Harangszó, 1917

1917-04-20 / 16. szám

szag papja« lett, vagy timármester és egyházfi maradt, volna ? Nem vol­na-e sokkal szegényebb egyházunk hazánk és az emberiség, ha ezek és annyi más kiváló ember tudomány nélkül elvesztek volna lent a szegény­ségben. így meg kiemelkedtek, és pénzzel soha meg nem fizethető lelki kincsekkel gazdagították a világot és embertársaikat. Amit tehát az iskolákra áldozunk, olyan magvetés, amely kiváló embe­rekben, bölcs vezetőkben, hűséges lelki tanítókban, műveltebb különb hívekben, polgárokban harmincszoro­sán, hatvanszorosan sőt százszorosán megtermi gyümölcsét egyházunk, ha­zánk, emberi nemünk javára. Nekünk mint kicsiny nemzetnek műveltséggel, lelki erővel, belső derékséggel kell lélekszámúnk csekélységét kipótolni, ha elveszni nem akarunk. Mikor egyik holland város meg­mentette az országot az ellenségtől s ezért meg akarták jutalmazni, leg­szebb jutalmul felsőbb iskolát kért. Ha mi is igy fel tudnánk fogni és meg tudnánk becsülni az iskolák nagy jelentőségét és nemzet fentartó szerepét! Gazdag1 kalászok. — Idézetek. Jellemzések. — Luther az iskolákról: »Ahol az iskolák szaporodnak, ott minden rend­ben van és az egyház az igazságban marad. Igen, ha a tan is tiszta. Hadd legyünk mi csak doktorok és meste­rek, a tanuló ifjúság pedig az egyház magvetése. Ha iskolák nem volnának, holtunk után ugyan kik lépnének a mi helyünkbe ? Az egyház miatt kell nekünk a keresztyén iskolákat fen- tartanunk, mert az Isten iskolák által tartja fenn az egyházat.« Luther a Szentlélek elnyeréséről: »Jegyezd meg jól, hogy Isten a Szent­leiket csakis azoknak adja, akik tőle kérik és vágyódnak utána. De ne feledd el, hogy mint minden imádság­nak, ennek is egyedül Jézus nevében kell történnie, úgy könyörögvén, hogy Isten eme javakat Jézusnak, az ő fiának és a mi megváltónknak érde­méért adja meg. Mindazáltal az imádság magában véve nem elég. A Szentlélek ugyanis csupán az ige és a szent sakramentomok közvetítésével működik. Aki tehát ezektől tartózko­dik, soha sem fog a Szentlélekben részesülni. Az a háromezer lélek sohasem tért volna meg, ha előbb az igét nem hallotta volna; midőn ■ 1917. május 20 HARANQSZO azonban az igét halották és az szi­vükre hatott, azonnal meg is keresz- telkedtek. Emellett nem szabad a Szentlelket munkájában gonosz és istentelen élet s szántszándékos bűnök által mega­kadályoznunk, vagy őt magunktól végkép elriasztanunk, mert a Szent­lélek ott nem lakozhatik, ahol az ördög tanyáz.« A hosszú életről. Mikor az ó szövetségben a sok hosszuéietü emberről olvasunk, csu- dálkozunk azon, hogy a mai ember megközelítőleg sem éri el az ó szö­vetségi emberek életkorát. 90-dik zsoltárnak 10-dik verse már csak 70- legfeljebb 80 esztendőre teszi az emberek átlagos életkorát, a mi időnk emberének átlagos kora pedig Ma­gyarországon csak 46 esztendő. Az orvosi tudomány megállapította, hogy a mostani kor emberének is legalább 100 év-ig kellene élni, ha helyesen élne. Az ájlatok általában ötszörannyi ideig élnelc, mint a meddig növekedé­sük tart. Mivel az emberi test a 20-dik életévében fejezi be növeke­dését, az embernek legalább 100 évig kellene élni. Hogy ez lehetséges is, bizonyítja az a körülmény, hogy katonáink Montenegró és Albánia elfoglalásakor feltűnően sok 100 éves és 100 éven felüli embert találtak s csűdálkozva látták, hogy a 60 éves emberek még teljesen jómagabirók. A Balkán félszigeten 1906-ban ötezer 100 évesnél idősebb ember élt. Franciaországban évenként 150 ember hal meg 100-dik életévén túl. Miben van tehát a hosszú élet titka? Az orvosi tudomány megállapitá§a sze­rint az egyszerű élet mód rendszeres munka és sok szabad levegő nyújtják hosszúra az ember életét. Ezt bizo­nyítja a hires angol államférfiu, Glad- stoné példája, a ki 85 éves kora dacára, a hivatalos munka után való pihenésül saját erdejében fákat dön­tögetett. A hires német hadvezér, Moltke 90 éves korában ezt mondta: akármilyen rossz idő legyen, sohasem töltöm az egész napot ott benn. A zsidók ősatyái pásztoremberek voltak, sokat mozogtak a szabad levegőn s túlnyomóan tejjel éltek. A balkáni népek terméketlen országuk­ban kénytelenek egyszerűen élni és sovány földjükön sokat kell a szabad­ban mozogniok, hogy mindennapi ke­nyerüket megszerezzék s mindezek mellett vallásuk tiltja a szeszes italok élvezését! 123. A magyar ember túlságosan jól él ahhoz, hogy sokáig élhesen s a nyári hónapok munkája után kicsiny abla­kos, ritkán szellőztetett lakásában té­len elsorvad annak az egészségi tő­kének egyrésze, amit nyáron, a szabad levegőn való mozgás által gyűjtött. Sok tudatlan magyar azzal is rövidíti életét, hogy télrejakásának legkisebb, legsötétebb zugában húzódik meg, sőt lakószobájában főz s az amúgy is romlott levegőt a férfiak tele pipál­ják s csak mikor már a lámpás is el akar aludni, akkor nyitják ki egy keveset az ajtót! A mit a jó magyar igy fában takarít, kénytelen 3 - 4-sze- resen orvosra meg patikára költeni. Ennek a helytelen életmódnak a követ­kezése, hogy Magyarországon minden hetedik ember tüdővészes s ennek a betegségnek sokkal több áldozata van, mint a leggyilkolóbb háborúnak. Sok levegő, sok napfény; egyszerű, munkás, józan élet az egészség alapja, az egészség a hosszuélet forrása. »Taníts meg minket, — Uram — hogy tudhassuk meg a mi napjainknak számát, hogy járhassunk bölcs szív­vel!« (90, Zs. 12.) B. /. Miska első és utolsó klumpája Irta : Fábián Imre. Közeledett a szerdahelyi levelesi vásár. Nagy nyugtalansággal várta azt minden szülő és minden gyermek a tájon. A levelesi vásár épen arra az időre esett, amikor hideg lett a mezítláb, amikor meleg gúnya, cipő, csizma kellett annak a seregnek is, amelyik nyáron cipőt, ruhát nem szaggatott. Tudták ezt a kalmárok is jól. Megrakodtak annyi áruval, hogy Szerdahely és vidéke minden fia, le­ánya megtalálta sátorukban a télre szükséges jóféle meleg ruhát és láb­belit. Jobb vásárjuk alig kínálkozott a tájon, mint ez a levelesi vásár. Árulók és vásárlók hát egyformán örültek — már, akik otthon vannak, hogy felvirradt a várva várt levelesi vásár napja. Alig volt azonban, akinek szive ezen a reggelen hangosabban dobo­gott volna, mint a Kovács Miskáé. Ettől a naptól és ettől a vásártól várta legszebb álmai megvalósulását. Neki cipőben, csizmában nem kellett hiányt szenvednie, hisz édesapja a helység legjobb módú cipésze volt, aki 3 4 segédjével szabta-varta a szebbnél-szebb —- bár a háború alatt elég borsos áru — cipőit. Más va-

Next

/
Thumbnails
Contents