Harangszó, 1918
1918-04-21 / 14. szám
108. HARANGSZÓ. 1918. április 21. Előttünk és bizonyosak vagyunk benne, hogy az egész világ közvéleménye előtt a dolog mibenléte világos a mi külügyi hivatalunk előadása s uralkodónknak a német császárhoz küldött távirata után. Ezekkel szemben semmiféle állítás s a francia kormány legravaszabb mesterkedése sem kerülnek előttünk komoly számításba, uralkodónk személye pedig annyira felette áll annak, hogy bármiféle mesterkedés felérhessen hozzá, úgy, hogy a francia kirohanáson fel se háborodunk. Czernin külügyminiszter, minthogy elvetemült ellenfelével szemben többé annak a békés "politikának, amelynek eddig oly jeles képviselője volt, hathatós szószólója az adott helyzetnél fogva nem lehet: benyújtotta Őfelségének a lemondását. Utódjául többek között gr. Tisza István, Andrássy Gyulát emlegetik. A külügyminiszter lemondásával megingott a magyar kormány állása is. Mire e sorokat írjuk Őfelsége Bu- dapasten van és fogadja a kiváló politikusokat kihalgatáson. Akármilyen irányban akárkinek a személyével kapcsolatban oldják meg a válságot, az tény, hogy a német szövetséghez | való hűségnek hathatós szószólója lesz, mely szövetség hűségben a magyar-német barátság a legerősebb szála a köteléknek mely monarhiánkat a német birodalomhoz, s uralkó- dunkat a hagyományos szövetségi politikához fűzi. A németek győzelmes előnyomulása feltartóztathatlanul folyik tovább. A harc most már a labasséi és yperni csatorna között óriási méretekben folyik tovább s annak belátására bírta a francia közvéleményt, hogy itt már nem tüntető hadművelet volt, hanem céljaiban versengő akcióról van szó. A francia félhivatalos nem csinál titkot abból, hogy a támadás iránya í Bethune és Dünkirchen elfoglalására mutat. Dünkirchennel a németek kijutnának a francia tengerpartra s nemcsak Franciaországra, hanem Angliára mérnek súlyos csapást. A folytonos térnyeréssel járó harcok még nem is érték el tetőpontjukat, mert egy semleges forrás szerint a legsúlyosabb harcok csak ezután következnek. A németeknek az a célja, hogy szétválaszszák az angol és francia hadsereget, hogy ezután a két ármádia tönkretételével gyors békét érjenek el. A harc tovább folyik s a legközelebbi napok talán még az eddigieknél is örvcndetesebb sikereket hoznak. A német messzehordó ágyuk múlt éjjel ismét megkezdték Páris területének lövetését. i Keleten a német csapatok Finnországban elfoglalták Helsingforszt. nekelőtt a németekhez és a magyarokhoz, a kik ebben a háborúban emberfölöttit végeztek, de apellálok a monarkia minden más népe polgárainak millióhoz, a kik teljesen hűek az államhoz és nem gondolkoznak úgy, mint vezéreik némelyike. Minden osztráknak, minden magyarnak be kell állania a sorba, senkinek sincs joga félreállani. A legutolsó, a döntő harcról van szó. Minden ember legyen a fedélzeten, akkor győzni fogunk. A világháború eseményei. Jóllehet nyugaton a németek teljes erővel folytatják az offenzivát, minden nap szép eredménnyel végződik rájuk nézve, a harctéri eseményekről az érdeklődés, mégis az egész világon a politikai csatatérre terelődik át. S itt az érdeklődés tárgyát az az offenziva képezi, melyet gróf Czernin külügyminiszter indított meg a francia miniszterelnök ellen, ki a külügyminiszterünkkel folytatott csatában nem rostéit a leggyalázatosabb fegyvernemhez : a hazugsághoz fordulni. Az események központjában királyunknak sógorához, Sixtus pármai herceghez írott levele áll, melyet a francia kormány meghamisitott s most külügyi hivatalunk által közzé tett nyilatkozatokra, durva, királyunknak személyét célba vevő támadásokkal felel. benned az életrevalóság. Életkoroddal már munkából lehetnél valami mesterségben, kereskedésben, vagy a vagy a földmivelésben. Megkereshetnéd kenyeredet, szorgalommal megalapíthatnád későbbi szerencsédet. És most házról házra járva koldulással kell tengetned életedet. Igen örülnék, ha e kínos állapotból kimenthetnélek. Jer fiam, ülj le egy székre, bontsd ki lábaidon a köteléket, hadd lássuk sebeidet. — Nem lehet — tiltakozik riadtan a fiú. — Ha leveszem a kötést, a sebek felszakadnak és a fájdalom miatt elájulok. Ez alatt az ajtó felé tekintgetve hátrált, mintha valami közeledő bajt sejtene. — No, csak maradj fiam — figyelmezteti a főbíró — Látni akarom bajodat. Nálunk van jó flastrom. Feleségem maga fogja reákenni a sebekre s szépen bekötözi lábaidat. — Ne kínozzanak, elmenek — kiált a megrémült gyerek — s mankóit önfeledten ledobva fut az ajtóhoz. — Péter, fogd meg azt a fiút, hozd vissza, szól emelt hangon a főbíró. A huszár a lépcsőn menekülőt kézen kapja s a másik pillanatban a | főbíró előtt tartja vasmarkában. — Ültesd le a székre —• hangzik az intés és bontsd fel lábain a kötést Péter a fiúnak minden ellenkezése, rugdalódzása dacára is kiszabadította a rongykötelékből lábit. Ezek hibátlanok, teljesen épek voltak. — Fiam, amint látom, te a mankókat az országúton a levegőben táncoltatod és csak a faluban veszed hónod alá. A szabadban vígan énekelsz, játszol: a községben nyögve, szenvedő arccal jársz házról házra. Künn ép vagy, mint a makk, az emberek között myomorék, béna. Ez világcsufság, vétek. A bénaságtól, koldulástól meg akarlak menteni, egy jó leckével, amely megérteti veled, hogy keserű a gyümölcs, mit a bűnnek fája terem. Péter elő azzal a mogyorófa pálcával. Cirógasd meg hátulról ezt a rossz útra tévedt fiút. — Engem nem szabad megverni — siet tiltakozni a gyermek. Én né- mes ember fia vagyok. — Akkor vedd jutalmul a leckét azért, hogy nemes elődeidet már gyermekkorodban ily gonosz magaviselettel meggyalázod. Éogd elő, Péter. A pálca forgolódása alatt a fiú hangosan jajgatott, mire egyik szoba ajtaja kinyílik s onnét egy öt éves leányka jön ki s látva a jajveszékelés okát: a huszárhoz szalad és siró hangon kéri: Péter bácsi, ne bántsa szegényt. Papa, ne engedje verni. — Elég lesz, Péter, — szól a főbíró — a többit magam végzem el jó szóval. Talán ennek is lesz foganatja az adott lecke után Ékkor a másik szobából egy felnőtt ifjú jött ki, a háziúr tanuló fia, ki a nyári szünidőre jött haza. Megértvén az esetet, gúnyos, elitélő tekintettel mérte végig a könyüit törülgető fiút s szó nélkül ment tovább. — Most jöjj ide fiam — szólal meg ismét a háziúr — állj elém, nézz a szemembe és felelj nyíltan hazugság nélkül arra, amit kérdezek. — Mia neved? — Nagy Gábor. — Élnek-e szüleid? Micsoda foglalkozásuk van ? Édesapám pajtabiró volt az ura-
