Harangszó, 1917
1917-08-12 / 22. szám
17 2. HARANQSZO 1917 augusztus 12. gyermekekkel megáldott, meg a gyermektelen, jómódú családok meghallanák a háború által sújtott, otthon, oltalmazó szülői szeretet nélkül maradt gyermekek jajszavát, s családjuk tagjává fogadva őket, uj otthont nyújtanának nekik a keresztyéni szeretet nevében. Dr. B. B. Egy kis konyhakertészet Az augusztus havi teendők során egy egészen uj káposztatermesztési módra akarom felhívni a figyelmet. Két éven kísérleteztem a termesztési móddal teljes sikerrel s kísérleteim eredményét most már nyilvánosságra hozom. Hivatásos kertészek szoktak már julius hónap elejére fejes káposztát a piacra adni. Magját augusztusban szokták elvetni és a palántákat hideg ágyakban takarás alatt teleltetni. Nekem sohase volt se meleg, se hideg ágyam; kedvem jött hozzá, hogy kipróbáljam a palánták szabadföldi teleltetését. 1915. szeptemberében vetettük el a közönséges kései káposzta magját. A palánták rendesen, szépen kikeltek s azokat a tél beállta előtt szalmás trágyával letakartam. Az őszi szél a trágyát egy kicsit összekuszálta, úgy hogy néhány növény fedetlenül »rosszul értesült szentséges pápával szemben« a jobban kiértesítendő pápához felebbezi ; november 28-án pedig a pápától az összehívandó egyetemes zsinathoz felebbez. Kajetán vállalkozása tehát csütörtököt mondott ; a gyűlés nem szavazta meg a törökháborura az adót; Luther nem vonta vissza tanait, se foglyul nem esett; ellenben sikerült a bíborosnak Lutherban a pápa iránti bizalmat összetörni. A szentszék folytatta terveit A száz választó fejedelemnek csakugyan az aranyrózsát adományozta, s Miltitz Károly pápai kamarást bizta meg átadásával. A pápa a fejedelmet Luther kiadására iparkodott rávenni, de a fejedelem ezt kereken megtagadta, mikor Miltitz december havában kirukkolt evvel az óhajjal. A kamarás erre, túlmenve megbízatásán, 1519. január elejére Luthert magához rendelte Altenburgba, s abban egyeztek meg, hogy mindegyik fél hallgatni fog, mig a vitás kérdésekben döntés történik. Miksa császár 1519-ben meghalt, utódául a német rendek unokáját, a takarás nélkül maradt. Mikor tavasz- szal a trágyatakarót a káposzta-ágyról legereblyéztem: a palántáknak hült helyét találtam. A letakart növény mind kiveszett, csak azok maradtak meg, amelyek kilátszottak. A megmaradt palánták junius végére szép nagy fejeket szolgáltattak az asztalra. 1916-ban most már a siker reményével más irányban folytattam a kísérletezést. Augusztusban vetettük el a korai »Enkhuizen Diadala« káposzta magot. A palántákból egyik sort polyvával letakartuk, a másik sor teljesen takarás nélkül maradt, így már minden palánta kitelelt, de legszebbek mégis azok lettek, amelyek takarás nélkül teleltek. Amazok egy kissé megsárgultak s növekedésük sem tartott lépést emezekkel. A növények növekedését igen erősen hátráltatta a kései tavaszodás. Nálunk április 23-án még havazott. A tenyészet csak ezután indulhatott meg. Azután meg jött a két hónapbs szárazság, amelyet csak némileg tudtunk enyhíteni az öntözéssel. Azért igy is lett junius utolsó napjaiban fejes káposztánk. Rendes márciusi tavaszodás és nedvesebb időjárás esetén már junius elejére ts lehetett volna. Jó lélekkel tanácsolom mindenkinek, akinek kertje, vagy földje van: vessen spanyol V. Károlyt, Ferdidánd királyunk testvérét választották meg német császárnak — a pápa akarata ellenére. A száz választó, Bölcs Frigyes, Luther érdekében becikkelyez- tett egy birodalmi törvényt, amely szerint a birodalom határain túl senkit sem szabad bíróság elé idézni, s a birodalmi átkot csak törvényes eljárás után szabad valakire kimondani Kajetán vitte Luther ügyét a birodalmi gyűlés elé; ime a bibornoki politikának az lett a következménye, hogy Luther ügye német nemzeti üggyé lett, melynek érdekében a rendek a pápai hatalmi befolyást gyengíteni iparkodtak. Eck János ingolstadti tanár, az al- tenburgi megállapodás ellenére, nem maradt nyugton ; Luther egyik kartársát vitatkozásra hívta fel, s tételei egyenesen Luther ellen voltak szerkesztve. Eck éles pillantással belátta, hogy a bűnbocsátó cédulák kérdése mélyebbre hatol, mint talán maga Luther is gondolta, hogy végső alapon a pápa hatalmáról, az egyház szervezetéről van szó. Erre a pontra akarta tehát terelni a vitatkozást, s most augusztusban, szeptemberben minél több fejeskáposzta és kelkáposzta magot. Nemcsak hogy nagy hasznot fog belőle látni, hanem a közélelmezést is megkönnyíti. Mert még abban az esetben is, ha a háború már ma befejeződnék, akkor is igen rosszák lesznek jó ideig az élelmezési viszonyok. Tehát biztosra vehetjük, hogy az ismertetett korai káposzta termesztési móddal munkánknak igen tisztességes jutalmát fogjuk megkapni. Főleg gazdáink szívleljék meg ezt, hiszen a káposzta igazi tökéletességre nem a kertben, hanem a szántóföldön fejlődik. Egy rendes szobanagyságu területről igen könnyen ki lehet venni 100 koronát. Nem túlzók. Az idén Budapesten julius első hetében jelent meg az első fejeskáposzta. Darabját 5 — 6 koronáért egykettőre elkapkodták. Tehát a termelő 100 fejért — amennyi egy rendes szobanagyságu területen termelhető — kapott 500 — 600 koronát. De mi ne azért termeljünk, hogy a megszorult közönséget kiuzsorázzuk Ha ennek ötöd, vagy akár tizedrészével megelégszünk, akkor is megtaláljuk igen jó hasznunkat. Egy kát. hold földön megterem legalább 16.000 (tizenhatezer) fej káposzta, vagy 24.000 (huszonnégyezer) fej kelkáposzta. Jó esetben kétszer ennyi. De felállította azt a tételt, hogy a Római egyház kezdettől fogva minden más egyház felett állott, hogy a római pápát kezdettől fogva elismerték Péter apostol utódjának és Krisztus utódjának. Ezzel a tétellel Eck színvallásra kényszerítette Luthert a római egyház és a római pápaság kérdésében. Luther nem hátrált meg. Eckkel szemben felállítja tételeit, hogy a római egyház elsőbbségéről szóló pápai határozatok ellen bizonyít »ezeregyszáz év hiteles története, a Szent- irás szövege és a mindenek felett való szent niceai zsinat végzése.« Ezt Luther 1519 tavaszán irta. Junius 24-én Karlstadt és a huszonegy éves Melanchton Fülöp társaságában Lipcsébe érkezik. Először Karlstadt és Eck folytattak unalmas és fárasztó vitát a szabad akaratról. Julius 4-én Luther lépett a katedrára. Olyan sován volt, hogy majd minden csontját meg lehetett számlálni; ujján ezüst gyűrű, előtte egy virágcsokor. Eck mindjárt a pápa elsőbbségére terelte a szót; másnap pedig kiemelte, hogy Luthernak a római egyházról szóló tételét a koni
