Harangszó, 1917
1917-08-12 / 22. szám
1917. augusztus 12 HARANQSZÖ 173. még ugyanazon a hold földön a káposzta között termelhetünk 10.000 (tizezer) fej téli fejes salátát, vagy l valamivel kevesebb kalarábot, azután nyári salátát és retket. Mindezeken felül megmarad a sok káposztalevél és torzsa, a fejős tehenek kitűnő takarmánya. Egy kát hold földre elég 1/i kiló mag. Ebből még eladó palántánk is lehet. A magot augusztus folyamán és szeptember elején vetjük a házi kertbe. Arra ügyeljünk, hogy a palánták igen nagyra ne fejlődjenek, mert különben a tavaszi átültetést igen megsinlenéjc. A túlságos fejlö- ' déstől többszöri átültetéssel is megóvhatjuk a növényeket. A szeptemberi vetésből származó palánták bizonyosan nem nőinek túl nagyokra. A korai magból való növény persze korábban is fejesedik. Egészen biztosra nem merem ajánlani, hogy a palánták télre való be- takarását hagyjuk el. A hó takarónál jobb nincs, de egy száraz fagy hó nélkül, tönkreteheti a veteményünket. Biztonság kedvéért tehát minden második sor palántát betakarunk puha polyvával, vagy falombbal. Trágyával semmi esetre se takarjuk. A palánták kiültetése, már az ősszel jó érett trágyával javított és megmunkált földbe — tavasszal történik egymástól körülbelül 40 cm. stanci zsinat mint Viklef és Húsz tévelygését elkárhoztatta, s Luthert huszita eretnekséggel vádolta meg. Luther azt felelte, hogy a husziták tanai között vannak keresztyén és evan- géliomszerü tételek is. Eck azzal vágott vissza, hogy aki a huszita tanításokat helyesli, az a legszentebb konstanci zsinat tekintélyét tiporja. Luther végre kimondta, hogy egyedül az Isten igéje csalhatatlan, a zsinat nem! Ezzel Luther tűlment minden középkori reformtörekvésen. A pápa csalhatatlanságát addig is igen sokan kétségbe vonták, támadták, de a zsinat tekintélyét senki nem támadta meg. Luther a julius közepén végződő lipcsei vitatkozás után a német nemzeti ellenzék vezérül tekintette. Olaszországból, Eranciaországból, Hollandiából, Svájcból kapott üdvözleteket. A római egyház ellen való évszázados küzdelem megtalálta hősét, vezető férfiát A lipcsei vitatkozás a reformációnak egyik döntő forduló pontja. Rómában tovább folyt az eretnek- pör Luther ellen 1519 őszén Eck Jánost is Rómába hívták, s 1520 mártávolságra. Ha közte kalarábot is termelünk, akkor a távolság valamivel nagyobb lehet. A téli fejes saláta, mint köztes vetemény kedvéért nem kell nagyobb távolság. A téli fejes saláta magját is augusztusban vethetjük el. Legtélállóbb rajta a Nansen, legnagyobb a Dacfej és Jégfej. Nagybani termesztésre igen alkalmas a Primus. Tapasztalataim szerint azonban más fajták is kibírják a telet. Nálam egy kényesnek gondolt melegágyi fajta is kitelelt. A mezei saláta magja is augusztustól kezdve vetendő két hetenként. Ez kerül legkorábban az asztalra, mint előjele a tavasznak. Ugyancsak augusztusban vetendő a spenót is. Erről azt szokták falun tartani, hogy nem ér egy fapipát se. Pedig milyen jó, ha novemberben, vagy enyhe idő esetén akár karácsonykor is ott párologhat az asztalon ez az egészséges eledel! Hát még tavasszal milyen jól esik egy kis zöldet enni. De meg a kis libák se haragusznak, mikor korán kelnek és a csalán még nem fakad. A városi piacon is jó pénzért eladható. Akinek bármilyen kis üres területe van j vessen abba spenótot. Még azokba az ágyakba is vethetünk, amelyekbe csak tavaszi vetemények jönnek. A spenótot elhasználhatjuk, eladhatjuk a tavasszal és jöhet a helyére újabb vetemény. cius havában odaér. Junius 15-én megjelenik egy pápai okirat, melyben X. Leó elrendeli Luther iratainak megégetését mindenütt, ahol találtatnak ; panaszolja, hogy az idézés di nére nem jelent meg Rómában, sőt vakmerőén felebezett a jövendő zsinathoz. Megparancsolja Luthernek, hogy minden prédikálással hagyjon fel, s hatvan napot enged tanai visz- szavonására; különben mint nyilvánvaló és nyakas eretneket elkárhoztatja. Ezt az átokkal fenyegetőző pápai bullát (iratot) Eck vitte Németországba, vele majdnem egyidejűleg indult el Rómából egy pápai követ, hogy V. Károly császárt a pápa ügyének megnyerje. A bulla október elején érkezett Wittenbergbe ; Luther nov. 1 7-én újból a zsinathoz felebbez ; amikor pedig letelt a bullában megjelölt hatvan napi határidő, 1520 december 10-én délelőtt 9 órakor polgárok és tanulók jelenlétében a város egyik kapuja előtt a pápai iratot elégeti. A római egyházzal való szakítás megtörtént. Fordítsunk a kertészetre nagyobb gondot, mint eddig; használjuk ki a magyar föld termő erejét. Ha esetleg attól kell félni, hogy a tolvajok megdézsmá’ják szántóföldi kertészetünket: álljunk össze, tegyük termelővé a tolvajt is. Ha az egész község termel pl. korai káposztát, mindjárt nincs annyi ok, hogy a tolvajoktól féljünk. Az se tartson vissza senkit a termeléstől, hogy talán nem talál vevőre. Van-e annyi élelmiszer, amennyit a mai viszonyok között értékesíteni nem lehetne? De a háború után is mindig sokkal jobban kifizeti magát a kertészet, mint a mezőgazdaság bármely ága. Kertészkedjünk ! Tés (Veszprém m.). Görög Ernő. Zsuzsa néne utolsó kincse Adjon Isten jó napot Zsuzsa néne, köszöntök a falu szélső háza előtt Barna Károlyné, született Kertész Zsu- zsánna asszonynak, aki délelőtt 10 órakor arra jártamban épen avval volt elfoglalva, hogy dunyhákat, vánkosokat teregetett ki az udvar közepén két székre elhelyezett lajtorjára. Az egész falu népe púpos Zsuzsa néninek hivta szegény öreg asszonyt, mivel a kösz- vény öreg korára majdnem kétrét görbítette. Adjon Isten maguknak is jobb napot jó uram felelt ő viszonozva ,de jobb napot, mint mi nekünk szegényeknek, különösen nekem nyomorult teremtésnek adott a mennybeli nagy Úristen! Ámbár mi nálunk tulajdonkép csak reggel volna, debár az este is itt volna egyszere. Kár ilyen nyomorúságra, gyarlóságra rávilágítani a jó Isten napjának, amilyen minálunk látható. Aratás van, a legszorgosabb munkaidő, amikor már a munkás ember kétszer is elfáradt, az én uram meg 10 órakor kel fel az ágyból, amelyben az éjjeli dorbézolás fáradalmait pihente mostanáig. Tegnap dolgozott valamit az este már el is itta. Miből éljünk meg hát ? Főzni pedig azért mégis csak kell, mert akkor én vagyok a rósz, ha nem kerül ebéd az asztalra. Dolgoznám én, de nyomorult vagyok a jó Isten meglátogatott, nagyon lesújtott — meg is érdemeltem — de a legnagyobb baj mégis az uram rendetlen élete. Erre megeredt könnyeinek zápora, kilépett az ajtóból az utcára hozzánk, ahol utitársammal, egy aggastyánnal /
