Harangszó, 1918

1918-04-21 / 14. szám

r

IX. évfolyam. 1918. április 21. 14. szám.

Előfizet**! ára 86 számra közvetlen küldesse! 4 K 30 f, csoportos küldéssel 4 K. Kéziratok LOVÁSZPATONÁ-ra (Veszprém megye), előfizetési dijak, reklamációk a HARANOSZÓ kiadóhivatalának KÖRMEND-re. küldendők. Elófimtést elfogad minden ev. lelkész és tanító. ...............................................................................................

...............................................................................................................................................................................................................................;

„

íme mely igen jó és mely gyönyörűséges dolog az atyafiaknak egyességben való lakások.“ 133. Zsolt 2.

TARTALOM: Br. Podmaniczky Pál: B'zodalmad vesd az Urban. — Czipott Géza: „Vétek"!... — A külügyminiszter a cseh árulásról és a magyar hűségről — A világháború eseményei. — Egy kis konyhakertészet — Gyermekvilág. Csite K: Mariska a városban. — Tárca T.-né Munkácsy E.: Elmegyek... Gyurátz Ferenc: Egy jó lecke. — Hirek.

Bizodalmád vesd az Urba.

Pb. 3. 5.

Bizodalmád vesd az Urba, ezt az ige mondja; Boldog, aki megfogadja; nincsen annak gondja. Gondja terhét mind az Urra reáveti hittel. Boldog lesz az ilyen ember, óh kishitű, hidd el.

Ne támaszkodj, botor ember, magad értelmére, Nem a célhoz vezet el az, hanem inkább félre. Bűn homálya az elménkén, mint a sötét fátyol, Csak botorkálsz, csak bukdácsolsz, igaz céltól távol.

jöjj az Úrhoz! Bölcsességre megtanít igéje, • Segít, az ö bölcsességét elméd hogy fölérje. Bölcs csak akkor lehetsz ember, Istennek értelmét Ha keresi, kutatgatja mindenben az elméd.

így egyenes utón jársz-kelsz, ama keskeny utón, De panaszod nem lesz többé, egész bizton tudom. Meg is dorgál, meg is próbál ugyan az Ur téged, De mégis csak üdvös séges lesz egykor a véged.

tír. Podmaniczky Pál.

,/Vételt. . . !u

»Vétek e veszedelmes időkben a felekezetek között a viszálykodás iiszkét széthinteni.« Ezeket a szavakat a közel múltban a Szent István társulat ez idei közgyűlésén az elnöki székből nem kisebb ember, mint Magyarország bíboros hercegprímása, Csernoch János mondotta. A midőn ezen, minden bizonyára éber lelkiismeretének megnyugtatására tett komoly intelemért, mellyel még ideje korán felhívta a közfigyelmet a felekezeti gyűlölködés szitásából eredő közveszedelemre, nemzeti katasztrófára : a magunk részéről is Őeminenciáját mély tisztelettel ; és teljes elismeréssel üdvözöljük, azt az egyet sajnáljuk csak, hogy a kínálkozó alkalommal, ha már kimondta az á-t, a b-t is miért nem mondta ki. Nevezetesen kik azok, akik »e veszedelmes időkben« ennek a halálos véteknek, ennek a rettenetes bűnnek a szolgálatában állanak. Hol van hát a tábor, mely ép napjainkban, ebben a rémületes vérözönben lelketlen kezekkel dobálja a felekezeti gyűlölködés tüzes üszkét az egyház épületére s nem riad vissza esetleg egy egész ország újbóli láng- baboritásától ? Kik azok, akik egy világháborúnak negyedik esztendejében ebben a vajúdó korban a másképen hívók s gondolkozóktól még a lét jogát is megakarják tagadni s a felekezeti féltékenység, a vallási fanatizmus, az elfogultság alvó oroszlánját az emberek között folyton i ébresztgetik. Mert a mi evangélikus anyaszentegyházu n-