Harangszó, 1918
1918-05-05 / 15. szám
IX. évfolyam. 1918. május 5. 15. szám. Előfizetési ára SB (iámra közvetlen küldéssel 4 K 80 t, csoportos küldéssel 4 K. Kéziratok LOVÁSZPATONÁ-ra (Veszprém megye), előfizetési dijak, reklamációk a HAHANQ8ZÓ kiadóhivatalának KÖRMEND re, küldendők. Előfizetést elfogad minden ev. lelkész és tanító. „A mi reménységünk erős felőletek.“ II. Kor. I, 6. TARTALOM: Madár Mátyás: Unokámnak. — Czipott Géza: A hajó elindult. — Tájékozásul. — A háború és a politikai élet eseményei. — Baldauf Gusztáv: A béke és feladataink. — Hibák. — Horváth Sándor: Anya és leánya. — Hajas Dénes: A tábori őrs. — Tárca: Csajbók Lidiké: Sóhajtás. — Gyurátz Ferenc: Egy jó lecke Unokámnak. „Rendelj ream!" kis kezed ezt rarrh ^ Ajándékul egy kis jelző lapra. !i Kád gendelek kedres riráqszálam, i Miq csak élek e gyarló riláqen. K tidd gendelek, amiker felfáreni il Imakényrem, Begy az Isteni áldjam; Kád gendelek, miker a hírekkel fi Istent kérjük buzgó énekekkel.- Kád gendelek! - Oh de minek mendjam, ( Minden percben, minden pillanatban! I)isz szíremnek egyéb ragya nincsen: Kis unekám, áldjen meg az Isten! ■f Madár Mátyás. t Ütött a tizenkettedik óra. Mindenkinek kötelessége részvényt [í jegyezni. « A hajó elindult! Nem minden alap nélkül szokták az idő folyamán magyarhoni evangélikus anyaszentegyházunkat a szeszélyes és viharos tengeren künn a nyilt vizen magasra toriodó, haragos hullámokkal küzdő, hányvetett, majd zátonyra jutott, sülyedő hajóhoz hasonlítani, mely hajó azonban, hála az egek urának a százados küzdelmek között eddig, jóllehet a vészes felhő egyházunk hajójának láthatárát nem egy alkalommal már-már teljesen elsötitette, mert a vak szenvedély tőlünk nem egyszer még a létjogát is megtagadta, a haragos hullámok pedig a közöny, kishitüség-már már elborították: vészben, viharban szerencsésen megállotta helyét, mert a hajó kormányosa mindvégig maga az Élet fejedelme az ur Jézus Krisztus volt, szegény utasainak, apáinknak szivébe pedig kiolthatatlanul bele volt vésve, a lángoló egyházszeretet, a hithüség, a csodálatra méltó áldozatkészség, mely vért, életet is kész volt feláldózni az egyház oltárára. Ez a hajó hosszabb vesztegelés után, amikor pedig sokan már azt hitték róla, no most sülyed el, napjainkban ismét elindult az ígéret földje, a csendes kikötő felé. Útjában természetesen most is az elfogultság, szeretetlenség, a hitetlenség hullámai veszélyeztetik a hajót. A hideg közöny pedig erősen zsibbasztja erejét, akadályozza rendes futását. A veszedelmes iszap azonban, az egyáltalán nem törődómség, melyben az egyház hajója eddig nem egyszer megfeneklett; a lenyűgöző hinár, az egyháziat- lanság, mely haladásában oly sokszor gátolta s veszélybe döntötte, mintha még is csak a háta megett volna már. Legalább erre enged következtetni a felállítandó nyomdával kapcsolatban elért eddigi szép eredmény, evangélikus áldozatkészség, mely hihetőleg, mig erős hitből fakadt, újabb reményt fakaszt. Nincsen igazuk tehát i többé azoknak, akik időnek előtte meghúzták felettünk a halálharangot: az ev. egyház haldoklik, az többé nem életképes Magyarországon. Nem. mi élünk, mindenekfelett pedig él
