Harangszó, 1917
1917-07-01 / 19. szám
148 HARANQSZO. 1917. julius 1. tunk végig pillanthasson s fölmele- githesse leheletével verandánk levegőjét, mely érezhető módon kezdett mindjárt hülni, mihelyt szürke felhők vonultak a nap elé. A naptár szerint már a tavasz kellő közepén kellene tartanunk, de az időjárás, úgy látszik, igen szoros barátságot kötött a téllel és konok ragaszkodással^ nyújtja a hideg évszak határait. — Aggódom Miklósékon — mondja a feleségem, miközben végig simítja Sárikánk arany haját, ki az asztalnál valami iskolai feladatot rajzol nagy figyelemmel az a kis menyecske megfázik a kocsin ebben a hideg szélben, mig az állomásra érnek. — Sohase féltsétek őket — válaszol Miklós édes apja, kinek házánál bucsuebédre gyűltünk össze — Ilus nem melegházi növény, de edzett, egészséges szervezetű s a mellett elég melegen öltözött. Föl se veszi ezt a kis böjti szelet. — Azután meg ne feledjétek — vágtam közbe — hogy ilyenkor a szív lobogása is melegít; a fiatal pár most még közel simul egymáshoz. — Óh én meg vagyok győződve — mondja Etelka sógornőm, feleségem testvére, — hogy nemcsak most. Miklós megígérte, hogy az ő házaséletében nem lesznek mézes hetek, hanem egyetlen egy mézes hét lesz az oltártól a sírig — Nem kételkedem, — szólt feleségem félre tett kötésébe illesztve ujjait s szélmalom gyorsaságával szaporítva a harisnya hurokjait — hogy Miklós meg is tartja, amit ígért. Hanem annak a sírig tartó mézes hétnek más föltétele is van. Kettőn áll a vásár. — Egészen fölösleges e felett töp- renkednetek -- szólt házigazdánk hosszuszáru csibokja kiégett maradványait a hamutartóba fordítva. — Miklós oly jól választott, hogy én magam se választhattam volna számára hozzá illőbb feleséget. Nem hiába mondogattam neki gyakran, hogy igyekezzék oly határozott jellemre, mint a mily határozott a mágnesvas, mely sem az aranyat, sem a kavicsot, sem a gyémántot, sem az ólmot, egyedül csak a vasat vonzza magához. A boldog házasságnak egyik legfontossabb föltétele, hogy a hitvestársak elmondhassák egymásnak kölcsönösen: »az én népem a te né ped és a te Istened az én Istenem.« Sokszor emlékeztettem arra is, hogy csak olyan lány iránt tudjál édes fiam fölmelegedni, a kiben úgy érzed, az tapasztalod, hogy boldogult édes anyád lelkülete támadt föl. És nekem úgy tetszik, hogy az édes angyalom, ha élne, oly melegen ölelné szivére Húst, mint saját édes lányát. — Óh én édes Istenem! — sóhajtott föl feleségem könnybe lábadt szemekkel — galambom Zsuzsikám miért is nem láthatja szeretett fiának végeden boldogságát! — Édes anyám ! hiszen látja ! szólalt fel Sárikánk fölemelve kék szemeit a félig kész rajzról. Mintha a világbéke létrejöttét hirdető angyal szárnycsapásaitól rezdült volna meg a veranda nyugodt levegője, oly meglepetés szállta meg egy pillanatra szivünket lánykám kétségtől tiszta, biztos hitének ily váratlan és közvetlen megnyilvánulásán. A csudálkozás elfojtotta ajkunkon a szót Néma meghatottsággal néztünk egymásra. Feleségem törte meg a rövid csendet : Igaz — édes lányom — hogy látja Zsuzsika nénéd a boldogok honából fiának életét, de minekünk az fáj kimondhatatlanul, hogy mi nem láthatjuk testvérünk boldogságát, nem vehetünk részt az ő örömében, nem egyesülhetünk vele közös érzelmekben : Sárikánk megnyugodott és folytatta tovább iskolai feladatának elkészítését. Mi pedig megindult lélekkel mélyed- tünk el gondolatainkba s szent énekünk ama szavai jutottak eszünkbe: »mit tanítottak bölcseitek, ami (a hitnél) boldogabbá tenne.« Éreztük, hogy a bucsuzás fájdalmas érzelmeit lelkűnkben fölemelő, boldogító, ünnepélyes hangulat váltotta föl. Sass János. A gabonatermés zár alá vevése és igénybevétele. Megjelent a kormányrendelet, mely az 1917. évi búza,- rozs,- kétszeres,- köles,- árpa- és zabtermés zár alá vételéről és igénybevételéről intézkedik. A rendelet értelmében minden termelőnek az 1917. évi búza, rozs, kétszeres, kölQs, árpa, és zabtermése a közélelmezés és közszükséglet célszerű biztosítása végett zár alá helyeztetik és afelől a termelő csak a rendeletben megszabott korlátok között rendelkezhet. A termelő köteles a zár alá vett termést az előrelátó gazda gondosságával bearatni és mihelyt arra a termés alkalmassá vált, minden indokolatlan késedelem nélkül ki- csépeltetni. A termelő termése a szalma, pelyva stb. kivételével a kicséplés időpontjában, tehát a mag kihulltával egyidejűleg a közszükségletek céljaira igénybe vétetik és azt, vagy annak bármely részét a termelő fel nem használhatja, fel nem őrölheti, fel nem etetheti, fel nem dolgozhatja, el nem idegenítheti, azon másnak jogot nem engedhet és azzal másként sem rendelkezhetik, hanem köteles azt a hatóság által részére feloldott meny- nyiség kivételével a Haditermény Részvénytársaságnak átadni. Ha a termelő rászorul arra, hogy a fennálló rendelet szerint jogosult házi vagy gazdasági szükségletre saját terméséből valamely mennyiséget még az átvevő bizottságnak, a helyszínén való eljárása) előtt felhasználjon, — ebben az esetben jogosítva van a földmivelésügyi miniszter és az Országos Közélelmezési Hivatal elnökével egyetértőén külön rendeletben megállapítandó gazdasági szükségletek címén igénybevehető termény meny- nyiségeket felhasználni. Köteles azonban erről pontos feljegyzést készíteni és azt megőrizve az átvevő bizottságnak, annak helyszíni eljárása alkalmával a terméseredményben mutatkozó hiány igazolásával bemutatni. Aki maga nem termelő, vagy akinek házi, vagy gazdasági szükségletét saját terméséből való feloldás által fedezni nem lehetett, jogosítva van házi szükségletére abban az esetben, ha annak a községnek a területén, ahol állandóan lakik, a H. T. megfelelő terménymennyiséggel rendelkezik, gazdasági szükségletére pedig minden esetben a H. T.-től az átvevő bizottság utján és ennek közbejöttével szemes gabonát vásárolni. A vásárlási jogosultságot különösen indokolt esetekben az Országos Közélelmezési Hivatal elnöke az illető község területén túl a járás, esetleg a törvényhatóság területére kiterjesztheti. Az ilyeténképen kiutalt gabona csakis az említett szükségletek fedezésére használható fel. Az átvevő bizottság az átvett termésfeleslegeket köteles késedelem nélkül összegyűjteni, s az e célra kijelölt raktárakba szállítani. Késedelem esetén köteles őrzési és raktározási dijat fizetni. Aki gabonával ellátva nincsen,
