Harangszó, 1917

1917-02-04 / 6. szám

1917. február 4. HAKANQSZO. 45 béke. A nemzetek egyenlősége és a közös haszon lehet csak a maradandó béke alapja. Az üzenetnek gyakorlati ri-észei a következők: Egyik nép se kényszerítse rá a maga kormányzását más népre. A népek ne bonyolódjanak a jövőben szövetségekbe. A világten­gerek szabadsága és a fegyverkezés korlátozása szintén olyan alapelvek, melyek az emberiség nyugalmának elkerülhetetlen biztosítékai. Azt mondja az üzenet, hogy ezek az amerikai irányeszmék egyúttal az emberiség eszméi, a melyeknek érvényre kell jutniok. Hogy micsoda eredménnyel jár majd Wilson békeüzenete, azt ma még nem tudjuk. De az az egy bizonyos, hogy Wilsonnak a szenátushoz intézett [ üzenete, az emberiség ébredező lel­kiismeretének egy tanujele, egy fontos lépés a békéhez. A harcterek, bár az erős fagy és a nagy hideg bénitólag hat, újra | megélénkültek. A hivatalos jelentések, kisebb-nagyobb győzelmekről számol­nak be, melyeket hol nyugaton, hol az éjszaki tenger partján, hol pedig délen a Moldvában aratnak hős csa­pataink. Oláh-orosz harctér. j A Szereth arcvonalon újabb erővel folynak a hadműveletek és megálla­pítható, hogy a kezdő támadásokat az oláh-orosz haderők intézik. Az ellenséges támadások megismétlődnek Moldvában, de a legkeletibb Kárpá­tokban is. Ezeknek az erőfeszítések­nek semmi eredményük az ellenségre nézve nincs, mert támadásaik ellenére a rettenetes terepviszonyok mellett is csapataink mind előbbre dolgozzák magukat. E harctéren végbemenő hadműveletek elé a legnagyobb bi­zalommal .tekinthetünk, mert csapa­taink a rideg időjárás mellett is bá­mulatos hősiességet mutatnak. Nyugati harctér. A német hivatalos jelentés megle­petésszerűen beszámolt arról a siker­ről, amelyet német csapatok a nyugati harctéren, Verdun mellett a 304-es magaslaton elértek. A jelentőségében még egyelőre meg nem becsülhető részletsiker az antánt köreiben óriási megdöbbenést keltett. A hirtelen vég­rehajtott támadások három pont ellen irányulnak. Az egyik pont Lassigni, Noyontól nyugatra, tehát azon a szakaszon van, amely légvonalban a legközelebb éri Párist. Megélénkült harci tevékenység hire érkezik Elzász­ból, ahol a támadások szintere az elmúlt időben annyiszor hallott Hart- mannsveilerkoph A harmadik hely, ahol a németek támadása lefolyt: Verdun környéke. Ezek a jelek arra mutatnák, hogy a nyugati hadszínté­ren újból olyan napok következnek, amikor a németek gyakrabban és mindig növekvő erővel intéznek elő­retöréseket a szövetségesek vonalai ellen, hogy azután nagyszabású of- fenzivába kezdjenek. Harc a vizen. Mind nagyobb az idegesség az an­tánt berkeiben a németeknek a ten­geren folytatott tevékenysége miatt. A brazíliai vizeken operáló titokzatos német cirkálóról újból hírek érkeznek, még pedig abban a vonatkozásban, hogy megint több hajót sülyesztett el. A német cirkáló bravúros működése mellett óriási megdöbbenést keltett, hogy német tengeralattjárók az észak- nyugati francia partokat blokád alá vették, aknákkal elzárták s ott szinte zavartalanul folytatják tevékenységü­ket. A német »U« naszádok ezenkívül az angol csatornában is bravúrosan dolgoznak s nap-nap után érkezik hir az ott elsülyesztett.hajókról. Egyéb hírek. A spanyol király ellen vasúti me­rényletet követett el két gonosztevő. A merénylet nem sikerült. — Ame­rikában felrobbant egy lőszergyárban félmillió gránát. A kár 85 millió. — Zeppelinek folyton folyvást bombáz­zák Galacot. Gyermekeknek. Apró, csacska lánykánk mihelyest fölébred, Mindjárt azon hajszol: valamit meséljek. Anyját is mind ezért zavarja, sürgeti ; S vége az álomnak: mesélni kell neki. Nem is érti még meg, ’sz három éves sincsen, Mégis csupa szem-fiit s tetszik neki minden. Sokszor ki is szabja : most erről, amarról: Gombócról, cicáról, bagolyról, galambról. Ha nincs róluk mesénk, mit van'mit csinálni: Úgy kell egyet-egyet hamar kitalálni. — Ha jól viselkedtek s életben megérjük, Nektek is elmondok majd egypárt belőlük. Péci. Két alma. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer két kis leány. Ez a két kis leány egy olyan házban lakott, ame­lyiknek egy olyan szobája volt, ame­lyikben volt egy barna szekrény. És az volt a különös a dologban, hogy a barna szekrény tetején volt két alma. Azonkívül volt a két kis leánynak még egy idősebb bátyja is. Ne feledjük el, hogy egy bátyúk is volt a kis leányoknak, mert erről az idősebb testvérről még szó lesz ebben a tör­ténetben. Ha megnézhettétek volna azt a két almát a barna szekrény tetején, tudjátok-é, mit láttatok volna? Azt láttatok volna, hogy az egyik alma igen nagy volt, és olyan piros, majdnem olyan piros, mint a pünkösdi rózsa. A másik alma kisebb volt, jóval kisebb ; hozzá még zöld is volt. Ez a kicsiny, zöld alma a nagy, piros alma mellett fél olyan kívánatosnak sem tetszett. Mindenki megmondhatja annak, aki kérdi, hogy olyan házban, ahol gyermekek vannak, sok mindenféle dolog történik. Mert a gyermekek sok mindenfélét csinálnak. Felnőtt embernek még az esze ágában sincs annyiféle dolog, amennyit a gyerme­kek véghez tudnak vinni, ha hozzá­fognak. Így történhetett meg, hogy egy szép reggelen, mikor a napsugár az ablakon keresztül beugrott a szo­bába és éppen a barna szekrény te­tején a két almát ölelgette, a két kis leány egymás kezét fogva ott állott a szekrény előtt és tágra nyilt sze­mekkel nézte nem a barna szekrényt, nemis a napsugarat, hanem mit? A két almát. Pedig az Etelka már el­múlt hat éves, a Juliska pedig még nem volt öt se, mégis mindaketten a két almát nézték. Régi dolog, a kis leányok édes anyja is tudta, hogy az Etelka legtöbbször mást gondolt, mint a Juliska. De ezen a szép reg-

Next

/
Thumbnails
Contents