Harangszó, 1917
1917-02-18 / 8. szám
Vili. évfolyam. 1917. február 18. 8. szám. Előfizetési ára 36 számra közvetlen küldéssel 3 K 60 t, csoportos küldéssel 3 K. Kéziratok GYÉKÉNYES-re (Somogy megye), előfizetési dijak a HARANGSZÓ kiadóhivatalának KÖRMEND-re, reklamációk SZENTGOTTHÁRD-ra küldendők. Előfizetést elfogad minden ev. lelkész és tanító. TARTALOM i : Szqrcyigattatás. —, Gazdag kalászok. — Buvárhajpli,arcunk és Amerika. — Rábai Zsigmonri: A kadét és a kéményseprő. (Vers.) — Csite Károly: Vendel bünhödése. (Elbeszélés.) — A világháború eseményei. — Ország-Világ. Szorongattatás. Nem elég az eddigi sok ellenség. Az amerikai Egyesült Államok elnöke megszakította Németországgal a diplomáciai érintkezést, visszahívta berlini követét és a többi semleges államot is csatlakozásra szólította fel. Velünk szemben is előreláthatólag úgy jár el, mint Németországgal, mert az élesebb buvárhajóharcot mi is kihirdettük. Hogy fegyveresen bele avatkozik-e ellenünk valamelyik semleges állam a háborúba, a jövő hamarosan megmutatja ; de akár az eddigi, akár újabb ellenségek állnak velünk szemben, most már igazán életünkről, vagy halálunkról van szó. Olyan ellenségekkel kell küzdenünk, akiktől emberséges eljárást nem igen várhatunk. Rablásra szövetkeztek, rablómód is gondolkoznak. Mig mi a háború elején is kijelentettük, hogy az országunkat megrabolni kívánó, gyilkos Szerbiától sem akarunk területet hódítani, csak megbüntetni és elvenni a kedvét, hogy a mienk után ne nyújtsa ki a kezét, már akkor azért álltak gonosz szomszédunk pártjára, mert jónak látták az alkalmat a mi megsemmisítésünkre s mig mi győzelmeink mellett mindenütt az ellenség földjén állva is olyan békét ajánlottunk, amely nem akart senkit tönkre tenni 'és megalázni, ők nyíltan hazánk és Törökország feldarabolását követelik s kimondják, hogy másként békéről nem lehet szó! Ok tehát halálra valónak ítélnek bennünket és jaj volna nekünk, ha ítéletüket Isten is jóvá hagyná. De O talán most is másként gondolkodik, mint már a háború kezdete óta any- nyiszor megmutatta, hogy az ő tervei nem vágnak egészen össze ellenségeink terveivel. Sok mindent elterveztek, sikerüket biztosnak is hitték, de Isten másként végzett. Gondoljunk csak az orosz gőzhengerre, amelynek minket kellett volna letiporni és visszafelé fordulva letiporta a maga földjét. Gondoljunk a Dardanellákra, hogyan vált Konstantinápoly dicsőséges elfoglalásának terve szégyenletes megszökéssé. Gondoljunk Olaszországra. A Bécsbe vezető utat katonai sétának tartotta s még most is ott veri véresre homlokát a ha; tármenti sziklafalakon. Gondoljunk Romániára. Azt hitte, halottrabló szerepét játszhatja el nálunk, mi már mozdulni sem bírunk és a halott úgy megmozdult, hogy a románt verte ki hazájának legnagyobb részéből. Gondoljunk csak arra, hogy kezdet óta körülzárva csak Istenre és magunkra támaszkodva sokkal kisebb erővel is erősebbek voltunk és vagyunk, mint ők, mert jónak látta Isten, hogy a kevésnek erejét megszaporitsa, a sokét pedig megszégyenítse. Sokszor ugylátszott, olyanok vagyunk, mint a gyönge edény, amelynek mindenfelől rácsapó ütésektől össze kell omlania, de talán azért vagyunk külsőleg ilyenek, hogy megtartatásunkat ne magunknak, hanem Isten erejének és kegyelmének tulajdonítsuk. Annyit megelégedéssel mondhatunk, hogy eddig a veszedelem nagyságával együtt nőtt ellenálló erőnk is. Mikor legerősebb volt északi ellenségünk s bent állt hazánk földjén, a magyar vitézség éppen a kárpáti harcokban csapott legmagasabbra; mikor Olaszország ellenünk jött, akkor történt a gorlicei áttörés és Galícia, Lengyelország felszaba-
