Harangszó, 1917

1917-11-18 / 30. szám

244.

fel az 1848. évi XX. törvénycikk végrehajtása tárgyában érkezett kultuszminiszteri megkeresés, amellyel a kormány a törvény szerint előzetes meghallgatásra ad alkalmat az evangélikus egyháznak. A jogügyi bizottság és az egyetemes lelkészegyesület indítványait Kubinyi Géza, Radván- szky Antal báró, Kapi Béla püspök, Mikler Károly dr, Geduly Henrik püspök, Kéler Zoltán dr., Raffay Sándor, Kovácsy Kálmán, Bikádi Antal dr., Duszik Lajos, Homola István, Okolicsányi Gyula, Magyary Miklós, Zergényi dr., Szeberényi dr., Kovács Andor, Dobrovits Mátyás dr. és Prónay Dezső báró elnök felszólalásukban elfogadták és hangsúlyozták, hogy az 1848. évi XX. törv.-cikk végrehajtása a római katolikus autonómia létesítésével a legszorosabb összefüggésben állván, az egyetemes egyház minden törvényes eszközt ki fog meríteni, tehát szükség esetén a a törvényhozáshoz és a királyhoz való felirati jogát is abból a célból, hogy a római katolikus autonómia létesítése semmiesetre sem előzze meg az 1848. évi XX. törvénycikk végrehajtását. Az egyetemes egyház teljes tárgyilagossággal, de nem kevesebb eréllyel kívánja ezt az ügyet kezelni s e végből Mikler Károly dr. okfejtésének hatása alatt tizenhattagu bizottságot küldött ki a kérdés anyagának sürgős és tüzetes feldolgozására. A bizottság feladata lesz kimutatni az egyházi és az iskolai szükségleteket, a viszonosságra alapítható követelményeket, végül a római katolikus egyház mostani állami anyagi támogatásának mértéket, hogy igy a protestáns egyházak igazságos arányban való anyagi támogatása megállapítható legyen. E munkálatok alapján fog tárgyalni a kormánnyal a közgyűlés által kiküldött két képviselő: Geduly Henrik püspök és Zsigmondy Jenő dr. főrendiházi tag, kerületi felügyelő.

A tárgyalás további folyamán határozatba ment, hogy a katonai lelkészet rendezése tárgyában föliratot intézett az ev. egyház a hadügyi kormányhoz, a teológiai fakultás állítására vonatkozóan pedig fölhatalmazták a bizottságot, hogy tárgyaljon a kormánnyal. Solymossy Lajos bárónak egy felsőbb leányiskola céljaira tett ötvenezer koronás alapítványát hálás elismeréssel vették tudomásul. Fájó szívvel fogadta a közgyűlés Prónay Dezső báró egyetemes leiügyelő bejelentését, hogy tekintettel előrehaladott korára, felügyelői állásáról lemond. Az uj felügyelőre az

HARANGSZÓ.

egyházközségek március 31-ig adhatják be szavazatukat. A közgyűlés ezután a tanügyi bizottság jelentésére és egyéb ügyek elintézésére tért át.

„Aki a bibliát elhanyagolja, utálja a jó tanítást. Van egy könyv a Szent- irásban, amely aranyat ér annak, aki világi sikereket óhajt elérni — a Példabeszédek könyve — de a világ nem ismeri. Máté evangyéliomában van három fejezet (5. 6. 7. rész), amelyek tartalmazzák a boldogság elengedhetlen feltételeit; ámde a Hegyi Beszéd helyett az emberek szívesebben olvassák a csábitó cimii könyveket. János evangéliomának három részében (14. 15. 16.) több vigasztalást találhat a megszomorodott lélek, mint a világ többi írása együttvéve, mégis az evan- géliomokat sokszor a por lepi be, és sokkal nagyobb kelete van más vigasztaló és bufelejtö szereknek.“

A világháború eseményei.

Pétervár felől uj forradalom hire érkezett. A hir szerint az eddigi forradalmi kormányt fogságba vetették (csak Kerenszki tudott elmenekülni) és a béke jegyében harcolók (bolzse- vikiek) a Leninisták kerítették kezükbe a hatalmat. Ez a fordulat nem csak várható volt, de elkerülhetetlen is. A márciusi forradalom indító oka az éhség, eredménye a cárizmus megbuktatása volt. Az orosz nép békét várt akkor az uj kormánytól, de az akkori forradalmi kormány Lvov herceg és társai ügyes kibúvót találván azt hangoztatták: a külön béke lehetetlen, mert a német militarizmus vissza akarja állítani a cári uralmat. A külön béke helyett az általános béke előkészítését Ígérte tehát napnap után a kormány. Az orosz kormánynak azonban az általános békére való törekvése nem volt egyéb a londoni szerződéshez való ragaszkodásnál. A forradalom vezérei Anglia szolgálatába állottak. Az orosz nép azonban hamar ráeszmélt, hogy uj zsarnokai semmivel sem jobbak és emberiségesebbek a réginél és újból forradalomba ment át. A hatalmat ekkor a véres szájú ügyvéd Kerenszki ragadta magához, ki a béke és szabadság nevében megbuktatta Milyu- kovot azután pedig ő is beállt Anglia igájába, és húzta az antant szekerét miglen most a bolzsevikiek ismét csak a béke és a szabadság nevében megbuktatták Kerenszkiéket.

1917. november 18.

Ezeket látván az uj fordulathoz még mindig nem szabad vérmes reményeket fűznünk, nem addig, amíg az orosz hadsereg komblyan nem szólott bele az ügyvédek dolgába. Egy Komilov megpróbálta már beleszólni de kissé még korán volt, mert kudarcot vallott. Meg aztán nem szabad elfelejtenünk, hogy az antant mindent elfog követni, hogy az uj helyzetben is szóhoz jussanak aranyai. Mindenféle találgatás helyett várjuk be csak nyugodtan az események további fejlődését. Ez a fejlődés a mi javunkra fogja billenteni a mérleget mindenképpen.

Olaszország ellen megindult offen- zivánk napról-napra nagyobb arányokat ölt. Ma már a foglyok száma a 250.000-et, a zsákmányolt ágyuk száma pedig a 2300-at meghaladja. Csapataink, melyek fővezérletét maga Őfelsége irányítja, három oldalról nyomulnak előre a síkságra, miáltal á legteljesebb fejetlenséget idézik elő a hátráló olasz hadseregben. Egyik semleges lap azt írja, hogy az egész antantnak ropog ma minden csontja és hogy Olaszország összeomlása az antant összeomlását jelenti. Egy másik svájci lap azt Írja, hogy Olaszországra még inségesebb helyzet vár, mint Görögországra; a helyzet borzasztó és Franciaország és Anglia segítségével sem lehet rajta változtatni. A semleges lapok eme nyilatkozataiból a helyzet tisztán megítélhető. Ha ezekhez hozzávesszük azt, hogy legutóbb átléptük a Tagliamentó folyót, melyet az olaszok majdnem biztos választófalnak tartottak, akkor előttünk áll az olasz hadihelyzet. A Tagliamentón őfelsége is átment a sereg élén, mely mindenütt fennakadás nélkül üldözi a hátráló olaszokat. Az olaszok már Tirol északkeleti frontját is feladták, úgy hogy offenzivánk félkörben halad a velencei síkság felé s ma már Velencétől 30 kilométerre vannak csapataink. — A nyugati, hónapokig tartó csata számtalan fényes védelmi győzelme, amelyet a német csapatok az angolok és franciák kétségbeesett erőfeszítései ellenére kivívtak, valamint a keleti harctéren szerzett sikerek alkották meg az uj hatalmas operáció alapjait. A keleten, nyugaton és a tengeren harcoló minden katonának része van az olaszországi sikerekben, amelyeket a háború negyedik évéban majdnem az egész világ ellen folytatott harc után felülmúlnak minden eddigi győzelmet.