Harangszó, 1917

1917-12-16 / 34. szám

HARANÓSZÓ. 1917. december 16. 274. tátalan. Jellemző rá nézve, hogy mi­kor jegyző korában kérdezték, mert csodálták, hogy olyan csöndesen végzi a sok ember sok féle ügyes-bajos dolgát, hogy mit csinál, ha megharagitják, azt mondja: hallgatok. Hátha igen,meg­haragitják? még jobban hallgatok. A zsoltárokat és a biblia egyes helyeit hallomás után korán megta­nulta s felnőtt korában is kedvvel énekelte a zsoltárokat, a biblia igaz­ságait pedig sokszorosan felhasználta költeményeiben és követte magavise­letében. Apja hamuba irt betűkön tanította meg Írni, olvasni s mire iskolába ment, már több könyvet átolvasott. Az iskolában mindig az első volt. Csodálták tanítói is, mások is. Ami könyv a kezébe került, mind elolvasta. A bibliát is korán végig olvasta. Ko­rán kezdett verselni és Szalonta kis poétájának nevezték. Szülei szegény­sége miatt más tanulókat tanított. Később Debrecenben tanult. Innen, hogy a tovább tanuláshoz pénzt sze­rezhessen, elment Kisújszállásra taní­tónak, azután Debrecenben tanult is­mét. Érezte nagy tehetségét, de nem tudott pályát választani. Festő, szob­rász szeretett volna lenni és végül színésznek csapott fel 1836-ban 19 éves korában. Egy vándor társulattal Mármaros- szigetre került. De hamar megunta a Mit köszönhetünk :i reformációnak? Irta: Szalay Mihály. A reformáció megtisztította az egy­házat attól a sok emberi találmány­tól és visszaéléstől, amely lassan­ként annyira elborította, hogy alig lehetett benne Krisztus egyházára ismerni. A pogányok sok Istene átjött ide és lassanként benépesítette az eget, csakkogy itt szenteknek nevezték Őket. Azt tartották róluk, hogy több jót tudtak tenni életük­ben, mint amennyi az üdvösség elnyeréséhez szükséges s az egyház az ilyen felesleges jókat másoknak adhatja el. így keletkezett a bűnbo­csátó cédulákkal való szégyenletes kereskedés. Holtuk után pedig köz­ben járnak az Istennél, tehát kö­nyörögni kell hozzájuk. Földi ma­radványaiknak, vagy ereklyéiknek csodatevő, gyógyító erőt tulajdoni­nyomort is, a romlott környezetet is. Ezt Írja egyik barátjának: Képzeld a nyomort! pádon hálni, kabáttal taka­rózni s kölcsön kérni ruhát, mig az ember mosat « »Ha volt is kedvem a színészethez, vég kép elment az e lumpok között.« Egyszer álmában anyját halva látta s nem tudott nyu­godni, hét napi gyaloglás után haza érkezett. Anyja pár hét alatt meghalt, apját pedig megvakulva találta. Ilyen állapotban nem tudta elhagyni. Szülő­városában tanító, majd jegyző lett és megházasodva csak hivatalára és családjára gondolt. De azért a tehet­ség mindig csak tanulásra sarkalta. Sokat olvasott. Megtanult latinul, görögül, németül, franciául és ango­lul s ezekből költői műveket fordított. 1846-ban »Toldi« cimü költői el­beszélésével pályázott a »Kisfaludy társaság*-hoz s nemcsak a díjat nyerte el, hanem egyszerre a legna­gyobb költők közé emelkedett és Pe­tőfi is meleg barátságba fogadta. 1848-ban nemzetőr volt. A szabad­ságharc után nevelő, majd nagykőrösi tanár. Utóbb fölkerült Pestre és ott halt meg 1882. október 2-án. Legkiválóbb művei a »Toldi«, »Toldi szerelme« és »Toldi estéje.« Ebben a három könyvben Toldi Miklós ifjú­ságát, férfi korát és öreg korát be­széli el olyan tiszta, zamatos magyar­sággal, hogy hozzáfogható mestere tottak, aníi már semmivel sem áll fölötte a bálványozásnak. De em­berfeletti hatalommal ruházták fel a I p^pi, rendet is, mikor azt tanították, hfegy a pap megbocsáthatja, vagy megtarthatja a bűnöket, a kenyeret és bort a misében Krisztus testévé és vérévé változtathatja át. A pápa pedig Krisztus helytartójává lett s hit és erkölcsi kérdésekben csalat- kozhatatlan. A papi rend mind jobban elkülönült a világiaktól és azok fölé emelkedett; a pápa meg egyenesen a világ ura akart lenni és megalázott hatalmas fejedelme­ket. Minden törekvésük Róma ha­talmának növelésére irányult. Ezért léptették életbe a papnőtlenséget, hogy a papokat ne kösse se család, se szülőföld, hanem szivük annál inkább Rómáé legyen s vagyonuk ne szálljon örökösökre, hanem az egyházat gazdagítsa. A népet tu­datlanságban tartották, hogy szeme meg ne nyíljék és vezetésüket le ne rázza magáról. Behozatták a fülbegyónást, hogy az emberek bűneiket elsorolva függésbe kerül­jenek azoktól, akik lelkűk legfél­a magyar nyelvnek nincsen. Ebben felette áll Petőfinek is. Hét kötetre való mukái bizonyítják, hogy Petőfi mellett ő a legnagyobb magyar költő s ha Petőfi első az érzelmek meg- éneklésében, Arany első az elbeszélő költészetben. Nekünk külön is büszkeségünk mind a kettő, mert Petőfi evang., Arany ref. vallásu volt s Arany szinte meg­testesülése a biblián nevekedett isten­félő egyszerű, becsületes, kötelesség- tudó magyar protestáns embernek. Ezeket a szép lelki tulajdonságokat megtartotta akkor is, mikor az egész ország dicsőítve emlegette nevét. A biblia levegője át meg átjárta lelkét, jellemét, költészetét. Elég lesz ilyen soraira rámutatnunk: Ki ruházza fel a mezők liliomát ? Ki visel hü gondot az égi madárra ? Utlan bujdosónak ki vezérli nyomát? Kit nevez atyjának az atyátlan árva ? Él még a jó Isten, ő engem is szeret, Megadja, ha kérem a napi kenyeret. Vagy: Nemes önbizalom, de ne az önhittség Rugói lelkedet nagy célra feszítsék: Legnagyobb cél pedig itt e földi létben Ember lenni mindég minden körülményben. Vagy olvassa valaki el Toldi történetét, látja hogyan arat a becsületes, rom­latlan lelkű 'Miklós diadalt és hogyan lesz Qyörgy, a hálátlan és szívtelen testvér és fiú vadak zsákmánya, mint a biblia mondja a szülők tanítását tettebb titkait ismerik. A szentségek számát hétre emelték stb. A refor­máció kimutatta, hogy szentek nincsenek, mert nincs olyan ember, aki bűnt ne cselekedett volna. Felesleges jót senki sem tudott tenni, hanem a legjobb ember is rászorul Isten kegyelmére. Bünbo- csánatot pénzért nem lehet venni; ember nem is, C6ak Isten bocsát­hatja meg a bűnöket. Jézuson kívül közbenjárónk nincs, szentekhez imádkozni nem szabad; a papnak nincs a kenyér és bor átváltoztatá­sára csodatevő ereje; Krisztusnak nincs szüksége helytartóra, mert mindig jelen van az egyházban; a pápa is ember, tehát tévedhet; egyedül Isten csalhatatlan. A papi rend nem áll felette a világinak, hanem a pap a gyülekezet meg­bízottja, akire az ige hirdetése, a szentségek kiszolgáltatása és a gyü­lekezet vezetése van bízva; a pápa hatalma nem isteni eredetű, hanem lassanként egyes fejedelmek ado­mányaiból keletkezett. Krisztus azt tanította, hogy aki első akar lenni, legyen a többinek szolgája, tehát

Next

/
Thumbnails
Contents