Harangszó, 1917
1917-08-12 / 22. szám
1917. augusztus 12. HARANGSZÓ. 171. és nőtt az államokban, kételkedhetünk-e, hogy a sok kicsiny jóság épen igy nagy nemzeti jósággá tömörülhet és növekedhetik ? kezdjük el, tegye meg a maga részét mindenki a maga körében, a többit bízzuk Istenre. Be merné-e életét olvasóink közül legalább tiz úgy rendezni és megmerné-e határozottan fogadni, hogy ezentúl nem nézi csak a maga hasznát, hanem keresi és munkálja a másokét is, hogy ezzel ő is építse és őrizze a kívánatos áldott békességet ? Szalay Mihály. Tábori lapok. Könnyezd hitvesek és zokogó anyák Minden gondolata, vágyó sóhajtása Téged vár épedve reggelente, este Kedves kis lapocska: rózsaszínű kártya. Ágyuk dörejében, harcok viharában, Mint fehér galambok, tábor felé szállnak: Féltő aggodalma, imádságos lelke Kesergő hitvesnek, bánatos anyának. Álmatlan álmaik rólatok regélnek. Pirkadó hajnallal reménykedve várják, Drága vitézeink, oh, írjatok nékik: Csókban megfürösztött vigasztaló szóval Rózsaszínű kártyát. HUDY ILONA. Kiskorúak örökbefogadása a háború alatt. Ha valamikor, úgy éppen napjainkban, midőn oly sok, boldog családi fészek lett feldúlva s hajléktalanná lettek, elszakittattak egymástól, — talán örökre — annak lakói: a gyermekvédelem szempontjából nagyon fontos kérdéssé lett az, hogy a sokszor teljesen gyámolitó nélkül maradt gyermekek részére uj otthon, uj családi kör találtassák, hol azok a gyermekek jogait elismervén, a hazának érdemes, megelégedett, boldog fiaivá válhassanak. Erre tekintettel a háború alatt a kiskorú gyermekek örökbefogadását tárgyaló rendelkezések sok irányban könnyítve lettek. Az örökbefogadás eredetileg nálunk sok feltételhez volt kötve. Most ezek közül a kisebb fontosságuakhoz nem ragaszkodunk. A vonatkozó miniszteri rendelet csupán azt Írja elő, mint elengedhetetlen kelléket, hogy a szerződés az örökbefogadót az örökbefogadottal szemben terhelő törvényes eltartási kötelezettséget nem zárhatja ki. Vagyis az örökbefogadó az örökbefogadottal, úgy mint a saját édes gyermekét, eltartani, gondozni, nevelni köteles, ez iránti törvényes kötelezettségét ki nem zárhatja, nem korlátozhatja. Ami már magát az eljárást illeti, az örökbefogadásról szerződés készítendő. Lehet azt kir. közjegyző előtt, illetve az árvaszék kiküldöttje, vagy az árvaszék által megbízott szolga- biró előtt megkötni. Minthogy a szerződésnek bizonyos alakszerűségei vannak, ezért legcélszerűbb az árvaszékhez fordulni kérvénnyel, kiküldött kirendelése végett, a ki azután a szükséges útmutatásokat is meg fogja adni. A szerződést az örökbefogadó és az örökbefogadandó kiskorú nevében annak törvényes képviselője, tehát: atyja, esetleg, annak nem létében, anyja, illetve a kiskorúnak árvaszéki- leg kirendelt gyámja kötik meg. Ha tehát az örökbefogadónak szülei, esetleg gyámja nincsenek, a mi különösen az elhagyott, talált kisdedeknél történik meg, az örökbefogadni szándékozó első sorban gyám kirendelését szorgalmazza a gyámhatóságnál. A szerződés, illetve az arról kiállított jegyzőkönyv azután felszerelendő bizonyos mellékletekkel (születési bizonyítványok, gyámi kirendelő határozat) melyeket a fentebb említett árvaszéki kiküldött a jegyzőkönyv felvételekor részletesen meg fog jelölni, és gyámhatósági jóváhagyás végett a m kir. Igazságügyminisztériumhoz terjeszti fel. Bizony, nagyon kívánatos lenne, ha minnél többen, különösen a kevés Fejedelme 20 forint útiköltséget, egyik barátja pedig Nürnbergben tisztesé- gesebb barátcsuhát adott neki. Az egész utat gyalog tette meg, rendjének szabályai szerint egy szerzetes társa kíséretében. Október 7-én érkezett Ágostába s a karmeliták kolostorába szállott. Október 12-én néhány olasz társaságában fogadta Kajetán ; Luther földre borult előtte, majd térdére emelkedett, azután felállt. A követ ráparancsolt, hogy vonja vissza a bűnbocsátó cédulákról szóló tételeit. Másnap beleegyezett, hogy Luther Írásban adja be védekezését. Harmadnap, október 14-én heves vita után ráförmedt Kajetán; »Eredj és ne kerülj többet a szemem elé, ha csak vissza nem vonod tanaidat.« Délután pedig Staupitzzal tárgyalva kijelentette: »Nem akarok többet evvel a bestiával szóba elegyedni; mert mélv szemei vannak és furcsa spekulációi.« Október 21-re virradó éiszakán titokban hagyta el Luther Ágostát, miután egy hétig hiába várt, hogy majd Kajetán hivatja. Másnap a templom kapuján ki volt szegezve Lutherjelebbezése, melyben ügyét a forgott, s a fenséges érsek iszonyú haragra gerjedt. Menten jelentést küldött Rómába, melyet a pápa 1518 januárjában kapott kézhez. A pápa megparancsolja az Ágoston rend helyettes generálisának, hogy fékezze meg a barátot. Luthert a rend közgyűlésére Heidelbergbe hívják, ott beszédet tart és sokakat meggyőz. A fegyelmi eljárásból semmi sem lett. A domikánusok, Tetzel kollégái, is megszólaltak. Frankfurtban tüntető gyűlést tartanak, felírnak a pápához, hogy Luthert idézze Rómába. Mikor a pápa értesült, hogy a rend nem tett eleget óhajtásának, vizsgálóba zottságot nevez ki és megindítja az az eretnek port. A bizottság Luthert eretnekséggel és az egyházi hatalom elleni lázadással vádolja. A wittenbergi barátot október 6-ra Rómába idézik. Közben Kajetán Tamás bibornok, a pápának az ágostai birodalmi gyűlésre küldött rendkívüli követe arra a merész gondolatra jött, hogy a császári hatalmat is belerántja az egyházi vitába. Tulajdonképpen csak azért jött, hogy a birodalmi rendektől pénzt kérjen a törökök elleni hadjáratra, de ha két legyet üthet egy csapásra, annál jobb. Augusztus elején rábeszéli Miksa császárt, hogy a pápának levelet Írjon, melyben megígéri, hogy a Luther ellen hozandó pápai ítéletet birodalmi törvénnyel végrehajtatja. Vagyis a birodalom hatalmát rendelkezésére bocsátja a pápai trónnak. Kajetán büszke lehetett erre a diplomáciai sikerre, melyet a szentszék sietett kiaknázni. Augusztus 23-án már kezében van a követnek a pápai utasítás, hogy Luthert idézze Ágostába s ha nem akarná tanait visszavonni, megkötözve vigye Rómába. Ha pedig Luther az idézésre nem jelenne meg, felhatal- | mázzá a követet, hogy Luthert és j követőit átkozott eretnekeknek nyilvánítsa. Luther védőjét, Frigyes szász | választófejedelmet a pápai aranyró- | zsával remélik eltántorithatónak. A választó fejedelem egyelőre megelégedett azzal, hogy Luthert német földön hallgatjuk ki, nem kell Rómában megjelennie. Luther 1518. szeptember vége felé halálos gondolatokkal indult Ágostába.
