Harangszó, 1917

1917-07-01 / 19. szám

1917 julius 1

HARANQSZO.

147.

árulása, esküszegése; Oroszország vaksága voltak a háború kitörésre vezetői. Vezetőiknek felelni is kell a milliók életéért is.

Ámde ugyanakkor látnunk kell a mi nagy hibánkat, is, amelyek tékozló fiákká tettek bennünket. Isten nélkül élt népünk. Az erkölcstelenség nagyra nőtt a sorainkban. A családiélet tisztasága sokszor be volt szennyezve. Amint most amiatt félünk, hogy elnéptelenednek a családok, úgy korábban .sokan amiatt remegtek, hogy túl népes lesz családjuk. Folytatni lehetne még a sort, amelyek mindegyike azt igazolná, hogy »mi mindnyájan vétkeztünk és Isten szeretetétől elhajoltunk. Ilyenformán magunk kerestük az ítéletet, mert hiszen jól tudjuk, hogy a bűnnek zsoldja a halál.«

De azért Isten szeret bennünket. Szeretete szent szeretet. Irtja a bűnt és bünteti, de szeretete mentő szeretet is ! Egy célja van az édesatyának, hogy gyermekét talpig emberré nevelje. Egy célja van mennyei Atyánknak, hogy gyermekeit országának polgáraivá, az üdvösség fiaivá nevelje 1 Ez a véres háború azt beszéli nekünk, hogy eddig nem jártunk az üdvösség utján. De egyúttal azt is beszéli, hogyha »megbecsüljük a meglátogatás idejét« akkor »nem mindörökké feddődik, nem mindörökké tartja meg haragját.«

Az Ur menteni akar minket. A kárhozat útjáról reáterelni az élet útjára, a széles kapu felől a szoros kapu felé akarja irányozni lépéseinket.

Sokaljuk a szenvedést, amely sújt bennünket, de elérte-e már az Ur velünk célját? Jobbakká lettünk-e, odatértünk-e már az Ö trónusához? Tékozló fiuk vagyunk, akik nem szerettük Őt, elhagytuk. Szeretjük-e már, megtértünk-e a tévelygés útjáról az atyai hajlékba ? Isten a nyomorúságban is megtudja mutatni, hogy szeret bennünket, mi meg a jónapokban sem _ tudjuk megmutatni, hogy szeretjük Ót, ezért nem akarjuk megérteni az ö szeretetét. Pedig »Ö szeretett bennünket először!«

fejedelem, a szivével mu= lassa a maga .Hatalmát s vegye pártfogásába alattvalóit az 8 ia= ségőkben s úgy cselekedjék mintha a saját ínsége lenne.

(Luther.)

Evangélikus nyomda.

n.

Miért akarunk nyomdát felállítani ? Azért, mert nincs, pedig ennek lenni kell. Ma, mikor minden ember olvas újságot, az irott szó hatása száz meg százezer emberre kiterjed és ez a hatás szinte kiszámíthatatlan erővel alakítja át az emberek gondolkodás módját, életfelfogását, magaviseletét. Egy-egy lap olvasói ugyanazokat a kérdéseket, eszméket, törekvéseket lapjuk után nagyjából egyformán ítélik meg s igy olyanná lesz a közvélemény, amilyen a lap szellemi iránya. Durva hangú lap olvasói lassanként eldurvulnak, hitetlen lap olvasói hitetlenekké, pártoskodó, gyűlölködő lap olvasói maguk is pár- toskodóvá, gyülölködővé változnak.

Tudja ezt minden szervezett emberi közösség, azért lehetőleg mindegyik lapok utján terjeszti a maga eszméit, elveit, törekvéseit. Van napi lapja minden politikai pártnak, van socializmusnak. van a kath. egyháznak, csak nekünk nincs. Pedig aki ismeri a napilapokat, észre kell vennie, hogy a katholikusokén kivül többé-kevésbé valamennyi keresztyén ellenes, hitetlen irányú, mert Íróik közül legalább nyolcvan százalék névleg sem keresztyén. Több lap egyenesen arra törekszik, hogy a keresztyén világfelfogást s vele minden magasabb érzést és gondolatot kiirtson. A tisztességesebb és komolyabb irányú lapok, ha nem támadják a keresztyénséget, nem is támogatják, legjobb esetben közönnyel, megértés és megbecsülés nélkül nézik törekvéseit. A katholikus lapok viszont nem azért vannak, hogy a prot. egyházakat szolgálják és erősítsék.

Kemény verseny folyik itt. Szabad-e ebből tovább is hiányoznunk, és tétlenül néznünk, hogyan pusztulnak szellemi kincseink, hogyan szorul mindenütt háttérbe egyházunk, hogyan dobja félre a vallásügyi minisztérium az iskoláink fejlesztésére és lelkészeink egyetemi képzésére vonatkozó jogos kívánságainkat, ellenben hogyan kedvez a nálunk sokkal erősebb kath. egyháznak, milyen semmibevevést kell tapasztalnunk minden téren, mintha mi nem is volnánk, értékes, érdemes tagjai a világnak. Nemes eszméinket, átveszik mások és feledésbe megy, hogy ézért minket illetne a dicsőség; szellemi fegyvereinket forgatják mások és mi nem tudjuk a ránk mért vágásokat

kivédeni. Sem gyors fegyverünk, sem öntudatos seregünk. Mig mások sorra munkába álltak igazukért, mi évtizedeket átaludtunk, mintha büntetés nélkül aludhatnék valaki a mai sietős világban.

Ha tisztességes hangú, tisztességes törekvésű evangélumi közvéleményt akarunk teremteni, a szószék és iskola mellett tisztességes, evangélumi szellemű napilapot kell munkába állítanunk és pár fillérért naponként népünk kezébe adunk. Krajcáros újság lenne, tájékozhatna a világ napi eseményeiről, híreiről, de nem lenne egyúttal a hitetlenségnek és erkölcstelenségnek terjesztője. Ha ismerjük Pál apostolt, nemcsak szóbeszéd ked- v ért, hanem meggyőződésből mondhatjuk, hogy ma ő is fölvenné az újságírói tollat, mert hiszen a közvéleményt akarta igehirdetésével, téritő útjaival nemesíteni, ma pedig erre a leggyorsabb és legmesszebbre legtöbb emberre kiható eszköz az irott szó. Ez elmegy oda is, ahová az élő beszéd nem tud eljutni és megmarad, olvasható akkor is, mikor már a mondott szó régen feledésbe ment.

Napi lapunk azonban csak úgy lehet, ha előbb nyomdánk lesz. Ezen kivül igen fontos szerepük van az olcsó vallásos iratoknak, népies olvasmányoknak is.

Ha kérdés anyagi oldalát tekintjük, az is a nyomda felállítása mellett szól. Ma minden nyomtatványt idegen nyomdával készíttetünk. Nemcsak a munkát fizetjük drágában, hanem a tiszta jövedelmet is mind másoknak adjuk, pedig eleget panaszkodunk szegénységünk miatt. Elkelne hát nálunk is, amit ma másoknak kell adnunk.

Szalay Mihály.

A gyermek hite.

A virágillatos napsütéses verandán ültünk és a boldogabb világba költözött, feledhetlen sógorasszonyom fiának jelene s jövendő sorsa felett elmélkedtünk, ki alig egy órával ez előtt vett búcsút ifjú nejével a szülői háztól, hogy megkezdje nászutjokat saját fészkük felé.

Ott künn metcő hideg szél hajtogatta a fakadni kezdő orgona hajlékony ágait. A friss zöld lepelbe öltöző fagyolbokrok reszketve bújtak össze, mikor egy-egy fagyos szélroham ölelte körül a házat. Az égen lomha felhők úszkáltak sürü tömegekben alig-alig engedve a napnak egy-egy kis ablakhasadást, hogy raj-