Harangszó, 1917

1917-12-02 / 32. szám

260.

HARANOSZO.

1917. december 2.

Egy hitvalló asszony.*)

Kép a magyar protestantizmus történetéből.

Irta: KISS SAMU.

Véres nagy időkből dicső nagy időkbe visz az emlékezet Négyszázados múltnak csodás eseményei rajzanak föl lelkűnkben. Ez események központjában ott látjuk Luthert, amint Pál- apostoli lelkülettel és jellemszilárdsággal száll síkra a világ átformálására hivatott uj s magasztos eszmékért. Fegyvere azonban nem gyilkoló szerszám, nem kard, nem puska, hanem az élet igéje. Célja sem népek leigázása, hanem a századokon át lealázd szolgaságban és rabságban szenvedő lelkek felszabadítása. Az ultimátum, mellyel a rdm. kath. egyháznak a hadat megüzenni, az a 95 tétel, melyet 1517. október 31 -én wittenbergi vártemplom ajtajára kiszegezett. Kalapács-ütéseinek hangja, mint a háborút kezdő ágyulövések moraja, ébresztőleg és vigasztólag zúg bele a tespedő korba. S nyomán két ellenséges táborra oszlik a világ. Az egyiknek élén áll maga a reformátor kezében a bibliával, a másiknak élén római pápa ajkán az átok és kárhozat szavaival. Minél jobban és félelmesebben dörög boszut lihegve ez,

*) Felolvastatott a győri evang. belmisz- sziói egyesület reformációi vallásos estélyén.

legyenek és az evangélikus nevet az evangéliom ismeretével és közvetítésével meg is érdemeljék. A biblia terjesztő társulatok azt tűzték ki feladatul, hogy áldozatot, fáradságot nem kiméivé az életkönyvét olcsón eljuttassák minden házba, a földkerekség minden részébe, hogy áldását keresztyének, ' pogányok érezhessék. A legnagyobb ilyen intézmény a „Brit és Külföldi Biblia Társulat,“ amely 1804-ben Londonban alakult s mikor 1904-ben fennállásának százéves évfordulóját ünnepelte, a bibliát, vagy annak egyes részeit, már majdnem hat millió példányban küldte szét 370 nyelven. Hazánkban száz év alatt a teljes bibliát 287.000, az újszövetséget 847.000 példányban terjesztette el. Egyik vevő igy nyilatkozott róla: „A biblia tükör az én kezemben; ebből látom, mi vagyok és mivé kell lennem!“ Ha lelkünk képét ebben olyan gyakran megnéznénk, mint arcunkat az üveg tükörben, akkor lelkünk tisztítására is bizonyosan több gondot és időt fordítanánk. Mert nem igaz, hogy

annál lelkesebben forgatja bibliáját, mint egyedüli fegyverét, amaz s annál diadalmasabban zengi: »Az ige kőszálként megáll, megszégyenül, aki bántja. . .«

De a szellemi küzdelem csakhamar elfajult. Az ige ellenébe ugyanis, látván, hogy »nem bírnak vele«, közönséges, hatalmi fegyvereket szegeztek. A világosság elnyomására felvonultak a sötétség hadai minden kigondolható borzalmassággal és kegyetlenséggel. Az érdekeit féltő vallási elfogultság zsarnokokat, hóhérokat szült; mig a lelkiismereti szabadság védelme hősöket, mártírokat termett... Szomorú kiváltságunk, hogy egy nemzet sem oly gazdag hitvallókban, mártírokban, mint a magyar protestáns egyház. Hitvallóink között találunk minden rendüeket és ranguakat: lelkészeket s tanítókat, világi urakat s jobbágyokat. Sőt gyönge asszonyokat, nőket is, kik a vallásukért való üldöztetésekben és szenvedésekben oly erőseknek, állhatatosaknak mutatkoztak.

Egy ilyen hitvalló asszonyt akarok bemutatni ezúttal Bethlen Katalin személyében.

.*

A Bethlen-család Erdély legrégibb és leghatalmasabb főúri családjai közé tartozik A nemzetség okiratilag 1528- ban emlitettik először; a monda

nem érünk rá. Bethlen Gábor negyvenhárom csatában vett részt, naggyá, műveltté, gazdaggá tette veszélyes, nehéz időkben országát; állami gondjai mellett igazgatta családi ügyeit, jószágait is; azt irta egyik levelében: „Annyi gondom vagyon, hogy egészségem is szintén megbomol immár miatta,“ mégis huszonhatszor végig olvasta a bibliát, amelyet mindig magánál hordott.

I. Rákóczi György, Erdélynek szintén nagy fejedelme, harminc- kétszer tette ugyanezt. II. Vilmos német császárnál több és fontosabb gondja-dolga kevés embernek van a földön, mégis ráér a biblia olvasására.

A reformáció visszaadta a bibliával együtt az igaz hitet. Az apostol szerint a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéjéből. Tehát csak annak lehet hite, aki hallotta, ismeri Isten igéjét. Aki nem ismeri, nem is sejtheti, mit és hogyan kell hinnie. Az emberre nézve semminek sincs olyan elhatározó fontossága, mint a hitnek.’ Olyan az életünk,

azonban egészen Szent István húgáig, Saroltáig fölviszi eredetét. A családnak két ága van : a bethleni és az iktári. Mindkét ág nevezetes szerepet játszik történelnünkben. Az iktári ágból való Bethlen Gábor fejedelem, a magyar potestantizmusnak Bocskai és a Rákócziak mellett egyik védő pajzsa s oszlopa. Az iktári ág a múlt század közepe táján halt ki: mig a bethleni ág, mely szintén sok jeles férfiút adott a hazának, ma is él és virágzik. Ennek a bethleni ágnak egyik méltó sarjadéka Bethlen Katalin.

1700. november 25-én született Bonyhán. Atyja gróf Bethlen Samu küküllő-megyei főispán s marosszéki főkapitány, anyja pedig borsai Nagy Borbála volt. Édesapját alig nyolc éves korában elveszítette. A hódolók seregétől körülrajongott fiatal és szép özvegy azonban nem sokáig viselte a gyászfátyolt. Újra férjhez ment a szintén özvegyi sorban élő báró Haller Istvánhoz, az erdélyi főkormányszék elnökéhez, akinek első nejétől három fia maradt.

A mostoha apa, noha maga róm. katholikus volt, református nevelőt tartott a kis Katica mellett. Sokkal felvilágosultabb volt, semhogy az addig protestáns légkörben és szellemben nevelkedett, erősen vallásos kedélyű lánykát a katholikus hitre való tanítással lelki megrázkódtatásoknak

amilyen a hitünk. Aki nem hisz Istenben s a magasabb, földöntúli életben, soha nem tud a porból igazán följebb emelkedni. Vágyain, gondolatain, cselekedetein mindig ott éktelenkedik valami alacsonyság. Ellenben a hivő embernek legközönségesebb cselekedetén is ott érzik valami magasabb világ le- hellete. Ha szól, ajkán mintha a megszokottnál tisztább szó, szinte isteni beszéd fakadna; ha szolgál, mintha másokénál nemesebb, szinte isteni erővel tenné azt. Mint az első keresztyénekről feljegyezték: „Testben élnek, de nem élnek test szerint.“ A világnak igazi jóltevői, nemes értelemben vett nagyjai mindig nemes, nagy hitü emberek voltak. De még a népek is akkor legnagyobbak, mikor a hit legjobban áthatja őket. Ezt bizonyítja a nemzetek története és kiváló emberek ilyen nyilatkozatai: „Egy embernek, aki derekasan, becsületesen akar valamit tenni, minden körülmények között erős hitre van szüksége“. . . „Az emberi nagyság titka abban áll, hogy egy utón haladjunk Istennel“...