Harangszó, 1917

1917-03-11 / 11. szám

82.

HARANQSZÖ.

1917. március 11.

legdrágább javai forognak kockán. A lelki hadjáratban az embernek légértékesebb kincse, az üdvösség mehet veszendőbe.

Kik az ellenfelek ? Az ember és az ördög. Az ember dicséretére legyen mondva, a mai evangéliom először az ember támadásáról tesz jelentést. Nem hagyott nyugtot az ördögnek, amely már befészkelte magát leikébe s igyekezett védőmüveit tökéletesíteni, hanem addig bolygatta, piszkálta, nyugtalanította, mig végre tudtul lehetett adni: »a tisztátalan lélek kiment az emberből, viz nélkül való helyeken jár, nyugalmat keresvén.« A támadás tehát sikerült.

Arról nem szól az evangéliom, hogy az embernek mekkora, áldozatokba került ez a győzelem. Olcsón, aligha szabadult az ördögtől. Jézus sem arannyal vagy ezüsttel, hanem szent és drága vérével váltotta meg a világot. Ahol a lélek üdvösségéért megy a harc, ott elkeseredett tusákat várhatnak, mert a lélek többet ér mint az egész világ Legföljebb ott megy simán a dolog, ahol az ember a feltétlen békének a hive. Ahol az ember azt mondja, lelkem lehet az ördögé, csak egyéb javaimban; ételemben, italomban, pénzemben kárt ne vallják; ha lelkem az ördögé is, de vannak nekem sok esztendőre eltett — vagy eldugott — javaim, örömmel mondhatom : egyél-igyál én léiként. Az ilyen esetben nincs háború, de az ilyen béke halál, és pedig örök halál. Ha azonban az ördöggel nem kötsz ilyen becstelen paktumot, légy elkészülve keresztyén ember a végletekig menő harcra, a legnagyobb áldozatokra, Krisztus keserű poharának kiürítésére, a Krisztus keresztsé- gével való megkereszteltetésére, mert az ördög kegyetlen, számitó, szívós és hatalmas ellenség. Az ellenséges ördögnél csak egy rosszabb és ron- tóbb ördögöt tudok: a szövetséges ördögöt. Az ellenséges ördögöt Krisztus erejével legyőzheted, a szövetségébe azonban menthetetlenül belepusztulsz örökre.

A támadás az ördög ellen sikerült. A tisztátalan lélek megszaladt. Nem tudjuk, hogy az ördögnek hányadik ezredéből való volt ez a tisztátalan lélek. A hitetlenségről nevezett 1. ezredből-e, vagy a kapzsiságról nevezett 31. ezredből, avagy tán a Zsörtölődésről nevezett 999. ezredből, tény az, hogy kénytelen volt tágítani és odább állni. Sajnos ekkor az ember vezérkara egy végzetes hibát követett el. A nagy győzelem gőze

a fejébe szállt, s azt hitték az ellenség összeomlott. Vége a háborúnak. Élvezzük a békét. Ebből látszik, hogy az ember vezérkara tapasztalatlan volt a hadvezetésben. Nem tudta, hogy az ördög elleni háború soká tart: a bölcsőtől a koporsóig. Az ördög uj meg uj ezredeket tud sorozni, felszerelni, a frontra küldeni. j Nem is csoda, mikor olyan nagy segítségére vannak Jézus hűtlen, esküszegő szövetségesei, az emberek. Sőt nemcsak, hogy uj seregeket állít hat csatasorba: minden egyes katonája csüggedetlen és ernyedetlen. A tisztátalan lélek azt mondja magában: »Visszatérek az én házamba, a hon- nét kijöttem.«

Tehát elhatározza, hogy ellentámadást indit. Jaj néked, ember, aki már az első győzelmet véglegesnek hitted, söpörtél és élesítettél, cifrálkodtál és aludtál, önmagadnak tetszelegtél s azt hitted rendben a szénád! Mivel egyszer imádkoztál, azt hitted, végeztél és nyugodtan lehetsz; mivel egyszer elmentél a templomba, már legyőzted a bűnt; mivel egyszer almizsnát adtál, most már adakozó vagy; mivel egyszer megbocsátottál ellenségednek, most már tökéletes vagy. Jaj néked, mert résen kellene lenned; mert a keresztyén hadjárat jelszava az örökös készenlét; mert az Ur parancsa ismét és ismét ugyanaz: vigyázzatok!

Megindul az ellentámadás, és ime csodák-csodája, az erődökben, sáncokban, árkokban, melyeket az ördög j kiürített, nincs egyetlen teremtett lélek ; nincs egyetlen szurony, egyetlen fegyver, egyetlen géppuska, nincs még egy ásónyél sem! Az eredmény: a tisztátalan lélek nyolcadmagával tér vissza, s a hét újonc még gonoszabb, mint a régi volt.

Hány ember élettörténete ez! A szent keresztségben az ördög kimegy az emberből, de azután nyugodtan térhet vissza nyolcad, vagy nyolcvannyolcad magával, visszajöhet a tisztátalan lelkek egész dandárjával, mert mindé.j ki van söpörve, de üres, minden fel van ékesítve, de minden cifraság hamis. Üres a lélek: nincs benne megszentelt akarat, Istennek ismerete, buzgó tisztelet. Felcifrázott a lélek: világi hiúságokkal, a rang és cim pántlikáival, a vagyon és hírnév zászlóival, a nagyravágyás színeivel. Talán nem tettél semmi nagy gonoszságot, csak épen hogy üres vagy és cifra. Vigyázz, nehogy úgy járj mint az evangéliomi ember, s utolsó állapotod gonoszabb ne legyen mint az első I

Gazdag kalászok.

— Idézetek. Jellemzések. — K,

Luther az Isten hosszutürésének megvetéséről:

Az emberek rendesen azt hiszik, hogy Isten nem büntet. Mivel jóságában a büntetési halogatja és javulást vár, azt képzeli a világ, hogy mindvégig hallgatni fog. De jól vigyázzatok — úgymond Krisztus — ha nem látjájok is azonnal fenyitő kezét, minden bizonnyal sújtani fog az benneteket, ha meg nem javultok.

Ha egy darabig várakozik is, annyi hálót és tőrt, annyi csapdát állított J fel a gonoszok számára, hogy hosz- szabb időre keze közül menekülnöd lehetetlen . Örök intő példaként áll előttünk Jeruzsálem, ez a szép, szent város, melyet a pogány történeti! ók is dicsőítve említenek, mint kelet legragyogóbb, leghíresebb városát s ime romba dűlt, végkép elpusztult, mert bűneiből megtérni nem akart és Isten igéjének hátat fordított . .

Az ostrom csak rövid ideig, husvéttól ősz elejéig tartott. Ez alatt a városban minden nap annyit áldoztak, annyit énekeltek és imádkoztak, hogy rengeteg, de mindhiába. Isten bedugta fülét, nem akarta meghallani. Hisz t azért késett a büntetéssel, hogy kövessék az ő igéjét, javuljanak meg és ismerjék fel meglátogatásuk napját.

De a megátalkodott nép nem akarta. Azért mo^t a büntetés bekövetkeztekor ő is elfordult tőlük és nem indult meg többé sorsukon. Hóseás is igy fenyegeti Izraelt: »Az ő juhaikkal és barmaikkal mennek az Urat keresni, de nem találják meg, mert elrejtőzött előlük.«

Az erdélyi betörés.

Elbeszéli: Zábrák Gyula tizedes.

IV.

Kézdivásárhelyen az oláhok ép az , orrunk előtt szaladtak ki a városból. ) Az egyik szállodában, ahol az oláh tisztek étkeztek, még ott volt az asztalon a likőr, fekete kávé, pezsgő stb., nem volt idejük ebédjüket elfogyasztani. Innen az üzletekből is elhordták mindent: zongorákat, varrógépeket, természetesen a mi kocsinkon. Több mint 500 holmival megrakott kocsit vittek ki Erdélyből csak az ojtozi szoroson át. í2-én Kézdi- vásárhelyről Bereckbeakartunk menni, f csakhogy itt már utunkat állta az oláh. A tábornok és a vezérkar más utón észak felől már 9 órakor be-