Harangszó, 1917
1917-12-02 / 32. szám
258. HARANQSZÓ. 1917. december 2. Mi is nehezen várjuk ezt és őszinte lélekkel imádkozunk minél előbbi eljöveteléért, de tudnunk kell, hogy az igazi békesség csak Jézussal és Jézuson keresztül jöhet el hozzánk, melynek feltétele az őszinte bünbánat- ból és alázatosságból eredő megtérés. Ezt a békességet már negyedszer atánlotta fel a háború folyamán Jézus, az ádventi király, negyedszer szólít fel bennünket elfogadására: »Imé az ajtó előtt állok és zörgetek.« »Légy buzgóságos azért, és térj meg!« — és mi nem hallgatunk szavára I Csudálkozunk azon, hogy ellenségeink visszautasítják be'keajánlatunkat, de azon nem ütközünk meg, hogy mi is visszautasítjuk Üdvözítőnk hívogató szavát. Nem akarunk ajtót nyitni előtte. Nélküle akarjuk megvalósítani a békét, bünbánatról, megtérésről hallani sem szeretünk. Mindig csak a külső körülményekben keressük a baj okát s elfelejtjük, hogy tulajdonképpen belső okok, a szív gonosz vágyai és indulatai: az önzés, az elbizakodás, a haszonlesés, a gyűlölet, a vallástalanság szülik a bűnt és zúdították reánk közvetett utón bűneink büntetését: a háborút. Az igazi békességnek tehát legnagyobb akadálya az emberi bűnösség, amely a háború alatt szinte diadalünnepeit üli. Krisztus békességéért éppen ezért nagy art kell fizetnünk : Mit köszönhetünk reformációnak? Irta: Szalay Mihály. A föld mélye tele van kincsekkel, de azok csak akkor gazdagítják a világot, ha napfényre kerülnek. Mig rejtve maradnak: holt kincsek, nem használnak senkinek, a mitsem sejtő emberek gondtalanul, vagy éppen a szegénység gondjával küzködve járnak el felettük. De jön a bányász, felhozza a kincseket és gazdagabbá teszi velük a világot Bányász volt a négyszáz esztendeje fellépett nagy reformátornak, Luther Mártonnak apja; bányász a reformátor is, csakhogy ő azokat a lelki kincseket kutatta fel és hozta napfényre, amelyeket a keresztyén- ség adott a világnak, de a pogányságból átlopódzott babonának emberi találmányoknak, visszaélémeg kell térnünk, újjá kell születnünk, hogy a vallásos megújhodás megteremthesse a társadalmi, nemzeti megújhodásnak is az alapfeltételeit. Magunknak kell először megjavulnunk, Istennel kell kibékülnünk, a Jézus Krisztust szivünkbe zárnunk, hogy eljöhessen hozzánk az ő békéje s vele együtt reánk virradjon a politikai békességnek hajnaja. Óh jövel ádventi nagy király, térj be hozzánk s halld meg buzgó imánk: „Lelkűnknek itt alant Te adj békekséget, Baj s szenvedés között tűrő szelídséget S mennyben üdvösséget.“ ‘ Négy hét választ el bennünket Karácsony szent ünnepétől. A „ Harangszó “ hazulról megküldött ünnepi üzenetben kívánja felkeresni ismételten azokat, akik Karácsony szent estéjét künn a táborban, az olasz síkon, Albánia maláriát osztó mocsaraiban, Románia pusztáin vagy a több százkilométeres orosz arcvonal valamelyik pontján töltik. Ne sajnáljuk azért a filléreket! Ne fáradjunk el a jóltevó adakozásban! Hadd érezzék véreink Karácsony szent estéjén a tábortüzek fényénél, hogy idehaza értük dobog minden szív, értük imádkozik minden ajk. Adományokat e célra elfogad minden lelkész és tanító. 1 r- 1 — ■■■seknek iszaprétege lassanként eltemetett és salakkal kevert. A Luther és társai által megindított reformáció tehát nem hozott uj vallást, csak megtisztította az idők folytán megromlott keresztyén- séget. Erre emlékeztet magának a reformációnak neve is, amely szó szerint visszaformálást jelent. Visz- szaformálta a keresztyénséget eredeti tisztaságára és egyszerűségére. De éppen ezzel olyan nagy változást idézett elő az emberiség életében, hogy általában innen számítjuk a világtörténelem uj korát: eddig tart a lelki sötétség, innen kezdődik a felvilágosodottság. A. reformáció egyházi téren indult meg, de hatása és áldása kiterjedt többé-kevésbé az emberi élet minden terére. A reformáció vissza adta az emberiségnek a bibliát. Jézus szavait: „Tudakozzátok az Írásokat, mert azokban örök életetek van és azok tesznek bizonyságot én rólam,“ valamint ezeket a szavakat: „Boldogok, akik hallgatják az Istennek beszédét és megtartják azt,“ az első keresztyének híven követték és A soproni evangélikus főiskola történetéből. Irta: Hetvényi Lajos. A soproni líceum országos jelentősége : uttörés különböző téren. A 18-ik század végén líceumunk méltán kapta a „soproni Parnassus“ nevet. Több jeles tanár mellett ez időben első sorban is Schwartner Márton érdeme az, hogy a soproni iskola annyira kimagaslott és több téren a magyarhoni oktatás és nevelés történetében nevezetes úttörő munkát fejtett ki. II. József figyelmét sem kerülte ki a jeles tanár, akit 1788- ban a budai egyetemre a diplomatika tanárául nevezett ki. A tanárok odaadó, lelkiismeretes munkájával kapcsolatban összhangban volt ekkor az ifjúság jobb részének érettsége, komoly törekvése, nemes lokalizmusa, mely az önművelésnek ritka, szinte korszakos jelentőségű virágát fakasztotta és gyümölcsét érlelte meg. Oly idők voltak ezek, amidőn a diákok a nemzeti fejlődés, művelődés ügyét komolyan szivükön viselték és komoly, érett férfiakhoz méltóan alkotó munkát végeztek. Ezeknek élén állott Kis János, aki tanuló korában 1790-ben az ország belső önképzőkörét, a „ Magyar- Társasg “-ot alapította meg, amelynek jelentősége akkor kiemelérezték is Isten igéjének örök életre vezérlő és boldogító hatását. Később azonban, hogy az egyházban elszaporodtak a Krisztus tanításával ellenkező visszaélések, az egyház vezetői megtiltották a népnek a biblia olvasását. Azt mondták, a nép nem érti Isten igéjét, pedig inkább attól féltek, igenis megérti, hogy az mást tanít, mint ők. Mikor az ágostai birodalmi gyűlésen 1530- ban Albert mainzi kath. püspök a bibliából olvasott és egyik tanácsosa megkérdezte: „Fenséges fejedelmem és uram, mi köze kegyelmednek e könyvhöz?“ a püspök találóan felelte: „Biz én magam sem tudom, mert ami ebben a könyvben van, az mind az utolsó betűig ellenünk szól.“ Wald Péter, Wiklef János, Húsz János, Luther, Zwingli, Kálvin és minden más reformátor a bibliából győződött meg az egyház tévelygéseiről és az ige fegyverével szállt sikra ellenük. Az egyház tehát magán érezhetette Luther zárdabeli preceptorának mondását, „hogy a biblia az oka minden háborúságnak.“ Ezért adták
