Harangszó, 1918
1918-05-05 / 15. szám
116. HARANQSZÓ. 1918. május 5. mennyasszonyaikat, mások keresni fognak, kikkel megosszák az élet örömeit, gondjait. A házasságkötési szándékokat kisérjük éber figyelemmel. Sok egyházunkra kárt jelentő házasságot befolyásolhatunk úgy, hogy azok egyházunknak javát szolgálják. Sokan hitsorsosaink közül nem is tudják, hogy a nem helyesen irányitott házasságkötésekből mennyi kára van egyházunknak. Egyházunk sok bajának egyik forrása ott ered már a házasságkötéseknél. Mindenki elgondolhatja miféle házasságokra gondolok : a vegyes házasságokra, az oly házasságokra, ahol evangélikus hit- sorsos házasságra lép más vallásuval. Már magában véve az, hogy a leg- bensöbb életközösségre lépők nem mondhatják el a kegyes bibliai Ruth asszonnyal: a te néped az én népem, a te Istened az én Istenem, ahová te mégy oda megyek én is, bármenynyire szépítsék is a vegyes házasságban élők, hogy köztük a vallás külömb- sége nem zavarja a családi boldogságot, — ezt én el nem fogadom, el nem hiszem, legfeljebb úgy, hogy vagy nem vallásos valamelyik vagy egyik fél sem, vagy nélkülözik a minden családi boldogság alapját — a kölcsönös őszinteséget, bizalmat. Az ily családra, a vegyes házasságban elő ev. hitsorsosra bizton számitani nem lehet, — az ilyen nem igazi oszlopa egyházunknak. De még nagyobb baj származik a vegyes házasságokból az által, hogy — sajnos igen sok esetben — egyházunk kárára hitsorsosaink úgynevezett reversalist adnak a másvallásu fél javára. Ez azt teszi hogy még a házasság megkötése előtt az evangélikus vőlegény vagy menyasszony arra kötelezi magát, hogv az összes gyermekek nem az evangélikus egyházáé lesznek, hanem a másik házasfél vallásában fognak neveltetni. A tősgyökeres evangélikus gyülekezetekben, ahol evangélikus csak evangélikussal köt házasságot nem is igen tudják mit jelent ez. Ámde amely városokban, községekben más vallá- suakkal együtt élünk az ily reversa- lisok már gyakoriak, de főleg a szórványokban, ahol az evangélikus fél mellett sem lelkész, sem tanító nincs, ki felvilágosítaná, mi az a reversalis, és hogy ilyenbe semmi esetre bele ne menjen. Ha az országos statisztikai kimutatásokat olvassuk, el kell szomorkodnia minden egyházát szerető evangélikus léleknek a felett, hogy oly sok vegyes házasságnál egyházunk kárára köttetnek reversa- lisok. Aki pedig ezt megieszi megta- i gadta hitet, egyházát, apainak drága emléket — és megfosztotta a meg meg sem született gyeimekeit attól az örökségtől, amit ősei a legnagyobb I áldozatok árán, — szenvedésekkel, sok esetben vérrel — akartak unokáiknak biztosítani : a Krisztus tiszta evangéliomát és az igaz hiten alapuló egyházát. Megjönnek majd derék fiaink, családot akarnak alapítani. A múltban sokat mulasztottunk, de most legyünk résen. Lelki atyák, tanító meste;ek, a szülők, testvérek, rokonok, barátok ne feledkezzenek meg a házasságkö- j; téseknél rájuk háramló egyházi köte- I lességeikről. Legyünk azon, hogy ev. leány evangélikus vőlegényt válasszon. 1 Ne féljen, hogy ha más vallásu kérő ] jön, hogy nem fog a saját vallásabeli is még jönni. Legyenek, mint magyar lányok büszkék, önérzetesek, ne árulják el . azzal, hogy másvallásu'noz is mennek, i hogy mennyire óhajtoznak már párta alá kerülni. A házasulandókat pedig intsük, hogy ők meg ne kívánjanak más vallásuval megesküdni. Tudhatják,; hogy a mi leányaink, mily nevelésben, oktatásban részesültek, hogy milyen I szellem lakik bennük, hogy azok | gondolkodásuknál fogva mindenkor 1 r meg fogják férjeiket érteni, becsülni 1 és ha lesz család, a gyermekeket úgy I fogják nevelni, amilyen szellemben I nevelődtek ők maguk is és oszlopai, I díszei lesznek az egyháznak is. Nem I megnyugtató-e az a tudat, hogy apa, t anya, gyermekek egyformán tisztelik t az Urat, együtt egy templomba men- I vezetése mellett még a gazdálkodással is bajlódni ? — Nagyságos Uram, ha az ember a munkát szereti, akkor sokra reá ér, nekem pedig nem teher, hanem öröm a munka. A vendéglőn kívül fentartom az ipámtól átvett mészárszéket s még borkereskedésre is jut időm, S/eclienvi követője vagyok s meggyőződésem. hogy mivelődés, munka, takakarékosság az egyén, mint a nemzet boldogulásának utegyenge- tője. Azt is tapasztaltam, hogy a mezei gazdálkodás, ipar, kereskedés egymást hathatósan kisegítik. — Örömmel látom vendéglős ur, hogy elvtársak vagyunk, mert én is Széchényi zászlajához tartozom. Széchenyi eszméi felett folytatva eszmecserét tértek vissza a kertbe, hol a nőket egy szép szőlő lugasban találták. A kis Rózsika ekkor már az alispánná ölében ült, ki gyönyörködve simogatta göndör fürtéit s hallgatta vidám csevegését. De jött a szobaleány s jelentette, hogy kész az ebéd. A házi asszony férjét kérvén fel a vendégek bevezetésére, maga bocsánatkéréssel előre ! sietett, hogy az asztalnál körül te- ! kinthessen. A házi ur a vendégekkel a házba vissza érve igy szól: Nagyságtokra az ebéd nem a vendéglői étteremben vár. Feleségem szives engedelmükkel saját lakosztályunkban terittetett. Itt teljesen zavartalanul lesz az ebédelés családi körünkben Örömmel fogadjuk az ajánlatot — válaszol az alispánná — igy a még hátralévő rövid időt is együtt tölthetjük. A vendégek itt három tágas, Ízlésesen bútorozott szobát találtak. A családi étkezőben terített fehér asztalon ott párolgott már a leves s a középen elhelyezett szép virágcsokrok édesgették közelebb a vendégeket. Miután elhelyezkedtek s az asztali i imádságot a kis Rózsika elmondta; megkezdődött az ebéd. A jó izü ételekről osztatlan elismeréssel nyilatkoztak a vendégek. Az alispán ur ismételten megdicsérte a vendégfogadó pincéjét, mely az arany szinü somlai bort ily igazi mivoltában szolgáltatja az asztalra. A társalgás élénkült, a j jó hangulat emelkedett. Végül az alispán ur az órára te- f kintve igy szól : — Az idő eljár; sajnáljuk, hogy ] tovább nem maradhatunk ilv jó helyen, de az uj állomásig még hosszú az ut. Kérem vendéglős ur számoljunk. Fizetek, indulnunk kell. — Nem forog fenn semmi tartozás, | Nagyságos Ur A fizetés megtörtént I már régen, válaszol mosolyogva a j házi ur. — Az alispán kétkedőén rázza ] fejét. Én harminc évvel ezelőtt jártam M erre utolszor, akkor is itt ebédeltem j az étteremben de nem hiszem, hogy I erre a kitűnő ebédre előfizettem volna, j — A vendéglős ekkor felállva en- E gedelmet kért, hogy a múltba vissza I tekintve, igazolhassa állítását. — Most 16 éve — szól mégha- 1 tottan — egy rósz útnak indult fiú bicegett be Nagyságtok házába rongyokba burkolt lábakkal, két mankón alamizsnáért könyörögve. Nagyságod — akkor főszolgabíró — elővette, kikérdezte mi baja van s hogyan támadt? A sebesülésből eredt bénaságot emlegető koldus fiú lábairól, annak ellenkezése dacára levetette a
