Harangszó, 1917
1917-02-04 / 6. szám
44 HARANQSZÖ. 1917. február 4. — Minden alá van aknázva!... Nyakon alig csíphetjük őket, mert ravasz rókák s mindegyiknek háromnégy földalatti rejtek-kibuvója van ! Legközelebbi alkalomkor a főispán rendkívül barátságosan fogadta Sá- rosyt. Hosszan beszélgetett az oláhok és magyarok harcáról s elismeréssel emlékezett meg arról, hogy Sárosy nemcsak a gyermekeknek, hanem a népnek is tanítója akar lenni — Bárcsak minden faluban egy ilyen tanítónk volna!... — Kérem, méltóságos uram, — szól közbe Sárosy. Sohase szerénykedjék, bizony igy van! Minden községben egy igazi, szivvel-lélekkel magyar tanító és akkor hiába áskálódik ellenünk az oláh. Mi maradunk az erősek és mi győzünk a szivünk lelkesedésével, kitartó munkánkkal!. . . Sárosy László néhány pillanatig hallgat, azután csöndesen közbeszól: — A föld, meg a pénz dönti el, méltóságos uram. A főispán elgondolkodva dobol az asztalon, azután az ezüst gyufaskatulya rugóra járó fedelét pattintgatja s hosszan kimered az ablakon. Szemben a régi, történelmű emlékű kat- holikus templom emelkedik s karcsú tornyai közül szárnycsapdosva repdes három fehér galamb. Talán úgy is azt olvasgatja, hogy hányán vannak, olyan sokáig néz ki szótlanul az ablakon. — Igaza van, — mondja végre nagyon nyomott, lemondó hangon, — fájdalom nagyon igaza van. Lássa, ha a lelkesedésünkre gondolok, azt hiszem, hogy az előtt romba dől minden akadály. Lehetetlenség, hogy ne győzzünk, mikor minden erőnket, legszentebb törekvéseinket visszük bele nemzet-mentő munkánkba. De ha azután a tényleges viszonyokra tekintek, éppen azokra a dolgokra, melyekről tanító ur az előbb említést tett, akkor szárnyaszegetten elcsügged bennem a reménység. A föld! •— A pénz !. . . Különben a pénz még nem volna olyan nagy akadály, bár bizonyos, hogy nagyon sok kellene. Valahogyan majd csak előteremtenénk az állam, a társadalom erőinek egy- bevetésével. De a föld!... Sokkal több van már eddig is oláh kézen, semhogy azt rövid idő alatt ellensúlyozni képesek volnánk. Ha a telekkönyvi adatokat nézegetem, sokszor szinte megrémülve kiáltok fel: elkéstünk!. . elkéstünk! .. Mintha bánná, hogy ennyire bepillantást engedett leikébe. Hirtelen felugrik s egészen más, hivatalos hangon, szinte hadarva mondja: — Legyen rajta, tanító ur, hogy ezután is minden rendben menjen Nyirkutason. Ne felejtse el, hogy maga ott a magyar állam katonája, védelmezze nemzeti érdekeinket és erősítse kultúránkat. Maga az én szemem, maga által látok és tudok mindent, ami ott történik . . Vigyázzon !. . . Az ajtóból visszaszólította. — Erőteljesebbé kell tenni az egész ellen-mozgalmat, mondotta sietve. A felolvasásokat is tegye élénkebbé. Ha idegen előadásra van szüksége, szóljon, szívesen támogatom. Vegye újra kezébe a lakosság hitel-ügyét. Készíttessen pontos kimutatást az eladósodottakról. Különösen figyelje a magyar gazdákat s ne engedje, hogy oláh pénzintézet hatalmába kerüljenek. Belenyúlt a vas-szekrénybe s kivett néhány bankjegyet. — Itt van ötszáz forint. . . Sárosy László tiltakozva emeli fel kezét. — Méltóságos uram, nem pénzért, kötelességből, minden önző érdek nélkül — Nem is magának adom,- válaszol a főispán, csak a maga kezére bízom. Használja fel ügyesen, szerezzen munkatársakat, állítson be kémeket, ja, ilyesmitől sem szabad visszariadni, ha eredményt akarunk elérni I. . . Akit nem állit ügyünk mellé a jó szive, azt szerezze meg pénzzel! Sárosy László néhány percig gondolkodik, azután pénztárcájába teszi a pénzt. — Majd elszámolok róla! . . Boldogságtól sugárzó arccal keresi fel barátját. Lelkesddéssel beszéli el a történteket s örömmel lobogtatja a bankókat. — Most, most kezdődik az igazi munka! Majd meglátod, mit tudunk elérni, ha anyagi támogatásban részesülünk ! . .. Letörjük őket! .. . Biztosan letörjük !. . . Tömböly Pista mosolyogva hallgatja. Ugyanazon meggyőződés vágányán halad lelkűk s a közös lelkesedésben még közelebb érzi magához barátja szivét. A kölcsön ügyet is elintézik. Sárosy megkapja a pénzt. Csak most látszik, mennyire nyomta lelkét a Grünhut adósság, nevetve borult barátja nyakába. Furcsa nevetés ! Könnybe lábad tőle az ember szeme. — Nem tudom, pajtás, mikor szolgálom meg jóságodat. Még azt sem tudom, hogy mikor fizethetem visz- sza, de. . . — Hadd el, öreg, — veti közbe Tömböly Pista, — nem vagyunk idegenek !. . . Csak végezz azzal az ország csalóval. Hát a leánnyal hogyan vagy ?. . . Sárosy László mosolygós arcán borulat fut át, mint tavaszi napsütésen sötétlő felhő kárpit. — Majd azzal is végzek valahogy, — mondja mosolyogva, de mosolygásában több a keserűség, mint az öröm. — Vele ? . . kérdezi barátja csodálkozva. — Nem ! saját magammal!... feleli s a hangja szárazon hangzik. — Igazad van ! Magaddal kell ezt a dolgot elintézned! Végtére is, ha érdeklődtél' is iránta, megkönnyíti a szakítást az, hogy a Qrünhut famíliához tartozik. Nem igen kívánkozhatsz közéjük !. . . Drága árt követelnének ! . . — Bizony !. . . mondotta Sárosy, azután többet nem beszéltek erről a kérdésről. ’ (Folytatjuk.) A világháború eseményei. A békemozgalom tehát nem szünetel. Erről tesz tanúságot mindenekelőtt Wilson, amerikai elnöknek az amerikai szenátushoz intézett üzenete. Az üzenetnek elvi kijelentései: a hadviselők megállapodásai magukban véve nem biztosítják a békét, ez csak egy békeliga utján történhetik. Csak győzelem nélkül való béke lehet igazi Kimaradóit az a község, ahol nincs fogyasztási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb háztartási és gazdasági cikkeit a HANGYA boltokban kaphatók. A HANGYA italai hamisítatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX., Közraktár utca 34. sz. (Saját székházában.) 115 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövetkezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.
