Harangszó, 1917
1917-12-25 / 35. szám
Vili. évfolyam. 1917. december 25. 35 szám. Előfizetési ára 36 számra közvetlen küldéssel 4 K 00 f, csoportos küldéssel 4 K. Kéziratok QYÉKÉNYE8-re (Somogy megye), előfizetési dijak a HARANQ8ZÓ kiadóhivatalának KÖRMEND-re, reklamációk 8ZENTQOTTHÁRD-ra küldendők. Előfizetést eliogad minden ev. lelkész és tanitó. { 5 TARTALOM: Szalay Mihály: Orosz fenyők. (Vers.) — Zongor Béla: Krisztus lelke győz. — Bíró László: Karácsony. (Vers.) — Karácsony. — Világháború eseményei. — Rábai Zsigmond: Knrácsonv éjje'é". (Vers) — Kapi Béla: A kötelesség útja. (El beszélés.) — Karácsonyra. (Vers.) Orosz fenyők. Tépett fenyőit állnak sioáren A meggyéiért eresz halárén. ;Meg-megrezzenoe,' berzadezoa Bendelnak a gyilkos napokra.- ^egy sir! a táj! fpegy jeli a gránát! élőnek láttuk halálál! § hány águnk hullt recsegne - rengne A nérbe reskadl emberekre! Krtünk mi is genesz niláget; h)egy megoisell! Begy elgyalázell! Ruszáll a lombunk, rencs a törzsünk; $sak egy maradt épen közöttünk! , — Es szól az az egy ép esengne: Meghalnék én, csak béke lenne !■ Adhatnám én meg koronámat Békés, boldog karácsonyfának! Szalay Mihály. Krisztus lelke győz. Irta: Zongor Béla. Már a negyedik karácsony, amikor benn a meleg szobákban nehéz sóhajok szakadnak föl azoknak a leikéből, akik övéiknek az egykor ölelő, most pedig nehéz fegyvereket szorongató, vagy a távol idegenben bontott kórházi ágyon sebzetten és bénultan összekulcsolt karjaira gondolnak Már a negyedik karácsony, amikor künn a lövészárkokban vágyódó epekedéssel emlékeznek régi, meghitt családi ünnepekről azok, akik — mint az első karácsonykor a pásztorok — a hideg mezőkön őrzik nyájaikat, őrzik az ő testvéreiket. A három évnél hosszabb idő óta tartó háború olyan a lelkűnkön, mint egy sötét éjszakának a reánk nehezedő nyomasztó terhe. Ebben a hosz- szu éjszakában az első két karácsonyünnep még csak egy-egy kis pislogó csillag, a harmadik a már ragyogóbb hajnalcsillag, a negyedik meg mintha a derengő napnak a fényéből is magán hordozna egy kis világosságot. Igaz, a hivő lelkek az első két karácsonyünnepen is találtak legalább egy kis zugot, ahol békén ünnepelhettek: a saját szivüket. Tudták annak a karácsonykor született kis gyermeknek az evangéliomából, hogy szerető, jó Atyánk az, aki a világot kormányozza, tehát bizodalom lakott lelkűkben, amikor tombolt odakünn a vihar és béke honolt, amikor dühöngött odakünn a harc förgetege, — de mégis sok csüggetegséggel volt tele az első két háborús karácsonyünnepen a mi lelkünk. Úgy éreztük, hogy amint azok a názáreti vándorok nem találtak a tülekedő emberek rut önzése miatt Betlehemben szállást, — Krisztusnak, a békesség királyának sincsen helye a világnak a vendégfogadó házánál. A harmadik háborús karácsonykor azonban már kezdett oszladozni a homály: az Urnák világossága már körülvette az embereket és gyulado- zott a harcban álló nemzetek közül legalább néhánynak a lelkében az a világosság, hogy az emberiség föladata nem a rombolás, hanem az építés, nem a harc, hanem a békesség A negyedik karácsony napját már úgy ünnepelhetjük, hogy megvalósult egy darab a karácsonyi jóslatból: „A
