Harangszó, 1917
1917-06-03 / 17. szám
Vili. évfolyam. 1917. junius 3 17. szám. Előfizetési ára 36 számra közvetlen küldéssel 3 K 60 t, csoportos küldéssel 3 K. Kéziratok GYÉKÉNYE3-re (Somogy megye), előfizetési dijak a HARANGSZÓ kiadóhivatalának KÖRMEND-re, reklamációk SZENTGOTTHÁRD-ra küldendők. Előfizetést elfogad minden ev. lelkész és tanító. TARTALOM: Szalay Mihály: Szántás. (Vers) — Balikó Lajos: Néhány kérdés. — Gazdag kalászok. — Árva libák. — Csite Károly: Mennyei zálog. (Folytatás.) — Jegyezzünk hadikölcsönt I — Görög Ernő: Egy kis konyhakertészet. — E. L: Néger mesék , — Dr. B. B. : A haza, védelmében elhaltak liagyatéki eljárásáról. — 4 Világháború eseményei. — Ország-Világ. — Persely. SzántásSzomorúan szántják az ugart. Nem hallani most ott soha dalt : Messze van a nótás ifjúság, Vérezve ví véres, nagy tusát. Gyönge kezek tartják az ekét, Sokba még a játék illenék, Sok meg már a kortól erőtlen, Sok meg szőtt-font békés időkben. Aggódással szántják az ugart: Meddig nyom még, ami ránk zuhant? Kibirjuk-e végig kitartón ? Kél-e vidám dal még a tarlón ? Kin, törődés, amit szenvedünk, Másnak hoz-e termést, vagy nekünk? Vér, verejték, amit hullatunk, Lesz-e értetek szebb hajnalunk ? Reménységgel szántják az ugart : Megsegíti Isten a magyart, Nagy próbát ránk sokszor bocsátott, De velünk volt, megszánt, megáldott. Magyar magot vár a barázda, Értünk szökken a szár kalászba. Magyar földön magyar ég alatt Magyar dallal magyar kéz arat I SZALAY MIHÁLY. Néhány kérdés. Irta : Balikó Lajos. i Jogos-e a mi háborúnk? J Nagyon természetes, hogy erre a kérdésre nem kereshetünk Luthernél feletetet olyan értelemben, mintha ő e jelenlegi vérzivatart előre látta s reá vonatkozó véleményét kifejtette volna. Ilyesmit tőle nem várhatunk s irataiban ilyen megállapítást nem találhatunk. De igenis megtaláljuk néha az elvi megítélést arra nézve, hogy mikor jogos a háború. Erre vonatkozólag Luther igy nyilatkozik : „Mindenek előtt ezt akgrom megmondani: Aki háborút kezd, az igaztalan s helyén való, hogy az szenvedjen vereséget, vagy legalább is végtére az bűnhődjék, aki először nyúlt fegyverhez. A zsoltáriró által Isten azt mondatja magáról: „szétszórja a népeket, akik a háborúban gyönyörködnek.“ Ez a szó nem hazudik. Vedd hát eszedbe jól, hogy különbséget tégy az akarás és a i kényszerűség, a harci kedv és a | harci szükség között. Várj, mig elő 1 áll a szükség és a kényszerűség, anélkül, hogy az alkalmat keresnéd. Akkor jó lelkiismerettel védekezhetsz. Végy példát az igazi harcosoktól. Ezek nem indulatoskodnak, nem zavarognak s nem keresik a verekedést. De ha kényszerítik őket, hogy fegyverhez nyúljanak, akkor vigyázz magadra, mert nem értik a tréfát. Kardjuk szorosan jár. De ha ki kell vonniok, akkor rémités nélkül nem kerül vissza a hüvelybe. A dolog tehát igy áll: A háború némelykor szándékos, máskor meg kényszerű szükség. Az első az ördög müve s annak Isten szerencsét ne adjon. A másik ellenben emberi baleset, ebben segítsen az Isten.“ Ez a beszéd egészen világos. Megértjük belőle, hogy a támadó háború jogtalan, a védelmi ellenben föltétlenül jogos. Ennek az elvnek az alkalmazása a mi viszonyainkra nem nehéz. Jelenleg mindegyik hadviselő fél a másikat okolja, de bizonyos, hogy igaza csak az egyiknek lehet. Mi a magunk részéről nyugodt lélekkel és tiszta lelkiismerettel állíthatjuk, hogy mi a háborút nem kerestük.
