Harangszó, 1917
1917-03-04 / 10. szám
1917. március 4. HARANQSZO. 75. Arany János. Arany Jánosnak, a legnagyobb magyar elbeszélő költő születésének százéves évfordulóját óhajtotta megünnepelni rnárc. 2-án Nagyszalonta városa s vele együtt a magyar nemzet. Országos ünneppé akarták tenni márc. 2-dikát, Arany János születésének 100-dik évfordulóját. A nehéz közlekedési viszonyok azonban egyenlőre lehetetlenné teszik az országos ünnep megtartását. Ami késik, nem múlik. Ha majd a körülmények engedik, minden bizonnyal, méltóképpen hódol a magyar nemzet Arany János emlékének, szellemének, ki „vallásos leikével, szelíd bölcsességével, szomorkás humorával, felfelcsillanó jókedvével, mesemondó ajkának bűvös-bájos hatalmával időtlen nagy időkig“ örök hálára kötelezte a magyart, mert Istenben bizni, a hazát szeretni, becsületességet és munkásságot tanult és tanul tőle a magyar. Az Ö országa. Irta : Koritsánszky Ottó. Harctér. A háború harmadik évét éljük. Tudjuk-e még, hogy volt, mint volt az előtt? Ráeszmélünk-e még a békés világra, annak sok ezer áldására, (amit akkor nem tudtunk becsülni!)? Avagy úgy megrészégedtünk-e a sok vérpárától, hogy mindent, mindent elfelejtettünk, amiről a háború első vész-viharos és dicsőségteljes hónapjai után sóvárogva vágyakoztunk: »vajha vége lenne már a nehéz megpróbáltatásnak, dé máskép élünk majd mint azelőtt!« Mert csak magunknak éltünk; kicsinyes-anyagias érdekek vezettek bennünket. Széthúzás és visszavonás, tülekedés és egymásra irigykedő agyarkodás! íme: mindez hova vezetett ! És némely helyütt sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy igen sokan elfásultak, belefáradtak a jó idők elérkez- tének várására. Mintha egyik-másikának szive-lelke kőből volna. Mintha minden érzés, érdeklődés kigyilkoló' dott volna. Azt mondják: az élet csak tengődés. Afféle máról holnapra bugdácsolás, anélkül azonban, hogy érdekelne, bántana, türelmetlenné tenne az, hogy mit hoz a holnapi nap. Rózsás béke remények ébredeztek már már. Gyenge volt a szárnyuk: nem tudtak felemelkedni, nem tudtak sziveinkbe lopódzani. Azt mondják a kishitüek: igy is jól van! Jól van úgy, ahogy van; ez gyökeresedett meg bennük. S ha másképpen volna, akkor — biztosra veszem — úgy volna nekik jól. Mert ezekben nincs erő, nincs akarás, nincs lélek. Nem tudnak egy szemérnyit változtatni az önmaguk lesujtását okozó nem törődésen. Nem tudják erős elszántsággal azt mondani: úgy lesz, hogy jól legyen ! pedig de máskép volna akkor! Hát sokan vannak igy otthon ? Mi lesz akkor a jövőben ?! Ri tudja majd azt a bizonyos szikrát, amiről azt mondjuk, tartjuk és tudjuk (vagy csak mondtuk, tartottuk és tudtuk!) hogy ! bennünk él és ami az állattól meg- J külömböztet, ami afölé helyez, majd újra lángra lobbantani, életre ébreszteni, nemes cselekvési tűzre hevíteni, hogy érdeklődjünk, hogy törődjünk, hogy lelkesedjünk, hogy megfeszítsük izmainkat, tudásunkat, akarásunkat és jó világot láthassunk magunk körül!? Azt mondottuk, ennyire elvoltunk bizakodva a most vérben fuldokló XX század elején, hogy az uj világot az ember fogja megteremteni. Az ember. Isten nélkül! Nem úgy van, mint ahogy az elbizakodött gőg az ajakra csalta, az agyvelő tekervényei közé belopta! Megtanulhattuk most. Megtanultuk itt kint: a régi világot az emberi bestiálitás pusztítja, rombolja, aknázza alá, robbantja föl, gépfegyverezi halálra és gázbombázza agyon És megint Istennek kell jönnie, hogy a porból, a romokból, a vérgőzős semmiből földet, világot, békét, megértést, egymástsegitést, előrehaladást teremtsen ! Mikor lesz ez? Mikor jön el megint az »Ö országa«?! S megtudjuk-e majd becsülni a szent békét, az egyetértést, az összedolgozást, egymást; mindazt, amiből áldás és jólét fakad ránk: az ö országát !! Szurmay hadtestparancsa. Szurmay Sándor altábornagy honvédelmi miniszterré neveztetvén ki, hadtestjétől az Uzsoknál és másutt is mindenütt dicsőséggel küzdő Szur- may-csoporttól ezzel a hadtestparanccsal búcsúzott: Más, felelősségteljes megbízatásra hivatván meg, elhagyom a hadtestet, amely két esztendőnél tovább a nevemet viselte és amelynek élén mindenkorjogosult büszkeséggel állottam. Nehéz szívvel hagyom el a mindig hűséggel és önfeláldozással oldalamon állott törzsemet, nehéz lesz a búcsú a parancsnokságom alatt álló hadosztályok és csapattestek kiváló vezetőitől és hadtestem egyéb szakaszaitól amelyek mindig teljes odaadással támogattak. De legnehezebben válók meg a frontom lövészárkainak bátor tisztjeitől és legénységétől, a hadtestem hőseitől, akik mindegyike minden körülmények között és közben a legnagyobb szenvedések és nélkülözések árán is, hűen szent fogada'mához, hűen kötelességéhez, helyét mint férfi és küzdő katona a legteljesebb mértékben betöltötte. Bármennyire óhajtásom volna is, fájdalom nincs módomban, hogy távozásom alkalmából hadtestem minden egyes hősének megszoritsam a kezét és személyesen vegyek búcsút tőlük. De hálatelt szívvel gondolok e pillanatban minden egyesre, vérrel és vassal mellettem kitartott és szivemhez olyan közel álló bajtársaimra, mindazokra, akik e viharra! teli időkben szemem láttára kemény küzdelmeket vívtak oldalamon és az odaadó kötelességteljesitésnek, a félelmet nem ismerő kitartásnak és rettenthetetlen bátorságnak szemem láttára oly számos példáját szolgáltatták. A hűséges ragaszkodással teljesített feledhetetlen szolgálataitokért hálás Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasztási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb háztartási és gazdasági cikkek a HANGYA boltokban kaphatók. A HANGYA italai hamisítatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX., Közraktár-utca 34. sz (Saját székházában ) 119 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövetkezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.
