Harangszó, 1917

1917-04-20 / 16. szám

122

HARANQSZÖ.

1917. május 20.

bak és hatalmassabbak, mint a déli kath. országok: Spanyolország és Olaszország Istentől bőven megáldott földjükön. Amazok királyok, emezek koldusok a nép között. És. éppen most áll szemünk előtt a német nép példájában, hogy a magas műveltség milyen csodával határos tettekre képesíti a népeket. Már a porosz-francia háború idején azt mondták, hogy a franciákat a német tanítók verték meg; most még jobban láthatjuk a német iskolák hatását, mert az ott beszitt műveltség és emelkedettebb gondolkodás emeli ki őket annyira, hogy ha a túlnyomó ellenség leverné őket, akkor is az ő erejükről beszélne legnagyobb csodálattal a történelem és akkor is ők lennének a közel jövőben a világ vezetői. Elbukni végleg, az ilyen nép el nem bukhatik. De nekünk is nagy szerencsénk, hogy ellenségeinknél műveltebbek vagyunk, mert különben egy-egy magyar nem tudna kétszeres ötszörös, sőt tízszeres erővel megküzdeni. Mivel több az ágyunk és egyéb fegyverünk ? Igen; csakhogy ezt is a nagyobb műveltség teremtette. Jobb a vezetésünk ? Igen; mert hadvezéreink műveltségben fölöttük állnak amazokénáT .Bátrabb, ügyesebb, öntudatosabb a katonaságunk ? Igen; mert műveltségben ez is felülmúlja az ellenség seregeit. Jobban fel tudja fogni, miről van szó és gyorsabban feltalálja magát akár mely helyzetben. Védekezni is, támadni is jobban tud, mert egyenlő körülmények között kezében ugyanannyi, vagy egy és ugyanaz a fegyver is jobban működik, mint a műveletlenebb ellenség kezében.

Más téren is sokkal többet köszönhet a világ a magasabb műveltségű, iskolázott embereknek. Ezek fedezték fel és kutatták ki az ismeretlen világrészeket s tették azoknak kincseit hozzáférhetőkké; ezek találták ki a gépeket, amelyek mindenkinek munkáját annyira megkönnyítik; ezek találták ki a távírót, repülőgépeket, villamos erők felhasználását s ezek tökéletesítik ma is a közlekedési eszközöket és hadiszereket. A legegyszerűbb napszámos is nagyon hasznos ember és megérdemli a legteljesebb tiszteletet, ha becsülettel végzi kötelességét, de pl. a himlőoltás, vagy a kolera ellen való védekezés feltalálója mégis sokkal több jót tett a világgal, mint akár százezer becsületes, jóravaló kézi munkás. Vagy nézzük az emberiség más jól- tevőit és vezetőit. Pál apostol, Luther, Kálvin, a gályarabok, Mátyás

király, Rákóczy Ferenc, Széchenyi, Kossuth mind magasabb műveltségű emberek voltak. Valamennyi a népért dolgozott, áldozott, szenvedett. Rákó- czy kockára tette a magyar szabadságért rengeteg vagyonát, el is vesztette és száműzetésbe ment, pedig ő a magyar nép elnyomása alatt is könnyen élhetett volna. Széchenyi a nemzet napszámosává lett, minden óráját nehéz munkában töltötte és hazája leveretése miatt megőrült fájdalmában, pedig mint nagy ur gondtalanul élhette volna le életét. Kossuth, báró Eötvös József, báró Wesselényi Miklós és társaik mind nemesek, tehát szabadok voltak, mégis ' ők harcoltak és részben börtönt szenvedtek a jobbágyok felszabadításáért. Ezzel szemben ritkábban látjuk, hogy műveletlenebb ember magán és családján kívül másokért is önként és önzetlenül munkálkodnék egy életen keresztül ; ellenben az erősebbek- egy- egy községben is rendesen elnyomják hasonló foglalkozású, de szegényebb társaikat. És ha akad, aki pártjukat fogja és szembe száll a többiekkel, az ilyen ember mindig műveltebb szokott lenni, ha foglalkozása és iskolázottsága ugyanaz is, mint társaié. Az ilyen az iskolában kapott ismereteket és jóra való indításokat nem felejtette el, hanem gyarapította a templomi igehirdetés hallgatásával és jó könyvek olvasásával. Foglalkozása az, mint a többié, de műveltsége emelkedetebbé teszi lélekben.

Az alapot azonban az iskola rakja le. Azért soha sem lehetünk eléggé hálásak az iskola iránt és az állam sem tudja kiváltképen a prot. iskolák munkáját meghálálni, hogy a reformáció kezdete óta annyi derék vezetőt és értelmes, hasznos polgárt neveltek a hazának. Az iskolák nagy fontosságát felfogták protestáns apáink, azért egyik legfőbb gondjuk iskolák építése volt. Nemcsak alsó, hanem felsőbb iskolák építése is. Érbe viszont legnagyobb királyaink adtak nekik példát. Nagy Lajos Pécsett alapított főiskolát, Mátyás Pozsonyban és Budán. Mind a kettő tudósokkal vette körül magát és nagy gondot fordított a nép művelésére. Az ő korukban nem is veszett el hazánk tudomány nélkül is, hanem naggyá, hatalmassá, gazdaggá lett.

A legnagyobb protestáns fejedelmek folytatták ezt a munkát. Bethlen Gábor a híres gyulafehérvári kollégiumot alapította, Rákóczy György és kiváló felesége Lorántfy Zsuzsána pedig a már meglevő sárospataki kollégiumot

emelték magas virágzásra. Híres tudósokat hozattak külföldről s a jelesebb tanulókat sok költséggel külföldre küldték tovább tanulni. A reformáció első századaiban épültek.a soproni, pozsonyi, eperjesi, debreceni híres prot. iskolák is. Őseinktől tanulta el Pázmány Péter, hogy iskolákkal és műveltebb papokkal kell munkába állni a protestáns egyházak ellen. Ó is főiskolát alapított Nagyszombatban. S tudjuk, hogy ő állította talpra a már-már végromlásba jutott kath. egyházat.

Magyar népünkre igen nagy feladat vár a háború után. Meg kell hazánkat másodszor is hóditanunk, hogy legyen végre igazán magyarrá, ne legyenek a határon belül titkos ellenségeink. De nem fegyverrel, nem erőszakkal, hanem legyünk műveltebbek, álljunk tudásban, hitben, erkölcsben, érzésben, gondolkodásban, munkában, magaviseletben magasabban, mint idegen nyelvű polgártársaink, hogy rájuk nézve is legyen kívánatos magyarnak lenni, hogy önként hódoljanak meg magasabb értékünk előtt s tekintsék kitüntetésnek és boldogságnak, hogy közénk tartozhatnak.

Ezt a munkát a templomok mellett főként az iskoláknak kell elvégezni Azokból kell kikerülni erre a második hódításra : a hazáért élni és dolgozni tudó tanítóknak és tanítványoknak. A gyülekezetek, községek élére minél tanultabb és erősebb hitü embereket kell állítani,, mert a vezetőkkel van egy-egy nép megáldva, vagy megverve. Az iskolákat pedig támogatni kell és gyámolitani az olyan tanulókat, akik külsőleg szegények, de belsőleg méltók, hogy nagyobb munkakör és nagyobb szellemi kincsek bízassanak rájuk, mert egyházunk és hazánk látja kárát, ha csak a maguk földjéért és hazáért dolgoznak olyanok, akik egy-egy egyházért, egy-egy nemes ügyért, egy-egy vezető állásban, hazájukért sokkal nagyobb és áldásosabb munkát tudnának kifejteni. Távol legyen tőlem bármely foglalkozás lekicsinylése, hisz az én apám és több testvérem is földmivelő s aki ismer, tudja, hogy semmi tisztességes munkától; ásótól, kapától sem fél kezem, de mindenki maga Ítélje meg, mi használt többet a világnak : hogy Luther tanult és reformátorrá lett, vagy apja foglalkozása után bányász maradt volna; hogy Petőfi tanult és legnagyobb magyar költővé lett, vagy mészáros maradt volna; hogy Székács József »az or-