem sajnálkozzék, vagy elitéljen. Az üdvös tanúsággal haza siettem. Édes anyámat megtérés fogadásával kiengeszteltem. Az ő j számára nyert tallért átadtam neki s kértem, hogy kisérjen valahova mészáros inasnak, ezen mesterségre érzek hajlamot, ó ide hozott s átadott az áldott emlékű Vámos Pál vendéglős urnák, ki mészárszéket is tartott. Mindig szivemben hordozva az intést, szorgalommal, kötelességérzettel kivívtam házi uramnak s a házi asz- szonvnak bizalmát. Egv év múlva Vámos ur értésemre adta, hogy teljesen meg van velem elégedve s ha igv folytatom, ne aggódjam, gondja lesz reám E nyilatkozatán felbátorodva arra kertem, hogy nagyon szeretném az iskolai tanulást is, engedje meg, hogy a helybeli Nagy- tiszteletü Urm 1 magán órákat vehessek Szándékomat helyeselte s maga vezetett el a lelkész úrhoz. Ajánlatára a Nagvtiszteletü Ur készseggel vállalkozott az oktatásra A házi ur által kijelölt órákban pontosan eljártam a lelkészlakhoz s magántanulással két gimnáziumi osztályt végeztem. Haladásomról a lelkész ur dicsérettel szólt s buzdítására Vámos ur felvitt Sopronba. Itt két évig voltam a gimnázium növendéke. Ekkor azonban a szünidő végén házi uram tudatta velem, hogy ereje gyengül, gyakran betegeskedik, nyugalomba akar vonulni. Hozzám van legtöbb bizalma, nekem adja át az üzlet vezetését. A hála kötelezett: engedelmeskedtem és nem volt okom megbánni. Átvettem a vezetést s kezelésem alatt úgy a vendégfogadó, mint a mészárszék jóltevöm nagy örömére tovább fejlődött, virágzott. Mikor huszonhárom éves voltam, megkértem a család hajadonná nőtt kedves leányát: Rózát s a szülők látva leányuk hajlamát, örömmel adták áldásukat szivbeli szövetségünkre. Ipám s napam nem sokára elhunytak. Ezután édesanyámat, kire eddig is főgondom volt, ide hozattam s az ö nagyanyái öröme is fokozza boldogságomat. Fáradozásomat Isten áldása kisérte. Sorsom felett nem panaszkodhatott!.
