Harangszó, 1917

1917-12-25 / 35. szám

1917. december 25.

HARANQSZO.

283

A v Irghábf ru esemény* i.

Isten nevében egy lépéssel ismét előbbre jutottunk volna az utón, amely a bekehez vezet. 1917. dec. 17-én déli 12 órakor kezdetét vette ugyanis az 1918. január 14-én déli 12 óráig tartó fegyverszünet, melyet Ausztria Magyarország. Németország. Bulgária és Törökország legfőbb hadvezetőségeink képviselői Oroszország legfőbb hadvezetőségével a tartós és mindegyik félre nézve tisztességes béke megkötése végett kötöttek. A fegyverszünetre vonatkozó szerződés 11 pontból áll.

íme elérkezett tehát az a nap, amikor az ádáz ellenségék odaszáradt vértől megmosott kezeiket megpróbálják egymás felé nvujtani. A népek milliói, a szenvedők, éhezők pedig várják reszketve azt a pi lanatot, amikor a két kéz egymásra talál. Nincsen okunk kételkedni abban, ha csak valami véletlen nem jő közbe hogy az Oroszországgal megkezdett béketárgyalások megteremtik a békét és pedig minden valószínűség szerint a külön békét. Mert, hogy a háború förgetege, mely egész Európát sötétségbe borította, mikor múlik el végkép, Európa többi népei mikor térnek rá arra a virágos útra, amelyre most Oroszország elindult, az ma még sötét titokként áll előttünk. Sötét titok előttünk annyival

is inkább, mert a béke első trombita- hangjától megrettent antánt amint látszik, még egy jó igéig mindenfele eszközzel meg fogja kiserleni, hogy elzár a füleit a saját népének békesiralmai elől is.

De ha Anglia, Amerika Francia- és Olaszország a hatalom erejével és a politika minden furfangjával próbálják is még egyszer, talán utoljára rátaposni a hamut a béke lángjára, mert hiszen erről tesz. tanúságot mindaz, ami most az antánt államokban történik : Lansdovne békeszózata mind erősebb kezd lenni Angliában Llovd Qeorge minden harciriadójával szemben ; Olaszországban akármilyen irtóhadjáratot is indítottak a békepárti Gioútti ellen, ez csak azt bizonyítja, hogy a nepben nagy a békevágy, mely egyszer csak elemi erővel fog kitörni, Franciaország százszor vád alá helyezheti a békeért fáradozó Caillauxt, ez nem fogja megakadályozni a központi hatalmakat abban, hogy megbékélt szívvel, világos fejjel leüljenek a békeasztalhoz Keleten.

A csendes kelettel szemben Nyugaton CambraitóT délnyugatra és Szt.-Quentintől délre, nemkülömben Szt.-Mihieltpl északra annál hangosabb a levegő az ágyudörejtől.

Az olasz harctéren Brenta és Piave között haconlóképpen élénk tüzérségi harcok folynak.

Karácsony éjjelén.

1917.

Az ígéret bűvös varázsa szárnyal Ez éjszaká an a világ felett,

Hogy betöltse hittel, meleg sugárral És bízó reménnyel a sziveket.

Ha már a hiú dölyf s önző irigység Világrombolásba szédült is belé,

S Istent, törvényt, adottszút meggyalázva, Véres keze kél csapkod az ég felé; jog s igazságért küzd k szivében I még az, amit meg nem rendite: Betlehem csodás misztériumának Irgalmat váró nagy és szent hite.

Pusztulás, nyomor, átok s szenvedések Mi a gyülölség nyomában fakad.

A kétségbeesés kísérti a lelkei,

S már-már mindm vérséget megtagad.

Ám a betlehemi jászol melege Felengeszti a fásult sziveket,

Könyörület S'áll a közöny helyébe; Könnyet letöröl áldott szeretet.

Oly rég borong már a vérzivatar. . . Szorongva várjuk felderülesét.

Szinte ros ad a hit, hűl a szív heve,

Oh oh csüggesztő már ez a sötét.

De felragyog a betlehemi csillag,

Áttöri a rémes, zord felleget S szebb jöv i reménye ihleti meg ma A békét áhitó embersziveket. . .

Az Ígéret bűvös varázsa szárnyal Ez éjszakában a világ fölött. . .

„Dicsőség Istennek“ — zendül az ének — S béke legyen az emberek között!

RÁBAI ZSIGMOND.

Jegyezzünk hadikölcsönt!

a gyerekek, ha tésztával, cukorral az idén el nem rontják a gyomrukat.

— Ne félj attól! Cukorjegyet úgyis már három hónapja nem kaptunk, de nem tréfálkozni hívtalak, nekem még igen sok a dolgom

— Megígérem, hogy komoly leszek. S ha már karácsony nem lehet meg mákos vagy diós kalács nélkül, megnyugtathatlak, hogy tavalyról maradt dió ott a gerenda sarkában, jó is még, kóstoltam a napokban. Mákunk is van abban a fölakasztott zacskóban. A liszt utalványra már hozza is a malomból a Nikolica szomszéd a te fehér lisztedet. Most már aztán nincs is rám szükség.

— No, mintha ezzel már minden kész volna, csak szaladj megint kalapálni.

— De Anyuskám, hidd el, jobb híján jól fog esni ez az összeeszkábált jétákféle a kicsikéknek.

— Már ugyan kinek esnék jól az ilyen kuporgó nyomorúság amikor olyan kongruás fizetésből kell megélni, amit csupa készpénzben fizetnek ki neked!

— Apuskám, jöjj csak, legalább nézd meg, mit csináltunk. Anyi időt szakíthatsz magadnak, hogy meglásd, mit végeztünk.

— Alapos munka mondhatom, másfél nap alatt ennyi dolgot elkészíteni. Dehát ezt a mai szent estén kell majd megennünk, vagy még a jövq évben is ebből élünk?

— Nem is visszük ki a kórházba, ahogy mondani szokták, nincsenek is ott most szegény sebesült katonák, mint tavaly.

— A kói házról jut eszembe, még nem is említettem, hogy megkaptam kérdésemre az értesítést, három evangélikus betegünk van, mind vidéki. Még ma ki szeretnék hozzájuk jutni, mert holnap, holnapután a szórványistentiszteletek miatt nem érek rá. Megyek is mindjárt.

— Jó, hogy én is készen vagyok, mert legalább annak a háromnak viszel mégis egy kis kóstolót, hisz senkijük sincs itt. De legaiábö segítenél vágni, vagy csomagolni!

— Szívesen, de ha ennyit csomagolsz egynek, hogyan .vihetem ? Kosarat vegyek a hátamra?

— Azt se kellene soká vinned Szívesen levenné akárki a hátadról. Óh ti ügyetlen férfiak! Mennyire megakadtok, ha számitástoktól egy kicsit el kell térni. Ne félj, a lányunk ugyan haza szaladt egy órára, de a harangozó még a templomban van, majd elviszi ő, az árváinak meg készítek még egy csomagot.

— Szomorú est ez Józsi bá’. Egészen besötétedett, de világosság sehol sem látszik, csak a fagyos esőt vágja szemünkbe a hideg szél.

— Hát kérem petroleom nincsen, szegény embernek nem telik gyertyára A szerbek, románok pedig nem most ünnepelik karácsonyt, hanem két hét múlva.

Ezért is olyan borongós, szomorú nekem ez az ut Itt a nagy magyar alföldnek csaknem a közepén magyar szót alig hall az ember. Mintha nem is édes hazánkban lennénk. De már itt vagyunk a kórháznál.

— Sokáig voltál oda Apuskám. Nyugtalankodnak már a gyermekek. Menj csak be hozzájuk s majd ami/